1961_12. [1]

Fodor András naplója - 1961. december 15. péntek

Megfáztam. Kegyetlen rosszul érzem magam az utcán fújó, csontig ható jeges szélben. Beszivárog a hideg a hivatalunk rozzant ablakain. Semmi örömet nem lelek az életben, hacsak azt nem, hogy mára elkészültek a németországi képek. Látható rajtuk minden fontos, amit láttam, a Pergamon Múzeum részleteitől Erfurtig, Weimarig, Buchenwaldig, Lipcsétől Meissenig és Drezdáig. Ötkor Tornai Jóskával találkozom az Astóriában, ott végre jó meleg van, Jóska okulására elég alaposan, érdekesen mondom el élményeimet. Váci és Hernádi is feltűnik asztalunk mellett.

Kint változatlanul zord az idő. Hordja a szél a szállingózó havat. Beneyék taxin jönnek... Fülep csak a Kovács utcáig sétáltat bennünket.

Táskára való holmit hoztam, hogy mutogassam neki, de igazából nem érdekli őt, amit mondok. A képeket is csak átfutja. A németekről is rossz véleménye van. Goethével tart, ki szerint a németnek igen meg kell erőltetnie magát, hogy ember legyen, és erre a megerőltetésre igen kevesen képesek. Goethéről új fent nagy elismeréssel szól. (Bevallom, hogy a weimari házában járni is reveláció volt.) - ő az, akinél egy perc egy órát ért, aki literes üvegbe egy hektót tudott tölteni.

Zsuzsó néhány makacskodó közbeszólása még jobban eltereli Fülep figyelmét a német témáról, végül már magam se tartom fontosnak, hogy részletesen közöljem: merre jártam, mit láttam.... Csak haza, minél előbb.

A friss hóban morzejelekként maradnak meg lépteink.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Mihály Zsuzsanna Zsófia [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.