1962_05. [2]

Fodor András naplója - 1962. május 12. szombat

Tornai, Csoóri, Lakatos Kálmán és Beneyék gyülekeznek Gerzsonékhoz menendő. Zsuzsó kicsit dúlt, fejfájós, Jóska Illyés Gyula neki írt, körülményeskedően elismerő, majd Takács Imre lelkes levelét mutatja.

Gerzsonék fontos eseménynek tekintik látogatásunkat. Pali csomó képet fölszegezett, fal mellé állított. Nem hinném, hogy ez utóbbiak furcsa monumentalitásigénye kedvezően hat barátaimra. Csak később, a gyerekek szobájában, a maguk otthonosabb légkörében látott festmények oldják a feszélyes hangulatot. Nagyon tetszik a faberakásos női arc meg az újságlapozgatóról készült kép. Megörvendeztet Sárosi Bálint érkezése, egyszerre fölvidul tőle a társaság is. A műteremben kezdődik a mappából való képmutogatás. Zsuzsó mellett ülök, neki is nagyon tetszenek a cézanne-os akvarellek, uralkodik bennük a sárga meg a kék. Festőtársak jönnek közben. Teázunk, güzmülődünk a vendéglátó feleség jóvoltából. Előbb Kálmán, aztán Pali is provokál: szeretne valamit hallani a képekről. Jóska kezd hozzá: úgy érzi, a konstrukciós készség és a színek használata nincs összhangban. - Az akvarelleken is kifogásolod a színeket? - kérdem. - Ott nem annyira, bár a színek ott sem elég szuverének. A vita hamarosan vakvágányra jut, mert Bálint azon rágódik: fontos szempont-e, hogy az ember kitesz egy képet a szobája falára, vagy sem. Csoóri szerint nincs az a remekmű, amivel tíz évig együtt lehetne élni. Más véleményen vagyok, de ez nem fontos. Zsuzsó biztat, tereljem vissza a beszédet Palinak kívánatos mederbe. Megteszem, sőt valami magyarázó apológiát is fűzök Gerzson szándékoltan visszafogott új festői stílusához. A vita kifejletét azonban nem tudom kivárni, mennünk kell az "I Musici di Roma" hangversenyére. Szép a műsor, különösen Vivaldi f-moll versenyműve vonószenekarra és csembalóra. Hallgatása közben olyan érzésem van, mintha csiklandós, meleg szellők futkosnának májusi búzatáblában.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Schweitzer Csaba [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1962. május 19. szombat

Simon Pista mellé kerülök. Előtte Veres Péter és Illyés könyve, mindkettő melegen dedikálva. - Föl kell szólalnom - mondja. Behívták tegnap a pártközpontba, 1/2 12-ig tartott az értékelő vita. Az a feladat, hogy a rózsaszínű mellébeszélések után végre a lényegről is essen szó. Így hát ő a fiatal írók helyzetéről beszél, arról, hogy a kritika mennyire nem értékeli őket, nem mutatja ki például a Csoóri és köztem lévő különbséget.

Ámde nincs sok öröm a mai fölszólalásokban sem. - Emeljétek föl honoráriumunkat, azé, aki fölemeli! - mondja ízetlenül egyik írótársunk. Erdélyi József noha nyelvészkedés ügyében ágál, mintha nem magyarul beszélne. Kovai a kiadók "újraállamosítását" követeli, szidja Móriczot Rokonok című fércművéért.

Kormos Pista köszönt rám, fölvették a tagok sorába, már szavazott is. Tőle tudom meg, hogy szavazási kötelezettségemről lemaradtam. Meg is lépek a szavazatok összeszámlálása előtt, mert tíz-egynéhányunknak adtam találkát Varga Hajdú Pistáékhoz menet. Ágh Pista és Németh Lajos már ott várakozik a megbeszélt helyen, a Berlin étterem teraszán.

A Szemlőhegyi úton közelítünk a Józsefhegyi felé.

- Ott lakik a Mester! - mutatok Illyés házára. - Nekem nem mesterem! -vág vissza Beney Zsuzsa nem éppen barátságosan.

Takács Imre, Csoóri, Tornai, Zachár Zsófi után Hernádi Gyula, Németh Lajos is megérkezik Vargáékhoz, kiknek Illyésen kívüli másik szomszédjuk Kádár János.

A lakás csodálatosan ízléses, harmonikus. Nemkülönben a képek is, amiket Pista elénk hord. Németh Lajos szorgos becsűsként nézi őket. A régi, barcsays korszak tetszik neki is jobban. E hagyomány újraelevenedését látjuk a mostani, kis méretű vásznakon. Térnek, formának, színnek olyan összhangját, hogy nem ok nélkül fakad ki Jóska: - Micsoda érett, gazdag festői világ! Közben Takács Imre a Kapoli faragta kürtöt bámulja, forgatja, próbálja megszólaltatni. Furcsa volna, ha megszólalna, mert a nagy lakásban eloszolva mindenki halkan beszél. Nyilván a házigazda halkságát vettük át.

Lenke monotypiái is nagy sikert aratnak, különösen egy falon lévő, Paul Klee-hez méltó mesetájat bámul a vendégség.

Amikor Hernádi Gyula Pista érkezik, újra nézzük dolgait. Németh Lajos formás fejtegetést rögtönöz a házcsoportokat, havas domboldalt ábrázoló festmények köré. - Szép kiállítást lehetne rendezni ezekből a dolgokból.

Alkonyat után az egész társaság kivonul a kertből fölvezető lépcsőre, s nézi a város fénypettyekkel írdalt látványa fölött a kerek holdat. Van valami megnyugtató abban, ahogy félóra szám elálldogálunk a cement beszívott melegének áramában: hátul Sárika, Zsuzsó, Zsófi, lejjebb Imre én, közbül Gyula, Jóska, Németh Lajos, Ágh Pista.

Gyula valami atomháborús könyvet olvasott: két német kiszámította, részletes táblázatokkal illusztrálta, atomháború esetén milyen mértékben pusztulna el Hamburg. Németh Lajos a kibernetikus gépek beláthatatlan új korszakának félelmetességét vázolja igen értelmesen. Ám a riasztó témák is megszelídülnek ebben a környezetben, itt, a termékeny nyugalmat, szépséget árasztó otthon kapujában. (Fél füllel hallom, hogy asszonyaink a gyerekek nyaráról beszélgetnek.)

Gyalog megyünk le a hegyről, családias egyetértésben. Jóska elmondja, hogy járt az Öreggel. Szerencsére a szigorú bírálat mögött is érezte, szereti őt a zord férfiú.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Moré Lászlóné [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.