1962_12. [1]

Fodor András naplója - 1962. december 13. csütörtök

Megyünk az Akadémia Kodály-ülésszakára, hogy Sárosi Bálint előadását halljuk. Hátul telepszünk le: Varga Pista, Kormos Pista, Beney Zsuzsa, Mátis Lívia, hátunk mögött Dóráék ... Sok az ismerős. Czine Miska vonul be a szép termetű Jancsó Adrienne-nel. Járdányi "szubdomináns, szeptim, nonakkord" előadásából keveset értünk, de Török Erzsi remekül melizmázza énekét (Azhol én elmegyek). A Mónár Anna-ban azonban marad verhetetlen Basilides Mária. Olsvai előadása a Somogyban lelt Páva-dallamról alapos, meggyőző. (Közben telefonálok Fülepnek: lehet, hogy késni fogunk. - Hát nem vacsorálnak előbb? - Úgy tudom, csak Dóráék.)

Bálinton érzik a fáradtság, de így is elevenebb, mint elődei. Kilép a tudós mentalitás reglamáiból. Példái frappánsak, különösen tetszik, amit a Háry-ról mond. A Bécsi harangjáték magyar hangszeres forrásait is földerítette. Amikor Napóleon csatakürtje és a kanásztülök rokonságának bizonyítására Sztanó Pali megindítja a magnetofont, az eredeti kanásztülök helyett Kodály zenéje szólal meg, nagy a derültség, de ez is csak Bálintnak kedvez. Azzal fejezi be: elemezhetne sokkal alaposabban, komplexebbül is, de mindez nem elég: egy ponton meg kell állni, és kalapot emelni a géniusz előtt.

Csak Beney és én vágunk neki a Széher útnak. Elsőként Simon Pista kerül szóba Fülepnél, aki a Kortárs-ban megjelent Pátzay-cikkel kapcsolatban kért tőle hozzászólást. Micsoda naivitás! Azt hiszi, tudok olyat írni, ami Magyarországon most megjelenik? - Különben is, ilyen inferioris íráshoz hozzászólni!? - Máshoz? Talán majd egyszer, később, ha élek, ha túljutok ezen a papírtengeren. Most, vagy soha! gyorsan fölteszek néhány kérdést a nagy mű-re vonatkozóan: hányadán áll vele? - Tulajdonképpen készen van, de a jegyzetekben lévő részleteket ki kell kerekíteni, és itt is, ott is mutatkoznak még hézagok ... Egyben lesz az egész. Talán ha nyárig be tudná fejezni, Tolnay Károly kivihetné a kéziratot. Ha ilyen határozott ultimátumot adott magának, talán lesz valami a befejezésből (amiben én ösztönszerűen nem hiszek).

Gellért Oszkár Nyugat-emlékirodalmáról szólva azon elmélkedik, mennyire elsüllyedt, távoli világ is neki a két háború közti időszak. Igaz, kiköltözött belőle jó régen, ha ez a tegnapi korszak ennyire eltűnt az időben. Milyen furcsa is; az ember mi mindent átél, s ha visszagondol rá, az egész semmi.. . nem érzi az egymásra rakódó rétegeket.

Említem, hogy nekünk az 1945-48-as rövid időszak tűnik hosszabb, gazdagabb szakasznak. Szerinte nagyon is érthető, miért. Az a pár év tele volt potenciális lehetőséggel: az emberek maguk is megváltoztak. Tételét a baranyai urak mentalitásának változásával igazolja.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Szoták Boglárka [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.