Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Horthy titkos iratait olvasom. Gyászos huszonöt évünk elég világosan tükröződik benne. Öfőméltóságú urunk Masaryk Tamástól lovagias elégtételt akar kérni, de legalábbis Benessel meg akar verekedni A "lesz" -t két esszeI írja, a "rossz"-at eggyel. Rettentően prüszköl a bolsevista veszély ellen, s meghatottan emlegeti a német-magyar fegyverbarátságot.
Komisz hideg van. Domokos Matyi vár rám 5-kor a törzshelyemen. Eleinte úgy látszik, nem kerülnek szóba személyes problémák, pedig Matyi egyenesen célzott rá, hogy lelki bajai vannak. Aztán egyszerre csak hangot vált, vallani kezd a barátságok kiterjedő világegyeteméről, a kivetettség érzéséről, a 30-40 év közt bekövetkező válságokról s arról, hogy magát szinte a bibliabeli tékozló fiúnak érzi, sikkasztónak, aki képességeit nem kamatoztatta. Nekem volt igazam, mondja rám, mert működtem állandóan. József Attilát idézi: "A működésben van a nyugalom." Persze okot, mentséget lehet találni a kiadó mételyező légkörétől a lőrinci száműzöttségig. Vannak más bajok is, amiket - úgy érzem - nem szabad piszkálnom. Látja ő persze, hogy barátaink általában csődbe jutottak. Kormos mellett Rab Zsuzsa konszolidáló kísérlete nem járt sikerrel, a házasságukat aligha lehet megmenteni. Latornak is csak az a szerencséje, hogy Judit egyelőre el tudja hitetni vele: nem baj az, ha az ember nem csinál semmit. Ö azonban mindenképpen ki szeretne kerülni a kátyúból. Sakkozás közben megtanulta, hogy tűrni kell, de aztán könyörtelenül le kell győzni az ellenfelet. Ajánlom, hogy dolgozzon a Jelenkor-nak.
Az Új Irás-ban is szívesen fogadnák, de ott biztonságra nem számíthat. Juhász személye sem vonzza már. Szinte kiábrándultan beszél róla. - Elhatároztam, hogy írnék kritikákat, cikkeket. .. egy emberi hangot szeretnék megszólaltatni! Belátja, hogy mindehhez több közösséget kellene vállalnia azokkal, akikre a New York házból általában csak legyintenek, s kellene a megrendelő kényszeritése is. Itt megint Tüskéshez jutunk. Ígérem, jövő héten tárgyalok ebben az ügyben Tiborral. Ettől láthatóan fölvidul. Hiszen dolgozik ő a kiadónak rengeteget, s mindez hiábavaló teljesítmény. Pénzt csinálni ő, úgy látszik, nem tud. Nem baj, amit elkezdene, tenné már ingyen is. Tíz emberre gondol, akikért fontos volna, hogy írjon. Nagyon jólesik, hogy némi tápot, támaszt tudok nyújtani Matyinak,akit mindig is nagyon szerettem, akinek képességeiben változatlanul bízom. Talán ő könnyebben visszatalál a munkához, mint Kormos Pista, mert egész lényét nem tölti el úgy a szinte anarchista lázadni, kitörni akarás, mint amazét.
Ötven költő indul a Bajza utcából autóbusszal. Legalább felét életemben se láttam. Zavarban vagyok köztük. Kis Ferencet, aki majd a referátumot mondja, most ismerem meg. A kömlődi halászcsárdában odajön hozzám, dicséri Jelenkor-ban olvasott zenei cikkemet, ugyanezeken a lépcsőkön haladt ő is a zene megismerése felé. Szép, szép, de elszólásaiból kiderül, fogalma se volt ez ideig, ki vagyok, mit csináltam eddig, nagyjából hány éves vagyok.
Ahogy jobban körülnézek, a szellem napvilága nem ragyog az arcokon. Én, aki látatlanban védtem az ifjak új csapatát, kiábrándulva tapasztalom a kisszerűséget, tompaságot, a modortalan bumfordiságot.
Havas utakon, lassan, nyolc óra körül érkezünk a Nádor elé. Tüskés világos sípulóverben keres a busznál. A szobakulcsok osztásakor Hárs György magasra tartva a magáét így kiált fel: - Aki szektás, velem tart! Györe, Mezei, gyertek!
Az idősebbek közül jelen van Somlyó, Takáts Gyula és természetesen Csorba Győző.
Tornai, Csoóri, Marsall mellé kerülök hálótársnak. Jóska, Sanyi mohó reménnyel indul egy "feketeszárú" leányzóval sétálni. Fél háromkor eredménytelenül térnek vissza. Közben Marsall kivallatott Németh Lászlóról. Szavaiból szimpatikusabbnak, velem rokonszenvezőbbnek látom, mint amilyennek gondoltam ezt a gabancos hajú, Weöres patronálta, budai "Rimbaud"-t.
Ahogy Tornaival belépek a kávézóba, Acél György fölemelkedik Szirmai István mellől, s kezet fog velünk. Asztalához pedig Köpeczi Béla invitál. Az együtt töltött félóra elég ahhoz, hogy megtudjam, milyen fölényes meg vetéssel nézi ő ezt az egész fölhajtást. Magát az ötletet, hogy télen ide kellett toborozni ennyi embert és miért?
Kérdi, mi volt ama minisztériumi értekezleten, amelyikre nem jött el, én meg leleplezem az ő távolmaradása okát, a Hernádival való találkozást. Olvastad azóta a regényt? Bólint, s elmondja, mennyire nem volt ínyére a hegyi idill, a veszélyeztetettség alatti összebúvás hazug világa és az ávós csak szimbólum. Politikai ítéletet tehát nem mond a könyv felett, Sőt azt állítja, amikor a tervhivatal megkérdezte, Ilyen kritikák után dolgozhat-e náluk Hernádi, Ő megvédte. Illés Bandi? Ő hideglelősen irtózik minden dekadens epigonizmustól. Szerinte amit Hernádi csinál, merő utánzás, minden fortélya ki van találva, minden másodlagos. És Németh Lászlóval, aki korszakos jelentőségűnek tartja Hernádi prózáját, mért nem beszél erről Illés Endre? Köpeczi szerint ez is másképpen van, amikor megszorongatták Némethet, mit "eszik" Hernádin, azt mondta, ő csak az alkotói szabadság nevében emelte föl szavát.
A járási tanács díszterme, akár a jégverem. Micsoda hülyeség ilyen helyen órákig ültetni az embereket! Kivonult a filmhíradó is. Erre már én kérdezem: ugyan miért? Hogy az elnökséget megörökítse, vagy Kis Ferenc vége érhetetlen szövegelését? Vácit, Baranyit, Ladányit dicsőíti, Györét, Csoórit egy kalap alá veszi. "Egyiknek megvolt az indulata, a másiknak a tehetsége. . ." Harsány röhej követi az elszólást. Tornait eléggé lerángatja, a minduntalan idézett Ladányi versekről Aczél sem hiszi el, hogy jók. Nevem szerencsére Kömlőd óta tudom is, miért nem hangzik el.
Délután a Nádorban folytatódik a vita. Kalász Marci ostorozza a folyóiratokat, melyek nem fogadják be őt. Az Új Írás-nál egyszer szóvá tette, mért közölnek annyi rossz Györe-verset, azt felelték: Györe most hullámvölgyben van, segíteni kell rajta. Később, amikor az ő verseit sorra visszaadták, s magyarázatot kért, azt felelték: most hullámvölgyben vagy.
Érdektelen hozzászólások, önigazoló versfelolvasások után Orbán vonul ki nagy garral: A kutyaúristenit, mit csinálunk itt! Jogos a felháborodás, bár kissé fejhangú. Azt ellenben, hogy mit kéne csinálni, ő sem tudja megfogalmazni. Bihari Sándor Csoórit, engem és Kalászt emleget (véletlenül egymás mellett ülünk), akik kialakítottuk már saját hangunkat, akik gondolatilag is igényesek vagyunk, s verseinkben minden mindennel összefügg. Pándi, aki egész idő alatt Illés Lajossal tanácskozott s az Új Írás pozícióit félti, védelmezi az újra megszólaltatott írókat. Mert igenis, a dogmatikus években született művek (Benjámin, Juhász, Nagy László írásai) maradandók, az utánuk következő revizionista időkben pedig akadtak talán látványos bemutatók, de új tehetség, maradandó új mű nem tűnt fel.
Tornai szerencsétlen hangon beszél egy leendő lapról, melynek a problémák teljességre törő föltárását kellene megvalósítania, de Szirmai már úgy gúnyolódik ezen, mint "Tornai Világlapján". Olyan okos fiú, és olyan rosszul beszél! mérgelődik Csoóri. Jóska savanyú arccal veszi tudomásul a kudarcot.
A tanácskozás a legfiatalabbak irodalmi estjével folytatódik. Az étteremben Takáts és Simon ragad magával. Pista, kiből, azt mondják, képviselő lesz, előre gyakorolhatja magát, mert tósztot mond.
Bertók Laci megállapítja, látszott rajtam, mennyire szenvedek.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap