Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Nos, hallották Igort? - Fülep is belehallgatott a rádióközvetítésbe, de az Ódá-tól nem volt elragadtatva. Ma megjelentek a sajtóban is Breuer és Pernye hozsannái. Kiderül, hogy Stravinsky, akire nyolc éve még zenetudományunk a nihilista kaméleon olyasféle jelzőit aggatta, mint külsőséges, vallásos misztikus, divatmajmoló, magakellető, ön ámító, cinikus... csodálatos aggastyán, akinek stílusváltásai mögött magányosság és szomorúság rejtezik. Kiderül továbbá, hogy a Zeneművészek Szövetségében Szabolcsi Bence beszélgetett a nemrég még olyannyira megvetett "bengálfényű" hamis bálvánnyal. Kodály viszont ezekben a napokban nem volt megtalálható a fővárosban, holott a fogadáson Igor elsőként öt reklamálta.
A sétánkhoz csatlakozó Hernádi jelenléte ezúttal is a természettudományos témákat indukálja. Fülep maga fordul feléje: - Mi az a megatonna? A későbbiekben a mutációról olvasottak alapján megkockáztatja föltevését, hogy a technicizálódás, az óriási szaporulat minőségi változást hozhat létre az emberiség életében. Az Öreg azonban olyan elsöprő logikával tagadja ezt, hogy vele kell egyetértenem. Kétségtelen, hogy az emberiség dekadál, és olyan messzire jutott már a műszaki zsenialitásban, hogy arrafelé már nincs miért s hová tovább fejlődnie. S mit ér bármilyen új zsenialitás, ha a művész et, az élni tudás, Athén és Firenze világának mindörökre vége? Ha nincs többé paraszt, nincs művészi kisipar, ha a háziasszonyi főzőművészet tudománya is odavan, ha a szerelem puszta szexualitássá silányul? Fülep nyíltan kimondja, ő nem hegeliánus, hogy mindazt, ami létezik, szükségszerűnek tartsa.
Gyulának vannak még érvei: mindig abszurd volt a halállal végződő emberi élet, s hogy tűz fölött járunk, bármely pillanatban kozmikus katasztrófa történhet. F. szerint azonban ez a veszély tudat meg sem közelíti az atompszichózist, mellyel állandóan körül vagyunk véve. Szerinte minden olyan elképzelés, miszerint ebből a technicizált világból valami jó sülhet ki, olyan, mint a fotonrakétával való számítások. (Gyula és Beney Laci beszélt valamit a lassú időről, minek következtében az űrbe szakadt földi utas pár esztendeje a földön ezer évnek felelne meg. Így egy emberélet ideje alatt az űrbeli vándor bejárhatná a világmindenséget.)
A foton rakétáktól végül is a macskákig jutunk. Fülep és Sárosi egyként emelik föl ellenük ingerült szavukat. A különben fennkölt gondolatokba mélyedő Professzorról ki sejthetné, hogy sétái közben éppen azon elmélkedik, hogy irthatná ki a díványára rondító macskát? Bálint budai, elkényeztetett "kurvamacskák" szerelmeskedés közbeni nyervákolását rühelli. - S a gyalázatosakra hiába lesek, megbújnak a bokor alatt... - Hát nekik nincs házuk - szól a toleráns Gyula, ki még Fülepet is rajtacsípi: jobban szánja a szegény rigót, mint a szegény egeret, pedig mindegyiket elviszi a macska.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap