Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Dóra jókedvű telefonja derűsebbnek ítéli meg Fülep állapotát, mint Beney Laci, aki naponta jár hozzá injekciózni. Valószínűleg penicillinmérgezés történt. Allergiás típus lévén, hajlamos erre bizonyára, de mitől van a mindennapi láz?
Fülep hangja eleinte igencsak keserű. Igen, ma kisétált, de alig tudta vonszolni magát. Mégis, reméli, hogy a jövő hétre végre rendbe jön.
Érdeklődik, mi hogy vagyunk, s visszaadja a Tiszta szigorúság antológiát. (Elolvasta többek közt benne lévő verseimet, észlelte, hogy a Pannóniát neki ajánlottam.)
Amikor legutóbb sétáltak együtt, s jelen volt Zsuzsó is, ő szóba hozta Először című versem végét. Hosszú bevezetővel kezdte: valamely műalkotásra mondhatják: jó, rossz, közepes, nagyon jó. Vannak tehát különféle árnyalatok, de van olyan is, amire azt mondhatjuk: tökéletes! Ilyen értelemben mondta Bartók is a népdalokra, hogy tökéletesek. Nos, a vers utolsó képe: "és ő csak áll fehéren, két kezét / az ismeretlen párkányára téve, / állát, szemét anyjára visszadönti, / mosolyog és remeg." - őszerinte tökéletes. Néma csönd... - Nem úgy gondolják? - kérdezte. Zsuzsó végre megszólalt: tud ennél tökéletesebbet is mutatni verseimben.
Zsuzsó különben írt neki Bécsből. Azzal fejezte be: "Nagyon boldog vagyok." Ő, Fülep, nem merte közvetíteni e szenzációs közlést, hátha a férjnek nem így írt.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap