1963_06. [1]

Fodor András naplója - 1963. június 27. csütörtök

Dóra jókedvű telefonja derűsebbnek ítéli meg Fülep állapotát, mint Beney Laci, aki naponta jár hozzá injekciózni. Valószínűleg penicillinmérgezés történt. Allergiás típus lévén, hajlamos erre bizonyára, de mitől van a mindennapi láz?

Fülep hangja eleinte igencsak keserű. Igen, ma kisétált, de alig tudta vonszolni magát. Mégis, reméli, hogy a jövő hétre végre rendbe jön.

Érdeklődik, mi hogy vagyunk, s visszaadja a Tiszta szigorúság antológiát. (Elolvasta többek közt benne lévő verseimet, észlelte, hogy a Pannóniát neki ajánlottam.)

Amikor legutóbb sétáltak együtt, s jelen volt Zsuzsó is, ő szóba hozta Először című versem végét. Hosszú bevezetővel kezdte: valamely műalkotásra mondhatják: jó, rossz, közepes, nagyon jó. Vannak tehát különféle árnyalatok, de van olyan is, amire azt mondhatjuk: tökéletes! Ilyen értelemben mondta Bartók is a népdalokra, hogy tökéletesek. Nos, a vers utolsó képe: "és ő csak áll fehéren, két kezét / az ismeretlen párkányára téve, / állát, szemét anyjára visszadönti, / mosolyog és remeg." - őszerinte tökéletes. Néma csönd... - Nem úgy gondolják? - kérdezte. Zsuzsó végre megszólalt: tud ennél tökéletesebbet is mutatni verseimben.

Zsuzsó különben írt neki Bécsből. Azzal fejezte be: "Nagyon boldog vagyok." Ő, Fülep, nem merte közvetíteni e szenzációs közlést, hátha a férjnek nem így írt.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Vallentin Krisztián [2015. ősz.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.