1963_07. [2]

Fodor András naplója - 1963. július 3. szerda

Tudok beszélni Füleppel. Hangja fátyolos, beteges, de elég sokat beszél és tervezget. Ma megint járt kint. Hőemelkedése változatlanul 38°, étvágya is alig volt, ma talán eszik valamit.

Domokos Matyi jelentkezik, rögtön ajánlja, találkozzunk munka után! Nemcsak úti élményei. Kormossal való párizsi együttlétükről való jelentése is igen érdekel.

Közben még Bába Miskával ülök le a Múzeum Kávéházban. Lengyel verseket fordítok neki. Most járt kint Varsóban. Rossz az ottani élet. Kaja nincs, cenzúra van. Az írók elbújdosnak, nem nyilatkoznak.

No, szépen vagyunk! A románokról az hírlik, tüntetően csatlakozni akarnak a kínaiakhoz, Csehszlovákiában a "magyar csodát" emlegetik. Beney Zsuzsó a fürdőszobából lép elő, lehalkítja az V. Brandenburgi verseny-t, s elmondja nekem is, milyen boldog volt Bécsben, milyen illedelmesek, udvariasak az emberek, s milyen szépek a paloták ...

Gyönyörű Klemperer-hangversenyt hallott.

D. Matyi beszámolója részletes és igen eleven. Nincsen hangjában semmi sopánkodó veszteségérzés, de az olaszokról szinte rajongva szól. Különösen a parasztokat szerette nagyon, mintha csak magyar parasztok között lett volna. És Itália olyan, mint egy minden pontján gondosan megmívelt kert. A régi királyi városoknak, mindnek, saját kisvárosias levegője van. Rómában a Gianicolo mellett laktak. A borbélynál mellette ült valaki, aki épp akkor szabadult a karcerből. Megölt valakit, tíz évet kapott. Kedélyesen mesélt az illető magáról.

Capri szépségét, s a halászlakosság nyomorúságát, Aldo Fabrizi közvetlenségét (kinek nénje halaskofa), a pápa halálának modern vigiliáját (ahogy a Vatikánra fordított televíziós kamerák lesték, mikor hal már meg) remekül idézi. A papok fülhallgatós rádióval járkáltak. - Még nem! - legyintgettek. ö személy szerint hallhatta a pápa utolsó, hangszórón, a Szent Péter-bazilikába közvetített imáját.

A tenger gyönyörű, de nem feledteti a Balaton szépségét...

Így árad a szó Matyiból. Érzékletesen, szellemesen beszél, hagyja, hogy kérdéseimmel kitérítsem. Párizsban a Saint-Germain-des-Prés környékét ismerték még meg alaposabban. Közel sem érezték magukat olyan jól a franciák taszító közegében (íme, Fülep tanítása a gyakorlatban!), mint az olaszok között.

Kormos Pistával három napig szinte állandóan együtt voltak. Nyugtalannak, bizonytalannak látszott. Nincsen pénze. Gara László, az ő nagy csábítója Czibor-szerű jelenség, közismerten megbízhatatlan, mindenkit csak hiteget. Szó sincs a megígért ösztöndíjról.

Cécile-ről rengeteg szó esett, de Pista szavaiban sok ellentmondás mutatkozott. Magáról Cécile-ről Márkus Anna azt mondta, emberkerülő. Pista megoldhatatlannak látja kettejük szerelmét. Egyik percben leírta, hogy borultak egymás nyakába a repülőtéren, máskor arra utalt: olykor összeszólalkoznak. Most már Normandiában vannak együtt. Pistának túl sok az ideje, félő, hogy nyakába szakad a magány. S ha pénze nem lesz, hogy tud egyfolytában fél évig kint maradni? Van azután egy másik kislány, aki szerelmes bele Párizsban, érzelmeit Cécile-nek már be is vallotta.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Gombás Flóra [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1963. július 5. péntek

A Magvető lektori jelentést kért tőlem Békési Gyuláról, a Muzsika folyóirat pedig elfogadta (két részletben) Colin általam fordított előadását a Mai angol zené-ről.

K. Nagy Magda A Válasz című monográfiájában örömmel fedezem föl Fülep nevét, sőt fényképét. Vajon ő tud-e róla? (Kiderül, fogalma sincs, miféle fényképről van szó, és hogy került a könyvbe.)

Fülep bizony egy hónap alatt öt évet öregedett. Sovány, ráncos arcú, hangja is fakóbb, de a kedve régi. Hónom alá adja és leszidja a sárga földig a Tiszta szigorúság antológiát. Ebben megjelenni szinte büntetés. Én és Székely Magda Mártír című verse kiemelkedünk a kötetből, de még ez a kiemelkedés is dehonesztáló. Az ismerősöknek nincs egyetlen költői soruk sem.

Némán hallgatom a szitkokat. Más a véleményem, de még vagy húsz évig szeretném hallani ezt a dühös szigorúságot.

Elmondom a híreket, első helyen a Matyitól hallottakat, Kormosék ügyét. Ebbe bele-beleszól, sajnálja mindkét felet. K. Nagy Magda könyve idézi föl a Németh Lászlóval való viszony dolgát. Kényes téma lévén, sose bolygattam, most, hogy kettesben vagyunk, mégis megkérdem: hogy ismerkedtek össze? Csakugyan Gálnak volt benne fő része? - Nem, saját iniciálásomra történt. Magam kezdtem, szokásomtól eltérően. Őt a Nyugat-nál többszörös sérelem érte. Babits legorombította a Tanú-t. Írtam Némethnek, hogy én, ha ez neki jelent valamit, mellette vagyok. Erre meghatott hangú, hosszú levelet írt.

Ekkor történt, hogy meghívták őt Sárospatakra előadásra, s visszafele Gödön három napot töltött Némethtel. Lényegében ekkor állapodtak meg a Válasz indításában. Részt vállalt ebben még oly módon is, hogy a Válasz címbetűit is ő húzta ki tussal. A betűk kontúrja azért maradt kicsit remegős vonalú, mert utána már nem igazítottak rajta, pedig ő csak mintának szánta a címet.

Az összekülönbözés pedig úgy történt, hogy Németh már a második számnál közvetítette Gál Pista óhaját: helyet a fiataloknak a Válasz-ban! Márpedig ők Némethtel, Gulyással abban állapodtak meg, hogy nem szépirodalmi folyóiratot csinálnak, hanem olyat, ami a magyarság sorskérdéseivel, mindenek előtt társadalmi problémákkal foglalkozik. Fülep hát keményen elutasitotta az ajánlatot, kifejtve, hogy a Válasz-nak mindenekelőtt az ügyet kell szolgálnia, akár anoniman. Különben is Gál fölajánlkozásával, sürgölődéséveI kompenzál, ... egyáltalán nem bizonyos, hogy a fiatalok nevében beszél. S ezt a levelet Németh nyomban továbbította Gulyásnak, ő pedig Gál Pista kezébe adta. (Gál sose mutatta emiatti neheztelését!) Közölni akarták a következő számban, sőt Németh saját életrajzába is be akarta venni. (A Kisebbségben tragikus magyar figurái közt is őt szánta az utolsóként megírandónak.) Ekkor fenyegette meg, hogy ügyészség útján szerzi vissza a levél közlési jogát, mely végtére az ő tulajdona. - Hát mit lehet kezdeni az ilyen emberrel, kinek ha megy a hasa vagy viszket a feneke, a világ elé viszi?! Kereszturyék is mindig féltek vele találkozni, nehogy két hét múlva magukról olvassanak.

Csendben hallgatom, helyére teszem ezeket a szidalmakat is. A kapuban válok el az Öregtől, ismét egy hónapra.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Fajth Ágnes [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.