Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Az ötéves Jelenkor ünnepére Tüskés igen szép meghívót nyomatott. A szereplők: Bárdosi Németh János, Bertha Bulcsu, Csorba Győző, F. A., Őrsi Ferenc Pákolitz István, Pál József, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Thiery Árpád, Tüskés Tibor, Weöres Sándor.
Tersánszky már itt van dől belőle a borszag, de fiatalos elevenséggel ölelkezik velünk. Rövid bőrkabátjában olyan, mint Blaise Cendrars egyik fényképén. Társaim azon buzgólkodnak, hogy betegyék az öreget az ágyba. Mindig meglep kicsit, amikor az ilyen vén vagy éppen ifjabb kujtorgók, "részeges disznók" iránt ennyi türelmet, gyöngédséget tapasztalok. Mintha bizony az írónak, művésznek szerzett joga volna ilyen viselkedésre,
Gyönyörű a napfényes őszi város: fönt a Havihegyi-kápolna mint különös ékesség vigyázza a színes hangulatot. Percre sem tudom feledni, hol vagyok. Kerék Imre, somogyi hazámfia, költőtanonc botlik belém. Itt tanul. Kávéra hívom, csak később megyek föl a szobámba. Takáts Gyulával lakom együtt. Bármiről kerüljön szó, Gyula, mint jó vadász, célba találja a dolgokat. Emberi ügyekben szinte sose téved. Kitűnő megfigyelő. A szerkesztőségi találkozón is az ő jelenléte egészíti ki Tersánszky adomázását. Méltányolja benne a régi világ emberét, akinek az Aknaszlatina, Aknasugatag nevek még úgy jönnek a szájából, hogy benne van a Nagybánya környéki mindenség.
Weöresék Bodosi defektes kocsiján, de éppen jókor, az est előtt esnek be közénk.
A vasárnap esti nyüzsgéstől, az eszpresszós nők kedélyétől éppúgy, mint az emberek egyszerűbb vidámságától el vagyok ragadtatva. Pesten ilyen melengető környezetet sohasem érzek.
Tetszik, hogy tömve van a Városi Művelődési Ház, s hogy egymás szereplését őszinte érdeklődéssel hallgatjuk. Bárdosi, Csorba, de Pál hangjából is érzem a hitvalló sugalmat. Tibor szabadon elmondott, fonákra fordított bevezetője igen jól sikerül. Szülei, felesége, kikkel kezdés előtt találkoztam, büszkék lehetnek rá, a Pannóniá-t mondom, Dunántúlról indult pályatársaimnak és Fülepnek ajánlva. (Itt írtam Siklóson.) A közönség nem értheti egészen, mi van az epizódokban, de reagálása szívbéli. Igen szépen olvas föl Gyula. Igaz, ő aztán készült rá, még gargaIizált is a szobában, haját hátul kacsafarkúra kefélte föl, s gépelt kézirataiba mindenféle segítő jeleket rajzolt. Helyes, szerény, szép orgánumú fiú Végvári Tamás, ki Kassák hosszú versét szavalja igen gondosan. Magnetofonról elhangzik Kodolányi üzenetének egy részlete. Recsegő, erőszakosan átható hang, de van benne valami megható.
A szünetben gimnazista lányok kuncsorognak köröttem, mutassam meg nekik Weörest, olyan kíváncsiak rá. Aztán furcsálkodva nézik, milyen is valójában? Mint egy ősz diák.
Sanyi Anyámnak című versét mondja igézetes, tiszta hangsúlyozással. A hangok, a ritmusok, a beszéd Vas megyeien színes zöngéje s ahogy lassan kiereszti, visszarántja az ízes dikciót, utánozhatatlan. A Magyar etüdök játékos ritmusai igazi derűt árasztanak. Amikor a "Liba péket" mondja, odasúgom Amynak, ezt már Dávid fiunk is fújja.
A vacsora a Vadászteremben, a B csapattal mérkőző futballisták asztala mellett nem a legszerencsésebb. Félelmetes a kupolatérem közepén nyüzsgő táncos tömeg, mint valami sötéten fonódó hekatomba. Rövid időre Weöres és Csorba közé kerülök. Az utóbbi testvéri megbecsülését nyílt kérdéséböl értem meg: - És neked hogy tetszenek az én verseim?
Újra a szerkesztöségbe megyünk, hogy igazán szabadok lehessünk: vidám ivászat, pohár-falhozvágás, tósztok, hülye versek idézése közt telik az idő.
Gyulával kísérjük föl a szállodába az öreg Józsi Jenőt. Imbolyog, majdnem a falnak ütődik jártában, de az ajtó előtt felemeli, meglebegteti mutatóujját:
- Egy cincike azért. . . jó lett volna!
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap