Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Sok lóti-futi való közt alig jut időm a Csanádi-cikkem korrigálására. Ebéd után viszem hozzá mutatóba. Simon főszerkesztői szobájában találom, "Pityu" válogatott kötetének szerkesztése közben. (Erről jut eszembe. Kardos György írt: két pozitív lektori jelentés birtokában decemberben határoznak, melyik évnegyedben jelenek meg. Ilyen sem történt még velem, hogy egy könyvem akadály nélkül elfogadtatott.)
Imre egyik üres szoba íróasztalánál komoly nekiszánással olvassa írásomat. Csak két apróbb megjegyzést tesz közben, s utólag a maga szűkszavú módján kifejezi elégedettségét. Jó, hogy a zökkenőkről is szóltam. - És ez mind meg fog jelenni? - kérdi. Még több is. Mutatom Beney Zsuzsa ugyancsak Jelenkor-ba szánt cikkét. A harmadik oldalnál elhangzik az első reflexió: - Ez a nő gondolkodik. S az utolsó sorok után nem tudja leplezni elégedettségét, ö maga írja a cikk alá a szerző nevét.
Simon konyakkal kínál, belenéz a cikkembe. Van benne egy összehasonlítás a Szüret múltán versről, melyet akár Nagy László is írhatott volna. Csak vigyázz, figyelmeztet Pista, nehogy Imre húzza a rövidebbet, s következik Nagy László prifungolása. Ej, ej Pista! Erről még beszélünk a keleti utakon. (Csanádi Imre fölhív később, hagyjam ki a Szüret múltán verset. Íme, megint a hiúság fullánkja, mely a dicséret minden mézénél erősebb.) Megyek a Kútvölgyi úti kórházba. Kajütablakos különszobában fekszik Zsuzsó. Mellette anyja, finom arcú, nemesen lágy hangú, igen szimpatikus nő. A Péter gyerek ki van téve az üvegkalickába. Morcos, telt arc, szabályosan gömbölyű fej. Zsuzsó boldog, bár valami idegbénulás miatt alig tud mozdulni.
Gyurkóval tárgyalok. Simon említette, odavenné a laphoz kritikairovat vezetőnek, de nem ismeri őt. Gyurkó viszont azt szeretné, ha én is a Kortársnál dolgoznék. Erről lehet szó. A munkahelyem hozzájárulna ahhoz, hogy másodállást vállaljak.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap