Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Csanádi Imrét Simon Pista főszerkesztői szobájában találom. Ki mindenki várakozik ott! Hegedűs Géza, Dudás Kálmán, Ungvári Tamás... Sehogy sem illik Pistához ez az audenciát fogadó rang. Sokkal inkább, ahogy ül Nagy Laci, Csanádi Imre és Benjámin közt, szalámis zsemlét rágva. (Nagy Laci sült cserkészkalbászt bicskáz nagy gusztussal. Evési stílusában tökéletesen megmaradt parasztnak.) Imre Pilinszky és Mészöly prózái ellen ágál, pedig hát nem mind póz, amit a magunkfajta nem tud csinálni. Szereztem Fülep számára Ördögök szekerén-t. Imre írt is bele "szeretettel és tisztelettel" bejegyzést. Mondja, hogy elolvasta a Csontváry-interjút, s nagyon nem tetszett neki az Öreg rögeszmés érvelése. - Nekem meg nagyon tetszett - felelem higgadtan.
Áradnak tovább Pistához a magukat ajánló vizitelők. - A második hónapban talán majd könnyebb lesz! - reménykedik. Akárcsak Gyurkó, ajánlja, vállaljam a lap zenei rovatának vezetését. Fázom ettől, nagy felelősség volna, s nem szabad elfeledni, hogy végső soron mégiscsak dilettáns (vagy ha úgy tetszik, amatőr) vagyok a zenében.
Kellemesebb téma újra idézni az orosz élményt. Még bennünk van a "pekingi" szoba jó hangulata. Fülem teli van a Tányától hallott orosz dalokkal. ("Letjat utki"... "Oj medvegy, ti moj batyuska ...")
Fülepnél tovább folytatom az emlékezést. Eleinte szeszélyesen kérdez, egyetlen témát se tudok végigbeszélni. Amikor azonban az emberekhez jutunk, teljes az egyetértés, vége-hossza nincs mondandóimnak. Az Öreg rábólint pozitív élményeimre: - Az orosz néppel nem volt nekünk soha bajunk, hisz mesélték a foglyok: nem is emberek, angyalok azok... A csúszós útról befordulva, a hiányzó Dóra "trónszékéből" hallgatom Fülep nyelvi szemináriumát. Mert még mindig rovásomon van a sok "lakájkifejezés": a konjunktivuszos megoldások, az "annak idején" és egyebek. Nagy türelemmel, szinte belátó megértéssel olvassa fejemre vétkeimet. Egy-egy kitérőnél Sárika is jól mulat, amikor például Fülep előadja a nyelvújítás okát: - Kellett csinálni nyelvet, amivel a disznópörzsölésen meg a csikóherélésen kívül másról is lehetett beszéni.
Különben megismétli, hogy a Csanádi-cikkem rendben van. A szerző ábrázata is tetszik neki. Akceptálja Simon Pistába való "beleábrándulásomat". - Csak ne írna verseket! Említem, hogy Pista terveiben szerepel az én szerkesztőségbe vételem. Fülep már fáradtan, de nagy-nagy szeretettel óv az elhamarkodott lépéstől. - Hiszen mennyit aggódtunk, izgultunk, győzködtünk, míg végre sikerült ezt a könyvtári állást találni! . . .
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap