Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Délben bemegyek a Kortárs-ba. Simon Csanádi Imrével beszélget. Bizony elég rossz bőrben van. Tegnap láza is volt, nagyon megviselte a műtét. - Beszéltem a Papáddal! - újságolja Imre. Tudok róla. Amikor 11-kor kerestem Fülepet, hosszan foglalt volt a telefonja.
Megjelenik Vas István. A két kórházviselt Pista összecsókolózik. Vas aztán nyomban a Király - Juhász-incidensről kérdez. Most derül ki, Simon milyen ügyesen forgatja a szót, hogy tudja a tényeket kinek-kinek a szájíze szerint előadni. Vas hosszan fejtegeti, miért tartja rossznak a Gara-féle francia antológiát. Főként az újholdas torzítások fájnak neki.
Zsuzsó fogadkozott, ha taxin is, de kijön Fülephez, de aztán visszalépett. Sárosi Bálinttal egy buszon utazunk. Dóra cserép cikláment tartogat. F. ezt megengedte, egyébként tiltakozott: - E héten nem vagyok kapható. Tudom, miért jönnek ma: mert 23-a van!
Az időjárásról folyik a szó hegymenet. Enyhült kicsit a kemény hideg. Az Öreg szerint tegnap reggel olyan krudélis fagy volt, amire hatvan év óta nem emlékszik. Nekem viszont hosszú idő óta először van ingerem rá, hogy széjjelnézzek a havas kertek, tetők közt. Ezt a szép téli világot is Füleppel együtt tesszük majd el emlékeinkbe.
Amikor bevonulunk a csúcsos tetős házba, a felső előtérben megpillantom jobbra fent egy kredencen az Öreg írását. Fölállított papírlapon, jellegzetes cirádás ceruzasorokkal üzen a ház népének, a fent lakó "három díszgráciának" (ahogy ő nevezi őket). Közli, nagyon helytelen a papírt szemétbe dobni, amikor fogytán van; és hogy a szemétláda födelét nem lehet rendesen fölrakni, mert a kutyák lelökik. "Rémes, hogy ma is mit műveltek!" A három hölgynek sem lehet élvezet együtt lakni az öregúrral!
- Erre is költeni, fáradni! - méltatlankodik a megajándékozott a becsempészett virág láttán. Sikerül úgy viselkednie, mintha közömbös volna számára a mai nap, pedig most fordul a 80-adikba. A lumbágós derekú Bálintnak adom át székemet. Gézával a díványon ülünk, Beney Laci kedvenc (rettenetes meredek!) bőrszékén. Fülepet érdekli, hova megyek megint. Báta jó falu! Van benne valami ősi. Bogyiszlóra emlékeztet. Ott meg Fácánkertben ő is megfordult.
Bár nem ambicionálja, Bálint az est főszereplője. Az Öreg tudta, hogy itt lesz, kikészítette a furulyát. - De a Gyere rózsám-nak benne kell lenni! . . .
Mindjárt azzal kezdi. Sose láttam máson ilyen fenséges megrendültséget, ahogy a markáns arcú Öreg figyelni tud valami szívig ható szépre. Pedig Bálint most nem is játszik hibátlanul. Kapkod, talán dereka állapota is befolyásolja. A Csordapásztorok-at, saját kedvencét azért elbillegeti. Ez benne volt jeruzsálemi műsorában. Igazából az fog meg mindnyájunkat, amiket a Bákó környéki csángókról beszél: hogy őrizték meg nehéz időkben katolikus magyarságukat. Az analfabetizmus fölszámolása rájuk nézve végzetes, mert az iskolákban csak románul tanulhatnak. Járt itt egy Lloyd nevű angol folklorista. Bálint mutatta neki gyimesi hangszeres gyűjtését. - Ez román! - mondta ő - moldvai román. - És tudna ehhez hasonlót idézni? - kérdezett vissza Bálint. Az erdélyi román népzene ugyanis, és a moldvai is, át van szőve a magyar zene elemeivel, éppen ezért olyan sokszínű. Moldvában mégiscsak van nyolcvanhat magyar falu. És a román népzene legfőbb kincsei is Erdélyből valók. A "ponturui" nevű tánc, amit csizmában járnak - ami minden néptáncok közt a legszilajabb -, erdélyi magyar táncból ered, még nevében is ott árulkodik a "pontozó".
- Hát azért Isten éltesse, Professzor úr! - mondja Dóra búcsúzáskor. - Magukat is! - felel az aggastyán. Az ünnepeltetés elleni védekezés bizonyára onnét van, hogy belül nagyon is keseríti a múlás. Arra kell még az időm itthon, hogy holnapi útitársam, Sánta Húszórás riportját elolvassam. Legjobb erényeit: ahogy beszélteti az embereket, amilyen erőlködés nélküli természetességgel szövi egymáshoz a mozzanatokat, itt is szemlélhetem.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap