Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A nap értelme a Fülephez menetel. Nagyokat csodálkozik az Öregúr, útibeszámolóimat hallva. Hogy Fűzfőn érdekel valakit a Pannónia és ő, akihez ajánlom a verset? Dühös Tüskésre, amiért Bencze László cikkében benne hagyott ilyen sort: "Szellemi nyálkiválasztódást vált ki..." Most tárgyaljuk meg, már bent a szobában, Perneczkyt. Ő eleinte fölényes divathajhász volta miatt nem szerette, némi kurvaságra való hajlamot is látott benne, aztán Zádor Anna és Németh Lajos bizonykodott: megváltozott azóta. Volt is kint nála, beszélt vele, s úgy látszott, benőtt a feje lágya ... de ha Mathieu és Chirico kell neki? . ..
A Wozzeck-ről próbálunk híven beszámolni, milyen nagy élmény volt. Izgatja őt Berg operája. Mégis mit gondoljon róla? - Munch!? Elfanyalodik: ez neki nem jó ajánlólevél. - A legjobb expresszionizmus: a korai Schönberg! Erwartung! - Az már valami. ..
Másik élményünk, amiről még nem tudtunk számot adni, a Royal Shakespeare Company Lear király előadása. Nyílt színen kezdődött a játék, ácsolt durva bútorok, bő köpönyeges udvaroncok közt. A királyi udvar mintha egy halászfalu társadalma lett volna. A király maga (Paul Scofield nevű, fantasztikusan szuggesztív színész megtestesítésében), noha aggastyán, roppant keményen viselkedett. Örömmel fedeztem föl benne, mint Colinban is, a jellegzetesen angolost: a céltudatos lendületet, dinamizmust. A rendezésben nem volt semmi romantizálás, semmi talányos modernkedés. A kellékeket teljes természetességgel hordozták ki-be. A király fölötti ovális lemez később asztallappá alakult, a vihart három leeresztett, dörömbölésre alkalmas lemez szimbolizálta. A mindig helyükön lévő figurák közt időnként olyan feszültség keletkezett, hogy teljesen elfelejtődött a vérgőzös, könnyes-bús népmese. (Remek volt például, ahogy a király fölfordította Goneril asztalát!)
Budapest megtanulta Peter Brook rendező nevét, s bizonyára utánozni fogják stílusát.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap