Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Vargáék, Latorék jönnek először a mai baráti találkozóra, meg Bulla Karcsi. Hernádiék, Bodnárék, Beneyék következnek, majd Dóra.
Közben már felbontottam a mára szerzett pezsgőket, s minden érkezőnek poharat nyomok a kezébe. Colin az íróasztal melletti sarokba került. Matyi ivott valahol, nem meri folytatni az iramot, apja ittléte miatt korán haza kell mennie.
Mérsékletes az egész társaság. Abban bízom, hogy a másik szoba igénybevétele felgerjeszti a hangulatot. Megbolygatja igaz az ülésrendet, de fél szemmel látom, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne. Sokan csak magukban ácsorognak. Még szerencse, hogy Lator és Bodnár kívánja a konyakot. Beülök a szekrény mellett búslakodó Beney Zsuzsa mellé, őt ápolgatom. Ő hajlandó is inni, még cigarettára is rágyújt. Colin a kanapén Zachar Zsófi társaságát élvezi. A kislány igazán természetesen illeszkedik közénk. ( Bulla Karcsi kicsit elfogódottabb, de őt is mindenki szimpatikusnak találja összevissza tizennyolc évével.) Lászlóban föltámad a kollégiumi idők szelleme, utánozza Pais Tosut (ki benne egykor a nyelvészet reménységét látta), Fülepet, a gólyanyúzás meg a kabarék részleteit idézi. Egy-egy vaskos kitételtől nem rendülnek meg a falak. Zsuzsó is, Colin is nagyokat derül. Bodnár megállapítja, hogy kikerekedett arca kifejezésében van valami Sarkady Jánoséra emlékeztető. Nem sokat érthet László prelegálásából, de semmi fáradtság sem észlelhető rajta.
Amikor kettő után távozik a vendégsereg, egyszerre állapítjuk meg, hogy: jó volt! Kétségeimre Colin ezzel felel: - Hát... öregszünk.
Colin Halmy Lujzához készül, de előzetesen bejön munkahelyemre. Kávét rendelek, behívom a található tagokat, hogy a vendég emberibb körülmények közt találhassa magát a nem éppen barátságos környezetben. Bámulom őt, hogy a helyzethez illő figyelmet, kedvességet itt is eltalálja. Azok is igen jó véleménnyel vannak róla, akik először látják. Viccelődünk, hogy most Múzeum utcai munkahelyemre. Kávét rendelek, behívom a található tagokat, hogy a vendég emberibb körülmények közt találhassa magát a nem éppen barátságos környezetben. Bámulom őt, hogy a helyzethez illő figyelmet, kedvességet itt is eltalálja. Azok is igen jó véleménnyel vannak róla, akik először látják. Élcelődünk, hogy most Új Könyvek címen mi is Times Litterary Supplement-szerű világlapot szerkesztünk. Etetem, kávéztatom barátomat a Badacsony étteremben, a Gourmandban, még habos tortát is rendelek neki. Mindent rossznak találok, ő mindennel elégedett. Mezei András ül közelünkben. Beney Zsuzsó verseit nem fogadta el főnöksége, mondván: "Fedezzék föl másutt!" (Észre se vették, hogy már föl van fedezve.) .
Vásárolunk. Colin hamar elkölti a Muzsiká-tól kapott honoráriumát. Pótolom én, szép baranyai párnát küldünk Edite-nek. Nickynek Sárika vesz játékot. Betérünk még a Rózsavölgyibe lemezekért. Milyen új magyar művek vannak? Kurtág dolgait dicsérem. Mi van tőle? Az első vonósnégyes. De hiszen azt már 1961-ben hallotta. Hát így állunk! Bezzeg Romániában 26 éves Glodeanuk, Stroék friss művei már lemezen vannak. (Csomagolás közben ezeket hallgatja Colin).
Együtt megyünk le Dávidért az óvodába, s még a napfényes Bazilikát körbekerülve fényképezem a keresztapát és a fiamat, Dávid könnyű kis kockás kabátkájában fürge, mint az evetke, Colin meg gyerekesen állogatja őt párkányra, kőgolyóra. Jól tud bánni vele.
Teázunk itthon. Új magyar mű híján Lutoslawski Trois poemes-jét hallgattatom vele. Nincs nagy véleménnyel a szerzőről, de ezeket a műveit szívesen hallgatja. - Kicsit hosszúak! - jegyzi meg. Ebben igaza is van.
Meg vagyunk híva egy követségi diplomatához a Hailé Szelasszié miatt kivilágított Várba. Pontosabban csak én voltam hivatalos egy Dickens-szakértő tiszteletére az Úri utca 70-be. Colin intézte el, hogy együtt menjünk. Azt is ő ügyeskedi ki, hogy mielőbb megszökhessünk a süppedő szőnyeges szobákból, ahol Várkonyi Zoltán meg Farkas Ferenc ereszkedik le hozzánk. Storeyt, a Dickens-szakértőt nem is látjuk. - Jó volt elszökni! - mondja Colin, kivel talán a könnyű whiskymámor miatt is úgy érzem most magam, mint birminghami éjszakánkon, amikor mint két könnyű kedvű kamasz vágódtunk a taxiba.
Kötelességünk még Demény Jánost a televízió képernyőjén megszemlélni. Egy házunk béli mérnök szívesen ajánlja készülékét. Már nézzük is a műsort, amikor jön az üzenet: időhiány miatt Deményt kihagyták. Képzelem, milyen lógó orral jön majd Jánosunk a mai vendégségbe. Hiába vigasztalom, engem is kihagytak a minap. Egy Ki mit tud? győztes akarta mondani, az Arénát, de a "Lehallgató bizottság" félreérthetőnek, a Beatlest propagáló költeménynek találta művemet.
A mai vendégek - Deményék, Halmyék, Vargha Balázsék, Kamondyék, Simon Pista és Csanádi Imre közül csak az utóbbi nem érkezik.
Újra pezsgőt bontunk, szorgoskodom házigazdaként, de ez a társaság se nagyon iszik. A két rangidős hölgy: Deményné és Halmyné Gitta úgy közrefogja Colint, hogy a többinek eleinte semmi se jut belőle. Halmy és Demény egyik sarokban iszogat, a másikban Vargha Balázs és Kamondy folytat hosszú film vitát, kölcsönösen kifejtik az egyetlen lehetséges véleményt. Csak fél füllel hallom őket, másik fülembe Simon mondja a magáét. Ö most is bizakodó. -- Össze kéne fogni a tehetségeseknek! - hajtogatja. Kihagyatták vele Lukács Déryről irt köszöntőjét. Nem árultam el, hogy nekem egyik sem szívügyem. Tüskésről írt versemre azt mondja, szerencsés volt, Tibornak jólesett, az irodalompolitika viszont nem figyelt föl rá. Szerinte Tüskés átvészelhette volna a veszélyes időszakot, ha azon az ankéton "nem megy bele a csőbe". Nekem erről más a véleményem.
A bús Demény Jánost azzal kárpótolom, hogy leleplezem: holnap van a születésnapja. Kicsit groteszk, ahogy ennek hallatára mindenki föláll, s koccint az ünnepelttel. János ettől végre oldódik, szabadjára engedi legalább az öniróniáját.
Amikor magunkra maradunk, a terítékre került Colin-publikációk közül a British Council füzet (Music in Britain 1951-1962) marad kezünk ügyében. Colin kihúzott irónnal némi töprengés után ezt írja a címlap verziójára:
"Érdemtelen írásaim egyetlen gyűjtőjének, akinek egyre ritkábban írok levelet, szeretettel ajánlom ezt az egyáltalán figyelemre nem méltó munkámat, hogy legalább lássa, mit írok most az egykori levelek helyett."
Mérhetetlen fáradtságot és szomorúságot érzek attól a gondolattól, hogy holnap kora reggel a repülőtérre kell mennünk.
Éppen akkor lépek be a Magvető műszaki osztályára, amikor Szabó néni csomagolja ki éppen kötetem Szegedről érkezett példányait. Bizony nagyon szép lett a könyv. Nem csoda, hogy a műszaki főnök, Beck Péter büszke a kiadványára. Murányit nem találom, de Sebestyén Lali ugyancsak lelkesedik. Nemcsak a borítón mutat jól Egry Badacsony-festménye, de a kemény offsetpapír, a nyomás, a halványszürke vászonkötés, még a piros/kék jelzőszalag is igen gusztusosán harmonizál.
Csanádi Imre is elégedett a közös művel. Beleírom példányába: hálával, sok jó szigoráért, ötletéért és gondosságáért - régi páciense -
Miután itthon meglapogattuk a Fordul az eget, egy dedikált példánnyal Hernádi társaságába indulok. Jó volna az esemény örömére jól kibeszélgetni magunkat, de erre nincs mód, annyian vannak ott (Jancsó Miklós, Lux Elvira és férje, meg egy Szucharev nevű biológus költő). Történetesen épp ő dedikál Gyulának. - Ha van még egy félórád, maradj, én is szeretnék könyvet adni. -Tetszik neki, de nem úgy, mint máskor. Ez is az öregség miatt van? Én sem örülök úgy, mint az előző három alkalommal. Gyula különben csupa pozitív dolgot mond. A Folyosók-at végre közli a Kortárs két részben, az És is elfogadta egy novelláját.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap