1964_10. [1]

inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1964. október 16. péntek

Sose szoktam a nyolcórai híreket hallgatni, most mégis "erre a zenére" borotválkozom. S micsoda zord szövegek hallatszanak! A Szovjet Párt KV Hruscsovot előrehaladott korára, egészségi állapotának rosszabbodására való tekintettel összes tisztségéből fölmentette. Utódai: Brezsnyev és Koszigin.

Bevallom, nem élem át eléggé a történelmi órák jelentőségét. A Váci utcában, a PEN-konferenciára menet Török Endre szól rám hátulról: - Gratulálok a Kennedy-versedhez (Kiáltás), kitűnő, és a legjobbkor jelenik meg. - Tehát ő is rosszabbodástól fél. Veres Péter a József Attila út árkádjai alatt atyai mosollyal ölel keblére. Meg is csókol jobbról, balról. Mindjárt kezébe nyomok egy verskötetet. Az ülésen is egymás mellett maradunk. - Iwaszkiewicz? - kérdi a lengyel szónokról. - Nem, Natanson. - Natanson? - kérdi ravaszkásan, fiatalosan, cseppet sem rosszindulatúan, inkább némi bájjal... - nem látszik rajta. - Megnézi újra: - De látszik.

Kéry ügyködik az angolok körül. - Auden itt van? - Igen. Azt hittem, nagyobb lesz a tolongás az idegen nyelven megjelent magyar kötetek körül. Illyés szólít meg, küldött könyvemet dicséri ismét. Az ő előadását nem tudom felfogni. Hiába van fülemen a dán gyártmányú tolmácskészülék, alig tudok figyelni. Péter is elégedetlen. Abba is nehezen nyugszik bele, hogy itt ő nem beszélhet. Spirálnotesz kitépett lapjaira üzeneteket ír. "Pártkörökben is ilyen váratlan volt H. leváltása?" - nyújtja a kérdést Dobozynak. - "Igen. S még ha erre a váratlan volna az egyetlen jelző..." - érkezik a válasz.

Felvillanyozva, szemüvegen át nézem Audent. Egészen más, mint amilyennek elképzeltem. Nagy, puhány jelenség. Szemébe lengő haja, omlatag mozgása, ahogy az előadóasztalra szinte ráfolyik, nem azt a tiszteletre méltóan száraz angolszászt idézik, akit versei és verseit mondó szikár hangja alapján magamban föltételeztem. Egy gondolatot hangsúlyoz: a költészet az egyénhez szól. Péter erre is jegyzetel, sértve érzi magában a kollektivista öntudatot: - micsoda elnyűtt arcok ezek! (Ebben nincs igaza, mert Audené azért nagyon is karakteres, olyan, melyből nem lehet még egy a földön.) Az antididaktiku-sok is, lám, mennyire didaktikusok - füstölög tovább -, amikor saját elméletük propagandájáról van szó.

Kifelé sodródva megvárom Audent. Testközelből sem találom vonzóbbnak. Kicsit Baschra is emlékeztet. Ráncos, szalonnás arca, rózsaszínű bőre valahogy egészségtelen, kora öreg. - Folyik a sok fölös beszéd, amikor a világban sokkal nagyobb tétek forognak - morfondírozik Váci. Ő határozottan be van gyulladva. Simon szólít, menjek a PEN ebédjére. Inkább a feleségemére, különben sem vagyok hivatalos.

A Dorottya utcában megnézem Henri Cartier-Bresson fényképkiállítását. Rég láttam ilyen remek felvételeket.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Motyovszki Éva [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.