1964_12. [1]

Fodor András naplója - 1964. december 8. kedd

Délben érkezik Domokos Matyi. Vidámságán nyoma sincs afféle tudatnak, hogy köztünk valami nincs rendben. Németh László Irgalom regényének orvosi kifejezéseit ellenőrizte szerkesztőként az Orvostudományi Könyvtárban. Sárika halpaprikást főzött sárköziesen. Vendégünk jól bírja az erős ízt, s mulattatja a háziasszonyt, meggyőzni igyekezvén őt, hogy az egész világon senki sem szereti a kelkáposztát, karalábét, kár az erőlködésért, amért hogy olykor mégis főznek nekünk ilyesmit.

Ebéd után Németh önéletrajzi szövegéből mutatok neki részleteket, aztán az Iszlai-kéziratról való savanyú beszámoló következik. Ő egyelőre javarészt csak Kraftausdruckokat lát Zoli írásaiban. Nem mérhetünk olyan nagy léptékben, hogy ezt a költészetet is berajzolhassuk a térképbe. Próbálkozzam azért vele az ifjakat jobban támogató Magvetőnél. A Nagyváros és némely más vers szép. Kár, hogy egyenetlen értékekből építkezik kollégám, s hogy olykor szürkét produkál, képalkotó fantáziája is cserbenhagyja.

Délután Latort látogatom. Fiaink, mint mindig, jól összeférnek. Köztünk, az atyák közt sem képzelhető el, hogy számon kérjem László hátam mögötti kritikáját. Azért sincs rá szükség, mert szemembe is ugyanazt mondaná, szelídebb tónusban. (Matyi megkérdezte: Te komolyan hiszed, hogy Tornai költő? Amikor elmondtam, milyen bonyolult, missziós barátságban vagyok Jóskával, hogy miközben ő bírál, nekem mindig tapintatosnak kell lennem, mert végtére rendes fiú, Matyi, a szentimentalizmusellenes, még meg is simogatott.)

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Fodor János [2016.]