1965_02. [2]

Fodor András naplója - 1965. február 5. péntek

Bekanyarodom Domokos Matyihoz. Lemegyünk kávézni, mutatom neki tanulmánykötetem tervezetét. Lelkesedik érte: adjam be mielőbb Illés Endréhez, levél kíséretében. Ha már költőként nem tudtam itt egyszer sem megjelenni, esszéistaként talán lesz esélyem.

Elég jó kedvem van, nem Matyi bátorítása, hanem az Így jöttem-ről írt cikk miatt. Simonnak kapóra jön az áprilisi számhoz. Képet is akar közölni a filmből. Találkozhattunk volna holnap, de ő a tsz-közgyűlésre megy. Harmadszor hallom tőle ezt az útiprogramot. Gyanús. Talán valami más elől menekül. Tömegesen: kilencen vonulunk Fülephez. ő elégedetten ballag előttünk a poros, hideg úton, mint sivatagi teve a karavánnal. Hálás publikuma összeadakozott vicceinknek. (Például: Miért nincs Luxemburgban szocializmus? - Mert kicsi ország, nincs elég pénze hozzá. ..)

Fülep attrakciója bent (mondta, hogy el kell olvasnia) Lukács Esztétiká jának taglalása. Részleteket olvas belőle némi elégtétellel. L. Gy. ugyanis marxistaként az Újtestamentumra hivatkozik, s dicsőíti a XX. kongresszus személyikultusz-ellenességét. Persze neki, Fülepnek is eszébe jut, hogy annak idején éppen Lukács és Fogarasi kérte számon tőle Sztálin nyelvészeti tanainak tudományos alkalmazását.

A következő téma a fiatalok gondolkodásmódja. Fülep Gyulának ád igazat, hogy a mostani tizennyolc évesekben éppen a tanárok, szülők kétféle beszéde s a köröttük bőven található egyéb kétféleség miatt rendkívül megnőtt a morális érzék. Gyula Liska Tiborné osztályában találkozott diákokkal. Meglepte, milyen élesen kérdeztek. Glosszák kerülnek még a terítékre: Simoné, aki egyik írónkat a madarak nevének nem ismerésén, a búza-rozs összekeverésén kapta rajta, s Ádám Jenőé, aki a Török bársony süvegem szövegének átírása ellen tiltakozik. Mit szólnának a négerek a Go down Moses és egyéb spirituálék szövegének átírásához?

Gyula elmenőben megállapítja, milyen jó volt az együttlét. Érzi, hogy szereti is őt az Öreg. Csak a kijövetelekre kéne buzgóbban elszánnia magátá itt kint lenni már nagyon jó.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Madarász Tímea [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1965. február 18. csütörtök

Hernádi úgy értesült, Köpeczi tegnapi beszédében lehülyézte a figyelmetlen szerkesztőket. Csoóri Iszapeső-je miatt Csoórit, úgymond, gondnokság alá kell venni. Eltiltják a publikálástól vagy cenzúrázzák?!

Gyula állásváltoztatáson töri a fejét. Granasztói hívja a Városépítési Tervező Intézetbe kutató szociológusnak. Tegnap járt Tóth Dezsőnél a pártközpontban. - Döntsétek el végre: barátot vagy ellenséget akartok belőlem csinálni? T. D. dicsérte a Folyosók-at, de a kiadatáshoz ő kis ember. - Hát hol van egy nagy ember? Mutasd meg nekem, hol találom Kádár Jánost! ­ Az első emeleten, de ő is hozzám küldene. .. - No lám, mégsem vagy kis ember. Megígérte, beszél Köpeczivel, Simóval.

Vekerdi rólam írt válaszcikkét ugyanolyan izgalommal olvassa, mint én. Csodálkozik a messzebbről néző pontos látáson, problémaérzékenységen. ­Milyen kitűnően szedte össze az idézeteket!

Szívem szerint dicsérem én is Laci fáradozását az élet és esztétika szerencsés egyeztetésén.

Tegnap kétségbeesve telefonált Rab Zsuzsa. Csanádi Imre ott van nála, menjek azonnal! Nem mehettem, csak ma. A kedélyek most már higgadtabbak. Az Imrét kegyelemből visszafogadó Piroska ismét nagy népszínműjelenetet csinált. - Mert én olyan vagyok, hogy mindig az orromra van írva. . . - magyarázza Imre lebukása körülményeit.

A karakán Zsuzsa szorong. Fél az ilyen ellenféltől, ki egy utcasarkon leöntheti moslékkal vagy vitriollal. Imre nem jelentkezett ki. Az én telefonomat meg Sárosiét akarja eligazító címként megadni hollétéről.

A hirtelen támadt helyzet (az összeköltözés) az én lassú kifejlést igénylő természetemnek kedvezőtlen fordulat, de előbb-utóbb ez történt volna úgyis. Most nemcsak Zsuzsa kiegészült életének, a visszakapott Imrének is örülhetek. Hiszen legutóbb is azért nem jöhetett hozzánk Colin ittlétekor, azért nem vihette haza még neki dedikált könyveimet sem, mert Piroska előtt én, Imre hajdani "egyetlen normális író barátja", persona non grata lettem.

Alaposan bepálinkázva (éppen Zsuzsa-nap van!), jó hangulatban jövök el az összekényszerült pártól. Elvarázsoltan szépek a behavazott, csendes budai utcák.

Fülep tud róla, hol jártam előzőleg. Előreküldi a társaságot, hogy megtudja, mi történt. Rég láttam ilyen kíváncsian izgatottnak, aktívan reagálónak. Zsuzsa félelmét megérti, de fogadkozását, hogy Imrével minden másképpen lesz, kétségbe vonja. Pistáért változatlanul aggódik. (Ő egyébként Párizsból már áldását adta erre az egymásra találásra.)

No, várjanak meg! - kurjant Fülep a hóban gyalogló Dórának, Vekerdi­nek, Beneynek és Steigernek. Ma valahogy nem kerül szóba elméleti téma. A közérdeklődésre számot tartó irodalmi pletykákat csak visszatérésünkkor, odabent mondom el.

Hazafele én kísérem az ő autóbuszáig Vekerdit. Próbálom megfogalmazni neki, mit kaptam a cikkétől. - Majd egyszer meg fog jelenni. . . - mondja hihetetlen jókedvvel. Ezt az idealizmust bámulom benne. Régen legalábbis az ilyen embert tartották idealistának. Nekem is elégtétel, hogy vannak még, akik a hasznot, hírt nem hajtó, semmiképp sem praktikus vállalkozásokat tekintik az életben legfontosabbnak.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Pápainé Nyeste Györgyi [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.