Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Kollégám, Horváth Tibor bemutatja Lakatos Andrást, a szeptemberi kiránduláson lelt harmadéves bölcsészt, ki olyan nagy véleménnyel volt rólam. Fejalkata Pilinszkyére és Truffaut-éra emlékeztet. Tájékozott, határozott, jó beszédkészségű. Tud Fülepről, sőt egyszer találkozott is vele. - Nem Fülep rejlik a Vers a fűszálról rosszalló tanácsadója mögött? Ilyen és hasonló, lényegre ható kérdései vannak. Izgatja Bartók-élményem, amit ő és nemzedéke nem tud megszerezni. Hamarjában az eltérő körülményekre hivatkozom: nekünk szinte mártíromságot kellett vállalni Bartókért, nekik házhoz jön...
Tamás Attila tanította az Eötvös-gimnáziumban, ő terelte figyelmét az új magyar lírára. Csodálkozik, hogy nem ismerem fiatal olvasóimat, hiszen a Fordul az ég könyvsiker is volt, s a mai egyetemisták egyéb favorizált nevek ellenére inkább Pilinszkyhez, Weöreshöz és hozzám húznak. Nemcsak ilyen kijelentések miatt látom kedvezőnek a konstellációt. Folytatnunk kell a megkezdett párbeszédet, kölcsönösen fontosak lehetünk egymásnak.
Este csak Vörösékkel és Steiger Kornéllal karéjozzuk Fülepet. Visszaadja Alvarez könyvét (The Writer in Society. Eastern Europe and the USA). Érdekesnek találta. A keleti országok irodalmából a lengyelt látja legbiztatóbbnak. A legfantáziátlanabb fejezet rólunk szól.
Említem Lakatos Andrást. Vissza tud nyomozni az 1962-es találkozásig. Egy nőismerőse delegálta hozzá fia barátjaként. A két ifjú közül egyik, talán nem L. A., mondott valami apodiktikus szamárságot, ami őt elkedvetlenítette.
A Bartókhoz való viszony dolgát más kiindulásból, de Fülep is úgy ítéli meg, hogy a mi körülményeink egészen mások voltak. Colin föltevését, hogy ideje volna már Bartóktól továbblépni, nem fogadja el, hiszen a mi generációnk és az utánunk jövő sincs még annyira telítve Bartókkal, hogy okvetlen az utána következőkre kéne vetnie magát. A nyugatiaknak különben se sokat jelent Bartók népzenei hátországa. Ha néger muzsika volna, az igen, az már kellőképpen be van vezetve. Idézem az 1948-as Serly Tibor-interjút, melyben ő, az amerikás magyar is lesajnálva emlegeti, mennyi fölösleges időt pazarolt Bartók folklórgyűjtemények rendezésére.
Fülepnek újra eszébe jut a Húsz magyar népdal körüli hazai értetlenség. Ő maga is házalt vele, s Kerner István s más zenészek sehogy se akarták elfogadni érveit.
- Csupán ízléssel különbséget lehetett tenni az igazi népdal javára? - Igen! - bólogat, de hangsúlyozza erdélyi, szovátai emlékeinek inspiráló hatását.
Most már, hogy láttam, minősítenem kéne Kondor Béla rajzát, mely neki egyre inkább tetszik. Kornél az utcai lámpafényben mutatja elém a reprodukciót. A motívumok ismerősek. A "röhögő ló" zsenialitását én bizony nem vettem volna észre.
Ahogy növekszik Fülep hajlama Kondor iránt, bennem úgy szaporodnak a görcsök, visszakozások. Fülep Perneczkyt szidja, amért a Miskolci Galériában látott Kondor-kollekcióról azt süti ki, német hatások látszanak rajta. Ö viszont éppen az eredetiséget hangsúlyozza, melyhez foghatót itt Rippl-Rónain, Egryn kívül nem produkáltak. Most már bizonyosan meg fogja nézni Kondor egész anyagát.
A buszon hallom Kornéltól, hogy Lőrincz Ernő - az ő antikvárius mentora - Németh Lajosénál, Perneczkyénél is apologetikusabb, harciasabb rehabilitálást követelő tanulmányt írt Fülepről. Ezt Zádor Anna iktatta ki az Értesítő-ből, mert sokallta a benne lévő dinamitot.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap