1966_02. [2]

Fodor András naplója - 1966. február 11. péntek

Tegnap Gergely Ágnes volt nálunk. Minél többször találkozunk, annál szimpatikusabb. Tartózkodó, finom lény, szellemesen gunyoros. Érzik egyéniségén a vidéki gyerekkor. Őseiről írott Pannon ég alatt című versét külön is nagyon szeretem. S hogy megörült a hírnek, amit elsőként tudott meg, hogy a Nagyvilág-hoz megérkezett szerződésem. Márciusban lépnék be, havi ezerforintos fizetésért.

Fáy Árpáddal ma már a gyakorlati dolgokról beszélgetünk: értekezlettől tördelésen át a helyesírásig. (Melyik gondolatjel mellé teszik a vesszőt...) Könnyekig meghatva mutatja a Párizsba távozó Tóth Judit főkönyvelői gondossággal előre összeállított versdossziéit. Hetenként háromszor kellene bejárnom, a déli órákban. Könyvtári főnökségemnek nincs ellenvetése, itt még a felsőbb - inkább formális - jóváhagyás hiányzik. Furcsa belegondolni, hogy tíz év után netán visszatérek az irodalomcsinálás kies mezejére ...

Vekerdi örül előadása jó visszhangjának, de a matematikusok szorongatása miatt a könyvtár elhagyásán gondolkodik. Vörösék is jönnek Fülephez, Lakatos Andris és Kormos csatlakozik még. (Sárosi Bálint készült jönni etióp népzenei fölvételeivel, de Dóráékkal együtt visszamaradt.)

Meglepő bejelentésem van Beneyről. Autóvezetést tanul. Esedékes amerikai ösztöndíjával ugyanis Los Angeles környékén kocsi nélkül nem tudna létezni. (Azt már nem említem, milyen sanyarúan beszélt Zsuzsóról: "Régen írt... nincs jó hangulatban, laboratóriumban dolgozik ...")

Fülep a Zsuzsótól kapott "Millestone" ürügyén fejtegeti, egyre-másra igazolódnak a Biblia históriai igazságai. Vekerdi a karmel-hegyi földműveskultúra okán a zsidó időszámítást is hitelesnek tartja. Az Öreggel együtt vallja, hogy a régiek közt több okos ember volt. Később a katolizálás divatjáról került szó. Claudel volt, aki mindenkit megfertőzött. (Jacques Riviére a Nouvelle Revue Frangaise-ben közzétett levelét, melyben bizonyos abbétól kapott medaliont ajánl a szülő nő nyakába tenni. Ahogy ezt Fülep előadja, mély megvetés árad szavaiból. Papini is az ő hatására tért meg, s lám, jól járt, addig a határon kívül nem ismerték. Mesterünk lenézi az ilyen máról holnapra megbizonyosodást, de Claudelt, mint mindig, most is dicséri. Kitűnő diplomata is lehetett.)

Andrissal exponáltatom a Filozófiai Szemle Németh Lajos Csontváry-ját támadó cikkét. Volt kollégája, Timár Árpád a szerző. Fülep hallott már róla, természetes reakciónak tekinti. Andris egyébként olyan tapintatosan, okosan fogalmaz, hogy a Lánchídon menet később Vekerdi megindultan emlékezik rá: - Milyen kedves fiú! (Bizony, nem pökhendi.)

Klaniczay elején, végén jó, de középütt, a kor kérdésében csődöt valló Kritika-beli cikke a következő téma. Ennek ürügyén karikírozó kiselőadást hallunk, merthogy a marxizmus egyik legvitathatóbb alaptétele a mindent a maga korából magyarázás. Hogyan lehetne például Rimbaud-t a maga korából, a nyomorúságos, 20-30 ezer lakosú Charleville-ből megmagyarázni? Őt, aki azzal a társadalommal mindenben ellenkezett. Hja, mondják erre, negatíve mégis jellemző volt rá. Köszönöm szépen az olyan tudományt, amiben valami így is, úgy is igaz, vagy amikor nagy bölcsen azt mondják: a kivétel erősíti a szabályt. Vagy például a náci Németországnak, melynek 80-90 percentje vakon ment Hitler után, vajon jellemző képviselője lehetett-e Thomas Mann? Vagy ott volt Zengővárkony, ahol élt 500 lélek, s ha nyolcán összejöttek, valamennyien egymás rokona, mégis teljesen ellentétesek voltak mindenben. Ebből hogyan lehet egyenleget csinálni? És hogy lehet akár egy egész korabeli Európából, amire pedig kihat immár egy százada, Rimbaud-t meghatározni?! Ha a kor összes költőjét egybepréselték volna, akkor se jött volna ki belőlük a Bateau ivre, nem igaz, Pista? Kormos erősen bólogat, s gondolatban elfog engem is újra a "Párizs parasztja" utáni nosztalgia.

Jó látni Fülepet így, elemi kedvében, bár fehér bajszos, szakállas szája kicsit öregesebben, rángatózva formálja a szavakat, szeme is erősebben hunyorgat a szokottnál. Kormos megfigyelte, hogy Rimbaud-ról szólva könnyes is volt a szeme. És mostanában nem erőlteti úgy a sétát.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kara Mónika Imola [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1966. február 16.

Ma kettős programom van: Durkó és Németh Lászlóék. Holnapra jegyet vettem a Vörös sivatag-hoz. Lelkiismereti kérdést csinálhatnék abból, hogy nyolckor továbbállok, az de kétpercnyire lakó Némethékhez, de más a helyzet: székemen Szöllősy Bandi ül, tanulmányozza Zsolt új művét... Kitörő örömmel fogad, s nem megy el. Szellemesen persziflálja "Dilié Dénes" filológiai munkáját. 1917-es Bartók - írást adott ki éppen facsimilével, errátával és új errátával, "nach der Autograph" jegyzékkel. (Ilyen igazításokkal: a "ti rá-rom" helyett "ti rárom ...") Az Eötvös-kollégistákra jellemző slágfertigség-gel igyekszik bizonyítani, nem kell törődni azzal, miket nyilatkozik X. vagy Y., s a többi melomán se fontos, csak jó műveket kell írni, a tehetséget nem lehet elásni. Ez mind igaz. Kétségtelen, hogy Szőllősy nagyobb látókörű, megvesztegetően hatásos logikájú, rengeteg adattal tud dokumentálni (fejben összeadja egyik kollégája ötszázezer forintos jövedelmét), de olykor a felülről néző rivális módján elgaloppírozza magát. A Hat zenekari darab például szerinte zagyva hülyeség. Ilyet nyílván nem az esze, csak az indulata mondat Szervánszky ellen.

Durkó tárcájából veszi elő olasz útlevélkérésének visszautasítását. Ha legalább háromévenként kimehetne, megszívhatni magát az ottani levegővel! Egy kicsit úgy van Itáliával, mint Fülep volt, nem találja a helyét itthon, vágyik vissza. Sűrűn emlegeti Castiglionit, akit eszmei versenytársának érez.

Amikor Szőllősy 3/4 8-kor elmegy, lehetetlen már a rossz hangulatból ki- gabalyodni. Zsolt kéri, folytassuk az együttlétet holnap.

Czinéék, Domokosék vannak még Némethéknél. A mezőszilasi köszöntő beszéd óta Miska nagyon közel került Némethhez.

Először Szabó Dezsőről folyik a szó. Németh nem tudhatja, amit én tudok Füleptől, Sz. D. kommün alatti viselkedéséről.

A határon túli magyarság szellemi, irodalmi helyzetéről nem lehet olyat mondani, amit Czine ne tudna jobban. Személyesen ismeri Balogh Edgárt, Csandát, olvasta a szlovákiai magyarság ügyét bolygató Zvara-cikket. Németh- tel szemben igen udvarias, magázza, szinte hízelgően tapad rá. Matyi intellektuális partnersége szimpatikusabb. Ö számol be Mao Ce-tung Snow-nak adott nyilatkozatáról. Németh fölidézi 1950-et, amikor Bencze László elvtárshoz járt szemináriumra az írószövetségbe. Dolgozatot kellett írnia, és ő a Gyakorlat témáját választva, olvasott valami e tárgyba valót Maótól.

Németh pesszimizmusa a határon kívüliekhez a határon belülieket teszi hozzá. Érzékenyen reagál a tv Komlós Jánosokat népszerűsítő, a magyar írókat visszaszorító tendenciáira. Később a mi nemzedékünket szétszaggató húzásokról én beszélek keserűen. - Mert nálunk mindig polarizálnak: vagy Bartók, vagy Kodály, vagy Németh, vagy Illyés. . . Rábólint, mert a magyar em-ber irigységéről bőven vannak tapasztalatai.

Mivel asszonyaink is beszélgetnek, sok személyes téma kerül elő. A házi-gazdán nem látszik fáradtság. A közelmúltban csak egyszer ment el lefeküdni, amikor Csoóri, Váci, Kamondy járt itt. Miska nem mulaszthatja el, hogy szolnoki perünkben Laci bácsit ne próbálja maga mellé állítani: - Mi a véleménye Váciról?

(A mi vitánk elég tisztázatlan, Mihály gyanakvásából és kétszínűségéből ered. Nekem ugyanis nem az tűnt föl, mennyire magasztalta Vácit szerzői estjén. Miért ne?! De másokkal szemben kijátszani? Nemrég nyilatkozott Váciról is valakinek: Nem költő az!) Nem akarom a kérdezőt újra leleplezni, hisz újra tagadna. Németh különben nem a költőt, inkább a vezércikkíró elszántságot kedveli Váciban. S ehhez a hanghoz egy kis dilettancia nem árt.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Áldorfai Gergely [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.