Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Esik az eső. Az úton átfuttomban majdnem nekimegyek egy kerékpárnak. A teremben csakugyan ott ül Vekerdi. Telt ház van, a szervező Heltai Nándor üdvözli a sok illusztris vendéget, V. L. tudománytörténészt is említve. Domokos Matyi igen logikusan, de kicsit akadozva beszél. Izzad, törölgeti magát. Nemzedéke legintellektuálisabb, leginkább félremagyarázott írójaként jellemzi Hernádit. Kimagyarázza az egzisztencializmusból. (Az egzisztencialistáknál a világ abszurd, Hernádinál a jó értelemben vett hedonizmus miatt az ember válik abszurddá.)
A kapott kérdésekre válaszolva Gyula mindjobban magára talál. Nívósan fogalmazza meg életfilozófiáját és ars poeticáját. Szemüveg mögül nézem az arcokat: majdnem áhítatosak. Ebben a teremben netán így még nem beszéltek. Valaki az Így jöttem-ről elmélkedik értelmesen. A film és irodalom más minőségű kapcsolatáról Jancsó mond néhány találó észrevételt, a Gyulával való barátságot szinte fontosabbként emlegetve, mint ő, a saját íróságát. - Sohase irodalomból indulunk ki, mindig képekből és cselekménysorból.
Másfél óra után szinte erőszakkal kell befejezni a beszélgetést. Mindenki elégedett, de Heltai az Aranyhomok asztalánál rajtam észrevesz valami disszonanciát. Igen, ha a mellettem ülő Vekerdire nézek, mindig az áldozathozatal keserűségét érzem. A 11-es vonattal akart menni, Matyival kikísérjük az állomásra. Vonat csak 2 órakor megy. Laci visszakullog velünk. Áldozatvállalása ettől még irreálisabb lesz. Valahogy el tudjuk intézni, hogy vacsorát ne kelljen fizetnie. Maradhatna még, de kötéllel sem tudnánk marasztalni, 1 órakor elszökik az állomásra. Talán emiatt is, borzasztó rosszul alszom a szállodában.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap