Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Fülephez menés előtt Demény János keres. Veress Sándor gyönyörű arcképét mutatja, s kandidátusi dolgozatának első harmadát. Pokoli adathalmaz, következetes szintetizálás, de vajon az összefogó szellem átível-e a részletek felett? Erről fecskeröptiben nem tudok meggyőződni.
Beney, Fülöpék, Steiger, Vörösék, Lakatos András a Fülepet kísérő menet. Említem, át is adom az És-t, mely Kuo Mo-zso sztálini időket alulmúló önkritikáját tartalmazza. Fülep Nagy Laciról indít vitát. Elismeri, hogy jobbak az új versei, de érzik rajtuk a "másik" szaga. Tehetséges ember hogyan mehet bele ilyen zsákutcába? Andrissal elszántan ellentmondunk. Én a formaképző, szerkesztő tehetségről, a humorról és robusztusságról szólok, Andris a fordítói képességekről. Fülep mindezeket elismeri, de kevesli is.
A keresett meghökkentő képek helyett Ungaretti két sorát idézi: ezt tessék lefordítani!
Andris elhelyezkedésének problémái hozzák elő a népesedési visszásságokat. Pár év múlva, a Ratkó-korszak levonulása után tanár-szélnekeresztés lesz. Budapesten ez évben egyetlen tanári állást hirdetnek. Vidéken maximum a fehérgyarmati tanárság.
Fülepet ez után a téma után már csak Beney Laci közlése izgatja föl. Hallott három indiai művészt, Ravi Shankar szitárjátékost és társait. Muzsikálásukat csodálatosan kulturáltnak mondja. Még a hangszer fölemelésének mozdulatában is kifejező jelentés volt. Az improvizálás, a viselkedés ősi előkelősége mindig elragadta Fülepet. Hátha még keletiekről van szó! Ha előre tudott volna erről a hangversenyről! (csak Pernye cikkéből értesült róla), noha "tíz éve" nem volt odaát (Pesten), erre az alkalomra elment volna.
Andris mondja elmenőben, hogy Király a Kortárs-hoz szeretné őt besegíteni.
Fülephez készülünk Bozayval, Durkóval. Zsolt eltévesztette az indulási helyet. Attila jóindulatúan mondja: a reáliákkal hadilábon áll barátja, kiesnek fejéből a köznapi dolgok. Ő szalad el érte, s később Kocsár Miklós Volkswagenjén érkeznek.
Vörös Laci, Fülöpék, Beney indulnak felénk, ahogy kiszállunk. Zsuzsó kicsit ironikusan jegyezte meg: ha Laci meghallja Bozay, Durkó nevét, saját előadásáról is eljön. (Vekerdi viszont nem ért ide volt felesége kórházi ágya mellől.)
Ahogy elképzeltem, az újak veszik körül Fülepet. Olaszul faggatja Durkót, Bozayval Párizsról értekezik. Zsolt elég bátran hozakodik elő mondandóival. Olvasta a Magyar művészet-et, tetszett neki, hogy alapproblémákat fogalmaz meg. Az egyidejűséget emeli ki. Ők is valami effélén fáradoznak. - A zenészeknek könnyebb - vágja rá Fülep -, ismerhetik a kortárs muzsikát, de a költők, akik a nyelvet sem ismerik (megkapom ismét a rovást franciatudatlanságom miatt), hogyan lehetnének egyidejűek? Micsoda pocsékolás, hogy Arany János Baudelaire korában a Buda halálá-t írta!
Ehhez a témához Attila is okosan szól hozzá: örömmel tapasztalom, hogy jól szerepel a két újonc. A kényesebb problémákkal Zsolt hozakodik elő. Beismeri, hogy a művészet eljutott a nulla pontig, de a benne lévő távlati energiák új fejlődés kezdetét is invokálhatnák. Fülep ebben nem hisz, a művészet önmagából nem újulhat meg, ha a "Sitz im Leben" hiányzik, hiába minden. Az élő organizmus elvegetálhat étel nélkül húsz-harminc napig, de aztán csak vége. A hegeli jóslat erre a századra, úgy látszik, igaznak bizonyul. Nem azért, mert ma nincsenek tehetséges művészek, hanem amért a művészetnek nincs egzisztenciája, nincs funkciója a valóságban. Szép dolog, hogy sokan operába, hangversenyre járnak, de ez nem a művészet egzisztenciája, csak a kiváltságosok hobbija.
Végigmondja a folyamatot az angol ipari forradalomtól a fogaskerekekként kapcsolódó természetszaporodás circulus vitiosusán át napjainkig. Szerinte nincs az a csoda, amelye végzetes folyamatot megállítja, megváltoztatja. Ötven év múlva ötszörte rosszabb lesz minden. A szaporodás fölmutatott réme ellen hiába próbál érvet Bozay, hogy mind többen lesznek az értelmesek, Fülep szerint a szaporodó lián gúzsba köti, megöli az egészséges fát is. A magyarság sorsát még keserűbben látja. - Pedig nem közömbös nekem, hogy Arany Jánost olvassa-e még valaki száz év múlva...
Úgy látom, nagyon jól kapcsolódnak az ifjak és az Öreg gondolatai. Durkó különösen jó partner. Amikor Cage Három perc csend-jét idézi, Fülep Malevics fehér vásznon levő vörös körét teszi mellé. - Rembrandt utolsó önarcképe szebb! - szólal meg frappánsan Durkó.
Feltűnő, Dóra milyen élénken harmonizál az "újakkal", az Öregen pedig kicsit érződik, hogy sokoldalúságát bizonyítani is akarja. Remekül írja le az Augusteót, a vaskos fekete Debussyt, amint szembefordul a pisszegő közönséggel, vagy Casals játékát, miközben attól kellett félni: megfullad a publikum, mert senki sem vett lélegzetet. - Még a húrokról leváló ujjakat is érezni lehetett. . . (mutatja). Ugyanilyen szakértelemmel idézi Petőfi, Vörösmarty, Arany verseit. - Mikor olvasta A lacikonyhá-t? - Nem tudom megmondani... - Hát olvassa el, s ha legközelebb jön, majd megkérdem, hogy tetszett. Magát mint muzsikust is érdekelheti. Ennél nagyobb nincs! Hasonló van: Homérosz, de nagyobb nincs. - A fő gondolat azért a versek közt időzés során is Vörösmarty sora: "Mi a világ nekem, ha nincs hazám?" - Totális pesszimizmus, jegyzi meg Durkó, de igaz.
- Azért én holnap se hagyom abba. . . - ez Bozay első mondata elválás után. A következő pedig: - El lehet ide jönni máskor is?
A két fiúval még beülök a Veronikába. Istentelenül szól a cigányzene. Sör mellett próbálunk véleményt cserélni.- - Nagyon tetszett! - mondják. Durkó szerint Kodályra emlékeztet. Éppolyan egzakt, de nem olyan dogmatikus. A Pasasaréti téren a Kapy utcába hazaugró Bozayt visszavárva sétálgatunk. Meglibbent, milyen szenvedélyes okossággal szól Zsolt az "alapkérdésről" (kedvenc kifejezése!). Őszerinte a világban uralkodó antagonizmus nem enged lénézni semmi érzelmileg megéltre támaszkodó művészetet. - A gyilkostól nem várhatjuk, hogy az áldozat hozzátartozóit eltartsa.
Taxin viszem haza a fiúkat. Kicsit sokba került ez az este, de megérte.
Elszomorít, amikor az éjféli hírekből kiderül: a Szegénylegények semmiféle díjat sem kapott Cannes-ban.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap