1966_07. [3]

Fodor András naplója - 1966. július 8. péntek

Éppen arra az 5-ös buszra szállok, melyen Lakatos Andris és Éva rázkódik hátul, az alumínium rudat fogva. A kis nő minden alkalommal más és más. Rövidre vágott haja alatt most még idegesebb, feszesebb az arca, nagyobb a szeme. Igyekszem nyugtatni, mert persze ő is fél az elővezetéstől.

Sokan összeverődünk az Öreg körül. Az első forduló után Hernádi és Vörösék is mögénk kerülnek. Fülep, miután nem sok különöset tudunk neki mondani, folytatni kívánja a régebbi vitát. Szeretné, ha Beney külön is megnyilatkozna szakértőként, merthogy ő Descartes-tal változatlanul nem tud kibékülni. Bizonyítsuk neki a tételt, hogy "Causa aequat effectum ..." - Hogy mérik a ló, az ember vagy a gőzgép kifejtett erejét? Megint a gravitáció körül problémázunk. Vekerdi most már sokkal óvatosabban fogalmaz, mint ősszel.

- Na, maga nagy természettudós - fordul az érkező Gyulához eléggé szívesen -, feleljen ezekre a mozgási ügyekre. - Úgyis ő az anyagmozgató ... -kajánkodik Vekerdi, barátunk új munkahelyére (az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetre) célozva. - Targoncaparaméterekkel mérem - humorizál a kérdezett, de aztán komolyan is próbál válaszolni. Az atomrobbanások fölszabadult energiáiban a kozmogóniai előzményekre céloz, az égésre, a termodinamikai törvényszerűségekre. Ez utóbbiakat Beney is hangoztatja, de a koronatanúként szólongatott Vekerdi ismét Füleppel ért egyet: - a termodinamika blöff! Végül is Gyula próbálja az illúziótlan igazságot körülhatárolni. ... hogy mi történik a dolgokon belül, nem tudjuk, az Istent nem lehet megtalálni, Kantnak a Ding an sich-ben mégiscsak igaza volt.

Fülep nem cáfol, de még egyszer nekirugaszkodik a természettudományokkal szembeni kifogások összegzésének. Nem akar ítélkezni szakproblémákról, hiszen nem ért hozzájuk, de van egy általános kritikai szempontja. Elismeri, hogy a mai eltömegesült világban technika nélkül élni lehetetlenség, de a tudósok, filozófusok erőszakot követtek el a természeten, elárulták a konkrét emberit. Már Platónnal kezdődött, aki iskolájában csak a geometereknek adott helyet, s folytatódott Arisztotelészben s mindazokban, akik az egyedit elhanyagolva, folyvást csak az absztrakt felé vitték gondolkodásunkat.

Gyula szerint a természet mégiscsak visszakéretőzik, abban például, ahogy az emberek kimennek az erdőbe, hogy mind több zöldet visznek a lakásba. Fülep percek alatt letarolja ezt az érvet, mely csak a hobbi szintjén számol az ember és természet viszonyával, hiszen a kiránduló ember csak menekül. Gyulának támad később másik érve: a technika végre is azért csinálódott, hogy az élet biztonságosabbá váljon. - Köszönöm szépen ezt a biztonságot! ... S jönnek az atombombától az autószerencsétlenségekig sorolható ellenbizonyságok. Olykor Beney is megszólal a jobb szélen, szokott, hajthatatlanul tárgyias hangon. Fülep viszont szokatlanul rugalmas. Az útra hajló lombok alatt élmény hallani - meg-megállás közben is - tisztán bonyolított érveit, a tudósok szervilizmusa elleni vádjait, amért az emberben lévő másik szellemet nem védték eléggé, nem propagálták. Vekerdi Max Bornt idézi, aki a természettudomány minden csodáját elismerve is hasonló nézetre jutott. "Rossz irányba vittük az emberiséget."

Az új vendégnek, Évának tetszett Fülep. Teljes formában láthatta őt. Búcsúzáskor megkérdezte tőle, hanyad éves, milyen szakos. - Isten éltesse! - toldotta meg a kézfogást.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Csanádi Donáta [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1966. július 15. péntek

Mint magát önkéntesen elítélő a cellába, bevettem magam Hernádi lakásába, itt írtam meg egy nap alatt a róla való cikket tíz sűrűn telerótt oldalon. Itthoz új letaglózásként ér Vörös Laci tájékoztatója: törvényszéki orvosi forrásból tudja, Beney öngyilkos lett. Dóra sajnos nem jön Fülephez, csak Vörös Lacival Lakatos Andris és Fülep. Mindjárt Beneyre terelődik a szó. Persze tudta ő is, hogy öngyilkos lett. Amióta két hete látta arcán a baljós árnyékot (mennyire lesoványodott, megsápadt), szinte előre sejtette, valami baj lesz vele. Említi - már nem először -, hogy felragyogott, amikor séta közben felesége közeledését érezte: "- Ú jön!" - mondta valóságos revelációval. -"Honnan tudja?" "- Én megismerem:"

"- Kemény ember volt" - elmélkedik Fülep -, "de hogy ennyire bátor legyen? Hiszen él az anyja! Tudom magamról, húszéves korában az ember sok mindenre képes volna, de harmincöt körül megérik. Én is akkor értettem meg, mi az, hogy anya" Persze ő sem tudja megmagyarázni a rejtélyt, hogy történhetett mindez az amerikai ösztöndíj előtt s közvetlen azután, hogy múlt péntek este, Dóráékkal maradva vallomást tett: mióta ide jár a Széher útra, új ember lett belőle. Milyen nagy dolog, mennyire segíti életében, munkájában is, hogy lehet a világot így, mint itt, konkrétan is látni.

Ő a legfőbb magyarázatot a zárkózottságban látja, hogy soha senkinek se beszélt arról, mi rágja belül. Ha legalább neki elmondta volna, lehet, hogy nem kerül sor erre a fatális tettre. Andris döbbenten hallgatja eszmecserénket.

Levonulunk közben a Tárogató utcába. Teréza mondta, hogy a "Tüdőmulatóban" (a környékbeliek csúfolják így a tüdőszanatóriumot) tűz ütött ki. Csakugyan érzik a szaga, és egy tűzoltókocsi is ott áll az épület előtt, vastag csöve az útra kígyózik. Az egyenruhás felügyelő pimasz fölénnyel válaszol Fülep érdeklődésére. Fél füllel a magyar brazil mérkőzést hallgatja. A házak ablakaiból mindenütt Szepesi hangja tremolózik - Góóóóól! - ordítja, nyüszíti. Egyre komikusabban éli bele magát a közvetítésekbe. Igaz, 3: 1-es magyar győzelemre ő se számíthatott.

Andris indít végre másik témát. Adorno egyik tanítványáról érdeklődik, majd Lukács Esztétikájá-t próbálja védelmezni. Fülep szemszögéből ez reménytelen. Botránkozva idézi ismét a tételt: Mért tetszik nekünk a görög művészet? . . . Az emberiség gyerekkora? Hát az egyiptomi művészet? Vagy az altamirai? A szép fogalmát különben se lehet meghatározni. Hegel ebbéli törekvése, melyre Lukács támaszkodik, csőd. Nem nehéz meghatározni, valami miért szép, de magát a szépséget definiálni kilátástalan.

Andris a Theorie des Romans-t méltatja. Annak idején Fülepnek is tetszett, de nemrég újra olvasva szecessziósnak találta. A korral együtt megöregedett. Nyelvhasználatára amúgy talál mentséget. - Megmondta, még sokat akar írni, nincs ideje a stílussal vesződni. Egy-egy cikke néha úgy marad, ahogy éjjel feleségének lediktálta. Ezért van, hogy mondataiban az alany nehezen találja az állítmányt.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Juhász Éva [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1966. július 30. szombat

Fonyód

Ahogy kinyitom az újságot, ezt látom benne: "Meghalt Járdányi Pál".

Elsőnek Sárközi Márta jut eszembe, ki nemrég még ezzel a kétes vigasszal magyarázta lassú gyógyulását: - Járdányi se tud felépülni operáció utáni mellhártyagyulladásából. - Bizonyos szinte, hogy mindketten a rák áldozatai....

A mai televízió-híradóban láthatom, hogyan száll ki Couve de Murville francia miniszterelnök Badacsonyból jövet a fonyódi kikötőben.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Herczeg Tünde [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.