1966_08. [3]

Fodor András naplója - 1966. augusztus 1. hétfő

Fonyód

Készülődünk rá, mégis sziven üt Kormos levelének Sárközi Mártára vonatkozó közlése. Igyekeznie kell annak, aki még találkozni akar vele. Nem sok van neki hátra. - Mennyi halál ebben az évben! Egyre sötétebb-sötétebb horizont, csak erőszakkal tudom magam elszakítani a folyton fölkísértő keserves gondolatoktól. Jani sógorom is odavan: fuldoklik, szédül, nagyon rossz a szíve.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Herczeg Tünde [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1966. augusztus 3. szerda

Sajkod

Tüskésékkel Németh Lászlóék nyári háza táján. A gazda lelkesen jön elénk a szőlősoron. Most nemcsak távolról, közelebbről is fiatalosnak, egészségesnek látszik. Mindjárt vallatni kezdem stószi élményéről. Fábry Zoltánnal alakult levelezőbarátságom révén közreműködhettem kettejük találkozásában. [Fábry 1966. október 11-i levelében, megkapóan szép közös fotót mellékelve köszöni meg a július 27-i eseményt "annál is inkább, mert ez egy nagy élmény ajándéka volt". F. A. 1983.]

Élénk rokonszenvvel nyilatkozik a stószi remetéről, kicsit vegyesebb benyomásai vannak a borai táborról, ahol fiatalokkal találkozott. Bizony nem sokat tudnak a hazai szellemi erőfeszítésekről. Albert Flórián lába jobban megdobogtatja a magyar szíveket, mint bármi más. Ott nincs baj a népszaporulattal, de annál több a gyerekek továbbtanulásával.

Németh Vilmos nevű, felvidéki származású, Melbourne-ben végzett s Londonban praktizáló orvost várnak még ebédre. Ő viszont arra példa, mennyire nem kell elszakadnia még a távoli Nyugaton élőnek sem a magyar kultúrától, ha van ereje a ragaszkodáshoz. Levesevés közben érkezik a kopaszodó, szemüveges, rokonszenves férfi, útitársai pedig Weöres Sándorék. Nagy az öröm, nekik is helyet szorítanak az asztalnál. Baloldalamon Amy, szemben Sanyi. Ők is hosszabb útról tértek haza. Örömmel hallom, hogy Londonban találkoztak Colinnal, akartak is közös lapot írni. A házigazda faggatózik Amerikáról, a PEN-kongresszusról, de Sanyiék ez utóbbiról nem sokat tudnak.

San Francisco szépségét dicsérik, a felhőkarcolós városokat romvárosnak érezték, az ottani életet nagyon idegennek.

Sanyi harmincas évekbeli világ körüli útja s a nemrégi kínai utazás is szóba kerül. N. L. jól emlékszik Sanyi dicsérő négy sorára, mely állítólag a kínai tankönyvekben is szerepel...

Távol-Keletnél maradva Magdi lányáék révén ismeri s katasztrofálisnak véli az indiai állapotokat. Lányáék a legrövidebb utat sem tudják megtenni úgy a lakásukig, hogy öt-hat leprással ne találkozzanak.

Mondja Laci bácsi, hogy Vekerdinek is üzent: jöjjön el velem együtt. Jöjjünk minél többször. És írjak levelet, mert rá szinte gyógyító erővel hat kézírásom. Egyszerűen gyönyörűnek tartja. - Elég csak ránézni a borítékra, s az ember máris valami jót vár...

Háromszoros fényképezkedés következik. (Tüskés, én meg Németh Vilmos működik még színessel.) Weöres és Németh törökülésben kutyorodik elénk. Mennyi diákos frissesség maradt bennük!

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Herczeg Tünde [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1966. augusztus 12.

A Nemzetközi Költőtalálkozóra versciklusokat szerkesztek a Nagyvilágnak. Ebbéli hivatalos ügyben fel kell szaladnom Weöresékhez. Sanyi nagyon kedves, töredelmesen bevallja: Fülepnél eljátszotta a becsületét a legutóbb, róla írt szonettekkel. Pedig ő csak kísérletezett, nem akarta a megjelenést. Engesztelésül most az Alföld-beli "Himnuszt" küldeti velem. Amy később kerül elő, örül a sajkodi képeknek. Bűbájos, de egyben fölháborodott: mért van az, hogy tőle sehol sem kémek verset, fordítást.

Vörösék, Lakatos Andrásék és Vekerdi társaságában érjük Fülepet. Mellette az unokahúg, Anikó, akit most sem vettek föl a főiskolára, aki még félszegebb, mint volt, alig találja el a feléje nyújtott kezeket.

Az Öregnek igen tetszett a Mao átúszta a Jangcét beszámoló, melyet a Magyarország cikk-kivágataként kapott. A Jelenkorral együtt adja át. Veres Péter benne lévő balatoni jegyzeteiről, mely ellen Tüskés annyira prüszkölt, neki is van különvéleménye, de másként elítélő és másként méltányló, mint Tiboré. Ő méltányolja, hogy Péter éles szemmel látja, mi történik az országban, mért nem születnek gyerekek, másrészt dühíti, mért fojtja bele mondandóját buta fecsegésekbe. - Kénytelen voltam megjegyzéseket írni a cikk végére. - És ez is, milyen romlott nyelven ír! Igaz, Móricznak is elég volt húsz év Pestből, hogy elfelejtsen magyarul.

Dylan Thomas-ismertetőmért itt is dicséretet kapok. - Minden benne van ami fontos, pedig nem könnyű röviden írni. Magának ehhez van érzéke. Weöres Sanyi megalázkodása tetszik neki. - Megmondhatja, ha legközelebb találkozik vele, hogy nem veszem őt komolyan.

Sárközi Márta haláláról a tárgyilagosnál érzékenyebb hangon emlékezik. Másik hozzá közeli ember, Gordon Craig elhunytáról is értesült. Már nem válaszolhatott Vence-ba írt lapjára. Későn ébrednek Fülepben a hajdani összetartozás érzelmi motívumai. S a visszakeresést időnként megmagyarázhatatlanul abba is hagyja. Így tett először Lesznai Annával meg Todor Manojloviőcsal. (Az utóbbit csak két éve, kora tavasszal kereste levélben, hiába.)

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Détár Tamara [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.