1966_09. [1]

Fodor András naplója - 1966. szeptember 29. csütörtök

A Múzeum körúti tejivóban megpillantom Vekerdit. - Hol laktok? ... - Beköltöztünk ma reggel. ... Ajtó, ablak van, víz, gáz, villany nincs még. - És Németország? - Összevesztem velük. Éppolyan disznó banda, mint az itteniek. - Herr Hoffmann, a matematikai konferencia atyaúristene, ki reggel 9-től délután 5-ig beszélt Leibnizről, nem bocsátotta meg, hogy ő is erre a témára jelentkezett. Először megdicsérte, aztán vaskosan elmarasztalta előadását, mely a régi Leibniz-kiadás egy téves számítására alapozódott.

- Halten wir! - szólalt föl ismét Laci, hamisítatlan hortobágyi dialektusban, s bebizonyította, hogy a hibát előzetesen ő is észrevette, bekombinálta: levezetése ettől függetlenül helyes. Hoffmann úr lecsapta orra előtt a könyvet: -Erre most nincs idő. - Laci nem hagyta magát, még a folyosón is bizonyította saját igazát. Hoffmann úr nem tárgyalt vele, csak Szabó Árpádon keresztül. Fölajánlotta, közzéteszi a szöveget. - Közölni a Világosság-ban is közlik - üzent vissza. Végül amikor már pénzbeli végkielégítésről volt szó, Laci csapot, papot, mindent otthagyott, nekivágott a Schwarzwaldnak, hogy kisétálja magából a bosszúságot. Most már a magyar és nemzetközi matematika fórumairól egyaránt kiiktatták. Ehhez képest egész jókedvű.

Az angolos Gál Pistával beszéltem, s a Lechner-Pevsner-ügy kedvező részleteivel örvendeztethetem meg Fülepet. Pevsner külön is írni szándékszik Lechnerről. Kísérői itt ugyan más utakon járatták a vendéget, de neki éppen Lechner tetszett legjobban. Vekerdi dolgát is előhozom. Fülep kicsit elmélkedik a világvallást tervező Leibnizen, aztán Kornélt nyaggatja nyelvtanulásairól. Bezzeg nálunk VII-VIII.-ban már német irodalomtörténetet kellett tanulni, s németül folyt a társalgás. Nemcsak latinul, görögül is tanultak, mélyen lenézve a görögpótlósokat. Bővebben kitér a becskereki félpapi iskola erényeire, hátrányaira. Králik nevű volt tanára fiával nemrég jött össze. Lőrincz Ernő irányította hozzá a neves tervező-építészt. Úgy emlékezett, hogy atyja is az egyetlen kiemelkedő tanítványként hivatkozott Fülepre. Méltatást kap ismét a rajztanár, Streitman Antal, ki a Stúdió-t járatta, s tudott a kínai, japán festészetről, s először csinált gyerekrajz-kiállítást, mely ott, a nemzetiségi vidéken különösen érdekes volt.

A hagyománytalan iskolának is volt haszna: szigorú ítélkezésre, önállóságra nevelt. Az ellágyulás nélküli határozottság már odalent Torontálban beléjük plántálódott.

Kassák költői értékeinek taglalásából jutunk a tettetett egyszerűség szerinte Szép Ernő-s iskoláján át Francis Jammes-ig, a példaképig, aki azonban fene nagy költő volt. Ellágyult emlékezés Clara D'Ellebeause-re! Aztán kitérés a neokatolikusokra. Péguy, Mauriac, Riviére... s mindenekfölött Claudel és az ő rejtélye izgatja. Mert a L'announce faite á Marie írója nem akárki volt.

Vörös Laci a Baranyai napok műsorában látott "Pécsváradi leányvásár"ról kérdez. Fülep csak a Lukács-napi búcsúról tud beszélni. Egyik hittanvizsgán Szép Örzsikét, alig 7-8 éves kislányt (- Ekkora szöme volt! - mutatja ököllel) kérdezte, mik a mi legnagyobb ünnepeink. A kislány kivágta: ,,- A Lukács!"

Dóra beszámolt a happeningről, ahová Fülepet "á la Batu kán" meghívták valahová a Hegyalja útra. Beney Laci vállalta, megnézi, ki lakik a jelzett címen, de az eredményről már nem tudott hírt hozni. Dóra egy újságkivágat alapján számol be: "what happened on the Happening"?

Fülep tájékozott ez ügyben is. A Rowohlt egész könyvet adott ki erről a műfajról. A happeningbajnokok szolidan neodadaistának is nevezik magukat. - Mert ma a világon hülyének lenni sem tudnak eredeti módon, csak divatot utánozva . . . Mert az óceánnak van határa, de a hülyeségnek nincs.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Palovecz Gabriella [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.