1966_10. [1]

Fodor András naplója - 1966. október 14.

Megnézzük Wajda Légió című filmjét. Lám, a kiváló rendező sem tudott megbirkózni A kőszívű ember fiai-szerű, szerteágazó képeskönyvanyaggal. Ráadásul Zeromski feltételezhetően hívebben jellemzi a lengyel nemzeti karaktert: csupa állhatatlan figurát teremt, kikben szélsőségesen hullámzik a jó, a rossz. Az első tablók nagyon szépek. Az éji szánkázáshoz hasonló fényképezett elragadtatást keveset láttam. S az utána következő nemesi mulatozás meg a kúria és egy szomorú fa alatt sínylődő sebesült birtokos ábrája is milyen igaz módon lengyel! A varsói epizódokban viszont sok a fölösleges vontatottság. És hát az írói anyag mégsem a Háború és béke! A sandomierzi kastély táncjelenete külsőséges. Még inkább a szoborként, széles vásznon fekvő Beata Tyszkiewicz aktja!

A saragossai roham fantasztikus! (bolondok kiengedése, nők, apácák megbecstelenítése), de a legjobb jelenetekben sincs olyan belső izzás, varázslat, ami a Hamu és gyémánt-ból áradt. A néző külön megélheti a párhuzamok, szimbólumok igazságát, az operatőri remekléseket, de szinte bosszankodik a szokványos jelenetek láttán. Gólya száll a levegőben: tavasz van Napóleont megverték: mélabúsan ücsörög a szánban.) Langyos este a Széher úton. Fülep szokatlan - eredetileg Szaudertől származó kérdést kap: mért nem foglalkozott vele Komlós Aladár a századvégi kritika kapcsán. Elmondja, 1950-ben hogy vitte őt K. A. Lillafüredről egy kilátóhoz, s hogyan vesztette el visszafelé az utat, majd egy-két mennydörgés után hogyan szaladt el mellőle. Fülep keservesen, falon átugorva, botozva és botladozva, szinte négykézláb jutott vissza. Amit aztán visszatérve Komlósnak mondott, jobb nem idézni.

Már telefonon jelezte, most előadja nekünk egy Hitlerről kigondolt film tervét. Első jelenet: tárgyalás hatalmas teremben. A vádlott erkölcsileg teljesen elmarasztalható, de a védő a nagy nép megmentőjét mutatja föl benne, akinek viselkedésében, cselekedeteiben a cél szentesíti az eszközt. A bírák végül is beszámíthatatlanság címén fölmentik a vádlottat. Ö nyomban írásban kéri a diliflepnit, mely neki később a bierhallebeli verekedések során védelmet nyújt. Később egy eszméért magát föláldozó merénylő hamis merényletet kísérel meg. Nagy felvonulások következnek, a gyárosok összeülnek, s jóváhagyják a vezér agresszív terveit, ki a végső jelenetben a parlamentben is megkap minden hatalmat. Summa: hogyan válik a mítoszból valóság ... mert sosem a valóság, mindig a mítosz teremti a történelmet.

Krisztust sem a szinoptikusok, János jelenései és Szent Pál teremtették.

A gondolatmenet érdekes, de kivitelezéséhez semmi remény. A rendezők, sőt a mi képzeletünket is annyira megfeküdték Hitler és a körötte történtek dokumentumélményei, hogy ettől elszakadni, ennél valódibbat produkálni képtelenség.

Fülepnek mindemellett figyelemre méltó gondolatai vannak az emberi hiszékenységgel aláaknázott történelem alakulásáról. Mennyire másként valósult meg minden, mint ahogy Hegel képzelte! És az ifjú Marx! Mennyire másképp látta a dolgokat, mint 1847 után.

Nemrégiben Andris éppen e körüli tájékozottságát vonta kétségbe Fülepnek. Most még Vajda Kornélt is arra biztatja, olvassa az ifjú Marxot németül.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Tompai Dóra [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.