Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A kiállítás-megnyitón a Csanak lányokkal és Sárosi Bálinttal kezelek először. Lektorok, könyvtárbeliek, művésztársak, rengeteg ismerős vesz körül. Nekem persze mindannyival Dávidról is kellene beszélnem. De maradjunk a tárgynál!
Emelt hangon, kissé patetikus-gyorsan mondom beszédemet. Egry záradékba illesztett üdvözleténél majdnem elérzékenyülök, de sikerül minden meghatódást Pista vállgödrébe menekíteni. Sokáig állunk összeborulva, miközben fölcsattan a taps. Pista, ki belesoványodott az izgalmakba, piruló arccal fogadja a további köszöntéseket. Én meg sodródom ide-oda Geher István, Zachar Zsófiék, Pomogáts, Jancsó Adrienne, Vekerdi, Hankiss Hernádi, Lakatos Andris között. Itt van Iszlai, Bisztray, Bulla, Székely Dezső, Ágh Pista (örömmel újságolja, Simon leközli hosszú költeményét, mellyel az Új Írás nem állt szóba).
Az utolsók közt maradva tüzetesen megnézzük a képeket. Vekerdi el van bűvölve. Pista dedikál egy katalógust Fülepnek: "ízlésem pallérozójának, tanítómesteremnek...", s nekem is, "régi, mindig igaz barátomnak . . . első igazi kiállításom bevezetőjének".
A teremőr néni mondja, több mint 300-an voltak a megnyitón. - És milyen jó arcok! - teszi hozzá Hankiss Elemér.
Elbúcsúzunk a piruló Varga családtól.
Csöpögő esőben érek ki a Széher útra. Fülep mutatja az összekészített ananászszörpöt, almát, amelyet Dávidnak küld. Mindenekelőtt róla akar hallani. (Eddig naponta megvolt a témáról való telefonos beszélgetés.) Dóra jó érzésű közbeszólásaira újra elmondódik a baleset egész története s a kórházi helyzet.
Úgy sajnálom azt a szegény gyereket! - mondja Fülep, arcára engedve ujjait. Ez nála mindig a nagy lelki fölindulás jele.
Dóra itáliai gyászjelzésére sokkal kevésbé reagál. Nem hiszi el a sajtóban olvasott híreket se: a firenzei háromméteres vizet, a terméskő házak omlását.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap