1966_12. [1]

Fodor András naplója - 1966. december 22. csütörtök

Lakatos Andris van nálam, amikor megkapom a postát. Reszkető kézzel bontom ki Tüskés borítékját. Fülep Szederkényinek írt levele jön ki belőle. A szöveg megátalkodottan mániákus, minősíthetetlenül pocskondiázó hangú, semmibe veszi egy tisztességes élet minimális erkölcsi feltételeit. Nem kéne ezek után ott hagyni őt Széher úti töskevárában? Elvetemülésemből Andris térit vissza, majd meg Tibor levele. Ugyanabban a higgadt tónusban ír, ahogy az én őt felkészítő levelem készült. S aminek legjobban örülök: a szerkesztőség közölhetetlennek tartja Fülep válaszát. Indítson pert, ha sérelmesnek tartja az írást, vagy tanulmányozza a cikk, riport és filmnovella különbségét. Ezt a bumerángot, noha mérhetetlenül dühíteni fogja, megérdemli a reklamáló. Legalább ennyi bűnhődést viseljen durvaságáért. Aztán, hogy s mint leszünk egymással, nem tudom. Egyelőre az a fő, hogy Tibor morális megsemmisítése, belső összeomlása nem következett be.

Később magamban úgy döntök, bekalkulálom az idő gyógyító erejét. Holnapután, ha Dávidot meghozzuk a kórházból, fölhivom a Széher úti számot újra.

Németh László Görgey-drámája a Madách Színházban. Király Pistáék igen emberségesen törődnek velünk. Pistának tetszett bírósági nyilatkozatom. Dávid fegyelmezett viselkedését is az én javamra írja: - Olyan, mint az apja: szerény, fakir, befele élő...

Sok az ismerős: Nemeskürty, Czine, Hölvényiék, Vasék, Kereszturyék, Nádasdy Kálmánék, Simon Pista, Abody, Nagy Péter, Forgácsék.

A dráma az első két felvonásban szépen emelkedik. Amikor Görgey bátyja számon kéri (fölöslegesen!) a Paskievics-féle imperiálokat, hamis aggodalmát ígyvonja vissza: - ˝Ez megnyugtat!˝ ˝Ez igen... - vágja rá az öcs. - S hogy harminc éve ismersz?... Nem?˝ - végigfut a hátamon a hideg. Ezt mondhatnám én is az engem húsz éve ismerő Fülepnek.

Bessenyei vártnál jobb a főszerepben. Hosszú ideje nem láttam ennyire saját formátumában. A 3. és 4. felvonás kevésbé tetszik, túlságosan elbeszélő stílusú. Kevés a mozgás, a cselekmény. A siker azért hatalmas, A szerző mogorva, mosolytalan arccal, félszegen mozog a színpadon. Sokszor ki kell jönnie. Szőke fürtös unokája a proszcéniumból bizonyára élvezi a nagypapa kínjait.

Pár szót válthatunk vele a ruhatár előtt. Mintha csak hőse problémázó monológját folytatná: - Siker, igen, de ez nem az igazi közönség.

Ella, Judit melegen érdeklődik fiunkról.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Balla Réka K [2015. ősz.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.