Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A mai Bartók-szeminárium után Lakatos Andrissal beszélek külön. Igazi uhumadárként viselkedik. Miután elhatároztam, nem hagyom magam leteríteni, ő ízekre szedi, újra összerakja tragikus helyzetem komplexusát. Tény, hogy sehol se vagyok jó név, a rádió költészeti műsoraiban nem fordultam elő, még Horgas Béla is, ki Eszmélet címen folyóiratot akar csinálni (Kardos Györgytől, sőt Aczéltól kapott rá biztatást), protokollján szinte leghátul tartja nevemet, nem kockáztatja vállalkozását miattam. De András még Matyi tétovázásába is (hogy mindeddig nem mert szólni Illésnek) belemagyaráz ezt-azt, Matyi saját korábbi kritikusi fenntartásait is. Ebben egy pillanatig sem hiszek. Matyi megoldott már egy nehéz feladatot. Kellő pillanatban, amikor Illés az Első ének-ből kötetre szerződtetendőket kérte tőle, félretolta az antológiát: "- Van olyan kötetnélküli is, aki túl van a negyedik X-en: Lator."
Illés barátságosan fogadta ezt a javaslatot, alkalom kell hozzá, hogy rólam is szó kerüljön.
Azt se hiszem el, amit Andris régi és új barátaimra egyaránt kimond: elégtétellel dörzsölik tenyerüket, látván, hogy megbuktam. Mert tisztességesen egzisztálni itt egyenlő a fából vaskarikát csinálással.
Végül, mint szög a zsákból, kibújik Andris kudarca: hónapok óta képtelen megírni a Kortárs-kritikát rólam. Nyugodtan fölmenthetné magát a nehéz feladat alól, de Bulla Karcsi, ki utóbbi időkben egyre-másra jó novellákkal szerzett meglepetést baráti körben, nála járt, és irgalmatlanul letolta őt a vállalás nem teljesítéséért.
Mit szóljak mindehhez? Szívesebben hallgatom a közben mellénk települő Hernádi győzelmi jelentéseit: utazik a pesarói filmfesztiválra, elfogadták, augusztustól forgatják a Fényes szelek -et. Nemes György fölajánlotta, szerepelhet az És "Látogatóban" című riportoldalán, az Alföld-ben dicsérő kritika jelent meg róla ...
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap