Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A Fonyódon, nálunk nyaraló Kibédi Varga Áronékkal és Tüskésékkel jöttünk át Némethékhez. Ella friss, energikus, férje a szőlő szélső sorából nagy jóindulattal szemlél bennünket. A fehér Ford Taunus is megérkezik, s a filmező Katival együtt megörökítem Áron és Németh László találkozását. A teraszra Ella magyar parasztbútort szerzett Pécselyről, már meg is van terítve ebédhez. Laci bácsi pécselyi pálinkával kínál bennünket. Magának is tölt jócskán, ebből látszik, hogy egészségileg most nincs vele baj.
A társaság jól összeillik, a házigazdának ezúttal is gondja van mindenkire, a kislányos-szerény Annára, a derékfájástól nehézkesebbé lett férjére, Tüskés Tiborra, a fehér ingében, csinos barkójával, lesült képével vonzó Áronra és szálazó hajú, vékony feleségére. Ella külön padkára ültette le a Judit-féle két unokát és Kibédi Varga Lórántot, ám ő hamarosan átkéretőzik a "Momához".
A kávét már a hűs szalonban fogyasztjuk. A gazda játszi könnyedségéve vallatja Áront s fejti ki nézetét a Racine- vagy Corneille-féle változat dilemmájáról. Némethnek új drámatémáját, Colbert-t tanulmányozva a kor irodalmát is meg kellett néznie. Kati csodálkozva látja, hogy az elbűvölő modorú européer hajlandó egymás után háromszor barackot hámozni Lóránt fiának. - Mozogjunk egy kicsit! - ajánlja vendéglátónk, de ez csak annyit jelent, hogy átmegyünk az ő zsúpfedeles munkahelyére, ahol minden eddiginél nagyobb rend van, ahol átvehetjük a Kiadatlan tanulmányok két vaskos kötetét.
Tegnap volt itt Kardos György és Kristó Nagy, megbeszélni az Összes művek tizennyolc kötetes tervezetét, melyet közösen vállal a két kiadó. Mindezeket tekintve nem áll végre rosszul Németh László írói szénája. Mégis, nagyon rezignáltan elmélkedik: úgy érzi, elhagyták őt az olvasók, különösen a fiatalok. (Az új kötet egyik zárócikke is így végződik: "Én sem váltam be valahogy a szívekben, ahogy Ady mondotta magáról" (Mi persze tudjuk, mennyi narcisztikus, mazochisztikus túlzás van ezekben a kijelentésekben, de nem cáfolhatjuk, mert azzal elismernénk a probléma igazát. Mutatja a Bori- Szeli-féle vajdasági tankönyvet, ahol Illyés, Weöres; Déry közt méltóan tárgyalják munkásságát. Szívesen emlegeti a Híd-beli Hornyik-interjút is (Ella mindjárt kerít belőle nekem egy példányt). A társalgás közben lopva képeslapokat írok Vekerdinek, Vörösnek, Bozaynak, Bullának, Lakatos Andrásnak, Hernádinak. Amikor később aláíratom őket, Németh mindegyikre lelkiismeretesen jegyez valamit a nevén kívül.
Az együttlét legjobb része, amikor a vendéglátó házaspár a parasztlócán ülve néz szembe velünk. Le is fényképezem őket az agyagkorsó mögött. Ella az emigrációs magyarok lehetetlen széthúzásáról beszél. ("Négy-öt magyar széthajol" - mondom hozzá.) Persze az itthoni széthúzásról is lehetne beszélni. Ők, Némethék is éppen csak összebékültek Illyésékkel, három napja voltak náluk. (A feleségek mesélték össze ismét a magukba húzódó férjeket.)
Ortutay, Erdei és Veres Péter neve kerül szóba. Németh szerint mind a hárman segítettek volna rajtunk, ha. a parasztpárti vezető réteg kerül uralomra. Következő szavaiból kiderül, tudja, hogy ez történelmileg is kivihetetlen volt.
Újra ott vagyunk írói működésének lezárulásánál. A tizennyolc kötet szerinte nem is nagy életmű, pedig csaknem 15 000 sűrű oldal lesz a kötetekben. Nem felejti el, hogy példányokat ígért új művéből. Ella hozza a még bontatlan csomagokat. Mindhárom házaspárnak jegyez be valamit. "... régi hű barátaimnak, akiken át még én is beletartozom az írók köztársaságába. . ." Amikor átnyújtja példányomat, majdnem megölelem a túlzott nagyrabecsüléssel szégyenítő ajándékozót. Félszegen megfogom a vállát, mintha mondanám: "Ezt azért nem kellett volna. . ."
Sötétedik, amikor kocsiba szállunk. Búcsúzásunkból is majdnem ölelés lesz. Ella beszél az őszi Széchenyi-bemutatóról. Sinkovits nagyon ambicionálta a főszerepet, mégis Bessenyei lesz ismét Németh László-hős. A szerző Magdáék zürichi házába szeretne menekülni a bemutató elől.
Áronnal a kompra szállás előtt tudok először szót váltani. El van ragadtatva Némethtől. Erre az élményre még elbeszéléseim után se számított. Nézzük a Szántód fölötti kerek holdat, elsiklunk Tüskés Tibor szülőháza mellett.
Már-már Svájcba illő szép tájakon kocsizunk. Dús erdőboronák a hegyélen, mélyzöld rétek, remek levegő.
Mecenzéf felé régi hámorok nyoma. Rákóczi egyik leghűségesebb faluja volt ez a német település, házai is jellegzetesen egymás mögé sarkallanak (Kőszegen látni hasonlót), s a fatornyos templom is elárulja más nemzetiségű híveit. Rákóczi hamvait magyar ruhába öltözötten fogadták; büntetésül a Bécsi döntésen a falutól délre húzták meg a határt.
Stósz felé már érezzük a fenyvesek illatát. Fábry festett háza bent van a faluban. Nyitott ablakából hamar észrevesz bennünket a gazda, kijön elénk. Arcon csókol oly szívélyesen, mintha fia lennék. - Hát Dávidka? - fordul Sárikához.
Csengőszóval belépünk a lakásba, melynek fő bútorzata a könyv. 7-8000 lehet belőlük. A festett mennyezet százéves. Fábry egyik sarokba mutat: Ott születtem. - A Németh Lászlóval közös fotóra, mely főhelyen áll, kedélyesen jegyzi meg: - Jó időjelző, mert ha eső jön, így összegöngyölödik. (Mutatja.) Puhábban, kedvesebben beszél, mint emlékezetem őrzi, de hisz akkor (1965-ben Kassán) alig is társalogtunk. Most mindjárt hozza a konyakot, én meg előveszem a tokaji aszut, hogy most múlt születésnapja ürügyén köszöntsem. (Elárulja, hogy édes bort egyáltalán nem iszik.)
Az ablak melletti sarokba húzódik, de figyelemmel kíséri minden szavunkat, mozdulatunkat. Panaszkodik ez évi rossz egészségére (tavaly is panaszkodott!), az idegeit megviselő körülményekre. Legutóbbi nevezetes cikkére csak Jugoszláviából érkezett válasz. Itt annyit írtak csupán, "Fábryt, a nagyágyút is megszólaltatták". Sűrűn hallom Okáli nevét, s Fábrynak az a nézete, hogy a mostani eldöntetlen helyzetből sok minden lehet, csak jó nem. Legjobb volna, ha maradna a status quo. Pillanatnyi eredmény, hogy az ősszel várható Stószi délelőttök-ben (a cím nyilván a Sajkodi estéken ihletődött) megjelenhet A vádlott megszólal, az 1946-ból való híres röpirat.
Próbálom Áront Fábryhoz közelíteni. Ad neki könyveiből s az Irodalmi Szemle Fábry-számából, melyben én is most látom először neki ajánlott versemet, a Küldetés-t.
Fábry kedélybeteg, de szemmel tartja az eseményeket. Kommentálja Balogh Edgár naivan hevülő beszámolóját a javuló erdélyi állapotokról. - Ő minden rosszat ki tud magyarázni. - Ahogy saját élete nagy csalódásáról beszél, mintha József Attila Irgalom című versét hallanám: "Mit oltalmaztunk, nincs jelen, azt most már támadóink védik..."
Büszkén mutatja viszont a vele készült fényképes riportot. Hatvan középiskolással kereste föl egy tanár a tavaszon. Elfértek itt. A könyveken ültek.
A remetének is van hiúsága: szereti, ha fényképezik. Kijön a ház elé, napi sétája útvonalát is megörökítem mozgófilmmel. A szembenső német házban lakó Schreiberné gondozza, az ő kertjéből visz az út kis fahídon át a "késesek" tavának medrében a hegyoldalig, mely dús, szinte kicsordul a növényektől, lomboktól. Még a kacsaetetéssel is megörökítteti magát. "Kács-kács" - mondja igen kedvesen.
Nem jön velünk ebédelni, de százkoronást nyom kísérőnk, Görcsös Mihály kezébe, fizessen mindent, az ő vendégei vagyunk. A stószi fürdőhöz menet még szebb hegygerinceket látni. Az ereszkedő ködben egymás mögé rajzolódnak a vonulatok. Valahol kecskét vezet a gazdája. Eszményi, pihentető táj betegeknek. Utolsó, elveszett levelemben ide hívtam József Attilát - mondja Fábry.
Ebéd után még megkávéztat bennünket, s melegen búcsúzik tőlünk. Számít arra, hogy egyszer még a mozgófilmet is levetítjük neki.
Távollétünk idején Bulla Karcsi nyaralt itt Dáviddal. Közte és fiam közt éppen annyi év különbség van, mint köztem és közte. Nagyon jól megvolt a két fiú nővéremék kosztján.
Szokás szerint megyünk a strandra, de ott szokatlan kép fogad bennünket. A csehszlovákiai turisták táskarádiók köré kuporodva, aggodalmas arccal hallgatják a hazai híreket. Háromkor végre Budapest is megszólalt: katonai segítséget nyújtunk a Csehszlovákiában támadt ellen forradalmi veszély elhárítására.
Harminc év után de furcsán ismétlődik a történelem! S pár napja még ott voltunk Kassán, melynek nyomdáit most állítják le. A strandon hármasával cirkálnak a rendőrök. Egy cseh autóbuszban a parasztok látszólag közömbösek, sőt vidámak. Szól a magyar cigányzene. Az Esti Hírlap-ban benne van a közlemény. Egy másikat többször is fölolvasnak, de változó szöveggel. Először "piszkos kampány" is szerepel benne, és persze a "vívmányok védelme". "Az MTI-t illetékes helyen fölhatalmazták ...
Sétálunk Karcsival a parton, mólón, állomáson. Mondják, a csehek, németek meg vannak ijedve: egyelőre nem hagyhatják el az országot. Se vonat, se repülő nem közlekedik arrafelé.
Emlékezetes lesz a csendes, ködös este, talán még Dávidnak is. Innen-onnan összeszedjük a kiegészítő híreket: Dubcek nincs a színen, Tito nem helyesli a beavatkozást, Ceausescu sem. Nincs ellenkormány. Vérengzés nem volt, sőt ellenállás se.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap