1968_10. [4]

Fodor András naplója - 1968. október 22. kedd

Bozayéknál ott vár bennünket Durkó is. A gin, a kályhában pattogó tűz, a jó indulatú egymáshoz fordulás kedvező kezdőlendületet ád. Attila ügyesen fordítja a szót a zenére. Durkó Díszítőelemeit és Magyar rapszódiá-ját hallgatjuk először. A szerző, miután okos bevezetőt mondott műveihez, nyugtalanul járkál föl-alá. Colinra is, rám is a Magyar rapszódia hat erősebben. Colin szívesen beszél benyomásairól. Érzem szavain, most alakult ki Durkóról való igazi képe. Zsolt is szabadkozik a szerencsétlen londoni ismerkedés miatt.

Élvezem a két magyar fiú szenvedélyes kitárulkozását, abbéli örömét, hogy végre méltó tükörre találtak. Két dolog nyilvánvaló: veszélyes nézetkülönbség nincs köztük, s hogy a hangzó akusztikus térrel, a ciusterekkel, az új lengyel iskolával, az avantgarde dömpingjével torkig vannak. Fejtegetik, mit szeretnének csinálni. Valami olyat, ami ebből a talajból sarjad. Érdekes, hogy amit Zsolt a Dúr-akkord újraleírásának jogáról mond, benne volt Colin 1955-ös, Új Hang-beli cikkében. Többek közt éppen ezért támadták. Az pedig, amit a fiúk a nemzeti művészet lehetőségeiről mondanak, benne van Fülep asztalon lévő könyvében.

Zsolt mindemellett finom distinkciókkal, eredetien fogalmaz. Attila ritkábban szól, de mindig fején találja a szöget. Ő Weöres Szkíták-jára komponált új egyfelvonásos operájának első részét játssza le. Nehéz megítélni, milyen lesz, mert a zongorakíséret éppúgy nem adja ki a hangszereket, mint a szerző hangja a szólamokat. Félek attól is, lehet-e egyáltalán drámát csinálni ebből a cselekménytelen felvonásból. Attila azonban mélyen érti Küngisz viselkedésének tanulságait, ebből szeretne modern "magatartás"-drámát konstruálni. Elfogadja javaslatomat, hogy Szkíták helyett (különben is foglalt cím) inkább Küngisz-nek címezze a tervezett művet. [Az opera nem készült el. F. A. 1983.]

Tetszik Durkó újra és újra támadó elméleti szenvedélye, ahogy megfogalmazza helyzetünket. Szimpatikus, ahogy elítéli a Szokolay-opera ellen habzó szájjal, irigy dühvel támadó szaktársakat. A reális hang tehát az este legkellemesebb meglepetése. És a Colin iránti szeretet, mely kiderül abból, ahogy alig akarják elengedni, ahogy tervezett legközelebbi közös szerzői estjükre meg hívják.

- Olyan helyesek ezek az Attiláék! - ez Zsolti (Attila szólítja így barátját) első mondata, ahogy mellénk ül a taxiba. Colin a legkisebb fáradság nélkül emlékszik az együtt töltött órákra. Egyaránt tehetségesnek tartja a két fiút, kár, hogy mindenáron nemzetközi rangrá törnek, ezt aligha érik el. Őszerinte már Nono, Berio, Boulez se számít, egyedül Stockhausen, akinek termékeny munkásságából az egyéniség kényszerítő, ereje szól. Ezt az egyéniséget Bozay, Durkó nemcsak hogy nem érte el, nem is ismeri igazán. Erre vonatkozó szavain a szerzők nagyon elgondolkodtak.

Fáradtan bár, de úgy idézem vissza a Vend utcai estét, mint egy történelmi nevezetességű találkozó emlékét.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Lőrincz [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1968. október 23. szerda

Lendvai Ernő az általam jósolt csíkos zakóban fogad. Rendkívül barátságos. Benne van a régi, esetlen kaposi diák - akit nem ok nélkül neveztek ottani társai Pipiskének -, benne Vörös Laci kedvessége, a szaktudós elsöprő fölénye, s ami igazán zavarba hozó: a sarokba szorított ember ideges kapkodása. Egy perc alatt szeretne elmondani annyit, ami normálisan csak egy órába fér ne bele. Üldöztetésének adatai már-már anekdotikus martirológiába illenének. A Firenzéből érte küldött 150 szavas táviratért Itthon őt r6tták meg. Bátor Viktor a New York-i Bartók Archívumba hívta őt, ennek eltussolása végett adták ki itthon Bartók dramaturgiája című művét. Megtámadta Kárpáti János Bartók vonósnégyesei könyvét, érdemleges választ nem kapott rá, de Szabolcsi és Dille továbbra is távol tartják őt az itteni Bartók Archívumtól. Szerencse, hogy a külföld kezd fölfigyelni rá, egy amerikai kiadványba is átvették írását. S szerencse, hogy felesége, Tusa Erzsébet csillaga felívelt, az ő révén közelebb jutott Pásztory Dittához. Bizalmas kapcsolatba kerülvén vele, elárulta, hogy Bartók sokat beszélt neki a fenyőtobozokról. Megkapó a lázas igyekezet, ahogy napraforgón, pálmalevélen bizonyítja nekünk a Fibonacci-számsor törvényeit. Szinte bolondulásig belekeveredett ebbe az ügybe, de izgatott lelkesedését komolyan kell venni. - A középkorban is megégették az eretnekeket, akik az anyaggal foglalkoztak... - így vigasztalja magát. Ernőnek csodálatos akusztikai szerelései vannak. Félig-meddig ezek is a pedagógiai furor eszközei az ő környezetében. - Itt van a tudós, aki nemzetközi jelentőségűvé nőhetne - elmélkedik Colin a taxiban.

Este 1/2 8-ra megyünk Domokosékhoz. A csokorral ajándékozott ifjúasszony kiöltözködött kedvünkért, még szeme sarkát is bekormozta. Colin ókulája barátságosan csillan: szereti a nála nagyobb nőket.

El tudjuk érni, hogy semmit sem kell ennünk, innunk, hiszen este otthon még folytatjuk. Inkább csak beszélgetünk. - Mért vagy ilyen rezignált? - kérdi Matyi Colint. - Hááát... negyvennégy éves vagyok... - Mara meglepődik: - Az angolok ennyire komolyan veszik a teenagereket? Negyvennégy évesen már aggastyánnak érzik magukat? - Colinnál inkább betegségtudatról, a halál reális közelségének, depressziójáról vau szó. Meggyőződése, hogy nem él sokáig.

Komorabb gondolatok elől menjünk a gyerekszobába. Szépen kerekedik a kis- Domokos feje.

Villamosátszállóval haza. A liftben nyilatkozik Colin: - Tetszik a feleséged - Nekem is - vágja ki Matyi. Hernádi Lukács György Fényes szelek-et vitató társaságát mondta le, Lator Hernádi Rényi Péter Weöreséktől jön vidám kedvvel. Varga Pistáék, Zachar Zsófiék, Beney Zsuzsó és Bulla Karcsi érkezik még, csak Kormos Pistát várjuk hiába. 1/2 2-ig vagyunk együtt nagyon vidáman.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Szántó Zoltán [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1968. október 24. csütörtök

Kecskemét

Hatalmas Csajka kocsit kaptunk a KKI-től, Heltai Nándor meghívására ezzel megyünk Kecskemétre. Amire a városkörnyéki tanyákat elérjük, éppen kisüt a nap. Colin először lát igazi alföldi világot.

Érdemes volt sokat beszélni a piactérről s a városházáról, Lechner stílusa első látásra elbűvöli az angol vendéget. Nekem se tetszett még ennyire az épület. Folyosóiról látható belső udvara is milyen formásan kiképzett, mintha századokkal tolták volna vissza az időben, noha a tílusjegyek a századvégre vallanak.

Heltai bevisz bennünket az elnökhelyetteshez. A hivatalos szavakból is lát szik, ebben a városban szívesen áldoznak a kultúrára. ("Kecskemétnek mindig Szerencséje volt..."- idézhetném Fülepet.)

Nemesszeghyné vár bennünket az énék-zenei iskolában. Kicsit öregedett, de szigorú kedvessége, ökonómiája,ereje a régi. Harmadik gimnazisták órájára megyünk. Csupa lány. Hátul néhány fiú. Kodály-triciniákat szolmizálnak remekül. Tanárnőjük (Párdányi Judit) hangja, logikusmozdulatai, idővel gazdálkodása hibátlan. Weöres Galagonyá-ját ritmizálják, majd Bartók gyönyörű kórusát (Ne láttalak volna). Nagyon meg vagyok hatva, akárcsak később, a hangszeresek szobájában, ahol a Három Csík megyei népdal-t fújja el egy tizenhét éves kislány. Hallunk még Lutoslawski-darabokat, Bach Partita -részletet, gordonkán, Corelli-szonátát. Colin arca csupa elégedettség, szívesen dönt úgy, hogy ebéd után újra visszajövünk. Tíz év körüli általános iskolások szolmizálásában, biciniaéneklésében gyönyörködhetünk még. Tanítójuk, Lakosné is kitűnő pedagógus. Az egész intézményen érzik, nem kell erőlködniük a reprezentálásban, minden működésük példás. Nemesszeghy Márta mondja, kísérletként mindig vesznek föl négy-öt botfülű gyereket is. Nem velük van a baj, kifejlődik a hallásuk. Csak a buták maradnak le.

Előkerül egy Szép arcú, Betsy nevű leány. Indiana államból jött nyelvet és Kodály-systemet tanulni. Meglepődik, amikor az angol fiú idegenesnek találja "magyar" akcentusát.

Tapasztalatainkról az igazgatói szobában szívesen számolunk be. Colin hosszú szöveget ír a vendégkönyvbe, bevallja, hogy Saulusból Paulus lett, dicséri Párdányi Judit "pretty voice"-szát. Neniesszeghyné jó stílusérzékkel közös dedikációt kér tőlünk a Tengerek, dombok-ba.

Nándor - ki, mint kiderült, Írni is akar Colin kecskeméti látogatásáról, hiszen fényképeztette is - kivisz még bennünket az egyik szőlészeti kutatóba.

A hatalmas pincében, a hébérből adagolt tíz-egynéhány fajta bor kóstolása közben megtudjuk, hogy Horváth Sándor, Vas megyei származású ember nem csak kiváló szakember, de amatőr festő, író, zenekedvelő. Reggelenként úgy kezdi a napot, hogy cimbalmozik, de hegedűje is van, sőt magnetofonra zenét komponál; a termékeny csendet így használja alkotásra.

Tanulságos nap volt. A kocsiban Pest fele menet még nem érzünk fáradtságot, de Szervánszkyéknál alig tudunk megfelelni a kínált vacsorának. Pedig nincs baj se a fogadtatással, se a házigazda állapotával. Ö maga vallja be, tavaly túlzásba esett, amikor Colint rajtam keresztül kiutazása eszközéül kérte. Persze Santa Barbara továbbra is a vágyott mennyország nekik, de legalább megtudjuk, mért volt pokol Los Angeles, az őket odahívó nagybácsi zsarnokoskodása miatt.

Változatlanul lehangoló tény, hogy Szervánszkyt egyre csak a tibeti halottaskönyv izgatja legjobban. Szó kerül azért zenéről is. Szervánszkyt Nono érdekli. Colin szerint teljesen "lepasszolt", mindig is volt hajlama az opportunizmusra, a szellemi üzletelésre. Schönbergről ismét kinyilvánítja, hogy zenéje nem jól hangzik, nem érdekli igazán az embereket.

Szokolay operájáról maga Bandi bácsi mondja, kellemes csalódás volt. Nagyon csodálkozik a Durkótól hallott szakmai undorkodáson. Némelyik mester netán rosszul viseli tanítványai sikereit? Bár az ő tanítványai érvényesülnének jobban, ő bizony örülne szívből.

Kurtágról is elismerően szól, s az ifjakat igen aktívnak látja. Furcsa, hogy amíg a zeneszerzők közt az ifjak, irodalomban inkább az öregek jutnak tovább, már-már grafomániás termékenység hajtja őket.

Szervánszky szerint a 49-56 közti évek a legnehezebbek az ember életében. Ő most ötvenhat éves.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Torda Kolos [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1968. október 25. péntek

Kurtágék előszobájában három kerékpár. A feleség igen kedves. Mozdulatokkal is jelzi örömét, s állítja, hogy még növendékkoncertekről emlékszik Colinra.

Gyurka azért nem engedi meghallgatni a Bornemisza mondásai -nak szalagfölvételét, mert rossz volt az előadás. Sziklay Erika és Szűcs Lóránt is annyira kimerült az előzmények közben, hogy nem győzte... Más hangsúllyal szóltak a szövegek. Arra hajlandó, hogy lezongorázza s tőle telhetően intonálja a művet. (Ez utóbbi még rosszabbul megy neki, mint Bozaynak.) Most is a Halál és Tavasz részeket érzem megoldottabbnak, de erősen él bennem a kompozíció minden részlete, s nem nehéz elhinnem, hogy a magyar zenetörténet jeles alkotásához van szerencsénk. Ha elgondolom, hogy a varsói, krakkói életvidám Kurtág hogy jutott idáig, rejtély ez a kemény puritanizmus. Még Párizsban, amikor a Salle Pleyelben, Stravinsky vezénylésekor találkoztunk 1957-ben, sem sejthettem, hogy éppen ő lesz az a komponistánk, aki Bornemisza szövegeibe beleöltözik. Hallom, a Magyar Elektrá-t is szeretné megcsinálni. Ő, aki Temesváron érettségizett, alig ismeri a magyar irodalmat. Bornemiszát elsődlegesebben kapta, mint mi. Neki hozzá képest még Balassi is halvány.

Colin nem hamarkodja el a véleménymondást, de érdekli a mű. Kurtág nagy elismeréssel szól Stockhausenről, de új műveit ő sem ismeri. A Musik für ein Haus, melyet tanítványaival mívelt, úgy, hogy több emelet magasságban improvizáltak minden szobában, egyértelműen taszította őt. Időnként a Mester is megjelent, s teljesen eszelősen machinált valamit, és Kontarsky is a zongorán ...

Colin délutánjában még benne van Csanak Dóra és Sárosi Bálint, Gál István és a Csillagosok, katonák film. Nem mindenki bírná ezt az iramot, de nemegyszer bebizonyosodott, hogy Colin az egyetlen, aki ugyanúgy élvezi a sűrű programot, mint én. Este nagy vendégsereglet nálunk. Dóráék, Vörösék, Domokosné Nagy Éva, Lakatos Kálmánék (Andrással külön ebédelt Colin, kölcsönösen nagyon tetszettek egymásnak), Bisztrayék, Iszlaiék, Szilágyi Tibor, Pomogátsék. Az utóbbiak újdonászként is igen élvezik a meghitt légkört, a jóféle vörösbort. A régi nemzedék helyett Béla, ki az Eötvös-kollégium épületében dolgozik, legendás emlékeket idéz. - Jó benneteket együtt látni! - mondja megilletődve, ahogy belső szobánkban valamennyien köröttünk állnak, pohárral a kézben. Többször is koccintunk húszéves barátságunkra s az Eötvös-kollégiumra.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Szőcs Etelka [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.