Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
János fiúnk kéthónapos. Tegnap volt a keresztelője Őcsényben, a keresztszülő Bozayék és Bulla Karcsi részvételével. Mondom neki a vonaton hazafele jövet: menjünk ki este együtt Fülephez, ha a megbeszélt szóló látogatásra a tervezett módon fogad mára az Öreg.
Igen, nagyon szívesen várja a sokat emlegetett ifjút is, Bulla Károlyt, kinek novelláival már találkozott.
Taxiba ülünk, így az előzetes izgalmakat is könnyebb viselni. Épp hogy megállunk a csúcsos tetős ház előtt, lép ki a puhakalapos, botos gazda. Öregesebb, egyszerűbb, mint máskor. Feltűnően szelíd. Végighallgatja sokféle témámat, Tolnát, Zalát (ahol könyvheti küldetésben jártam), Rab Zsuzsáékat, Weöreséket. Zokon esik neki, hogy Sanyiék több mint egy éve nem voltak nála.
Lekanyarodtunk a Tárogató útra, kilenckor Fülep beveszi az altatóját. Karcsit főleg a rádiós levelezésről kérdezi. Egy érdekes levelet egyszer ő is olvasott ebből a postából. Bulla zavartság nélkül, pontosan fejezi ki magát, látom, jó benyomást kelt, nincs akadálya, hogy ezentúl ő is velünk járjon. Ideérkezésünk külön szerencséje, hogy épp Sárközből jöttünk. Fülep készséggel emlékezik a régió múltjáról, a Szilágyi Béla-féle Őcsényi parókiáról, ahol gyakran vendégeskedett. Ahogy most mondja, havonta. Hallottam erről saját atyafiságomban is. Anyósom, ki a tiszteletes egyik lányával járt a kecskeméti tanítóképzőbe, Öcsényben vakációzva látta olykor megérkezni az extravagáns vendéget, és enyhe botránkozással szemlélte később, amint pizsamásán, papucsosan gyüszmékelt a házban.
A kellemes beavató séta ösztönzi Karcsit arra, hogy igazi óbudai kiskocsmában vacsorázzék velem. Járunk a két-oldalt fasoros, versem szerint "végtelen" úton, melyen hét évvel ezelőtt először kísérgettük egymást, először beszélgettünk szívbélien. Az ódon házakkal teli sikátorokhoz neki sok gyerekkori emléke fűződik. A Kerék étteremben kötünk ki végül; halászlét meg babgulyást eszünk.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap