1969_07.[2]

Fodor András naplója - 1969. július 4. péntek

A népes menetben Beney Zsuzsó is benne van, s gyanútlanul kérdi Fülepet Gulyás Pálról. (Írni akar róla.) Azt kapja, amit a jobb oldalamon menő debreceniek, Vekerdi, Dóra már tudva tudnak: se emberként, se költőként nem érdekes. Gál nevét bújtatva, elmondja a Gulyás -Németh -féle levelével kapcsolatos inkorrektséget. Vekerdi alkatra hivatkozva védi Némethet. (Ő aztán igazán tudja, állandóan vele foglalkozik mostanában.) Gulyás költészetéről is a szokott dolgokat hallom: csikorgó, zötyögő, kenetlen szekér. Zsuzsó hamar lehervad, cikkét fülepi "inspirációk" nélkül kell megírnia. Ahogy ismerem, képes lesz rá.

Én következem érettségi elnöki beszámolómmal. Dolgozatokból vett idézetekkel, mulatságos és meggyőző bizonyítékokkal szolgálok. Tapasztalatom szerint a történelemtanítás van legnagyobb csődben, a legjobb tanulók is memoritert mondtak. Önálló gondolkodásnak jelét se láttam. Fülep mondja, mindez őt nem lepi meg, ha valami fórumon publikálnám észrevételeimet, azt mondanák rá: világjelenség, s ez részben igaz. Megjegyzésemre, hogy kaposi diák koromban, húsz éve én még többet olvashattam, mint azután az Eötvös-kollégiumban, Fülep is előhozakodik gimnazista kori világirodalmi műveltségével, amikor a Reclam Edition kötetei közt még Gorkij fiatalkori művét is olvashatta. Bezzeg most még az egyetemet végzettek sem tudnak nyelveket.

Más útvonalon sétálunk, mint múltkor Karcsival. leereszkedünk a Tárogató útra, s onnét meredeken megyünk föl a Széherre. Fülep körül haladván bele-beleszólok a diskurzusba, mely egyszer csak - Vörös Laci révén - Hauser Arnold nevét dobja föl. Dicséri. Nem csoda, hogy fejtegetései az övére emlékeztetnek, hisz ő is tagja volt a Vasárnapok-nak. A következő név Mannheim, róla, mint mindig, nagy szeretettel szól, fölidézve 1937-es várkonyi látogatását is, úgy, mintha tegnap lett volna.

Lukács Kortárs-beli cikkéről kérdem. (Utam a magyar kultúrához.) Ő bizony 1918-ig nem látta benne a nagy ellenzékiséget. S ha csakugyan utálta saját osztályát, mért jelentette meg első művét Georg von Lukács néven? Elismeri, hogy A Szellem-et a szó szoros értelmében együtt csinálták, azt is, hogy Lukács a kommün bukása után bátran viselkedett. Máté Olgáéknál bújkált a padláson. Egyszer föl is ment valaki oda kutakodni, szerencsére nem talált rá. Bizonyos, hogy ízekre szedte volna. Nagyon gyűlölték. Miket írtak róla, az úri ficsurról! Valami külföldi diplomáciai kocsi vitte ki, úgy, hogy bajuszt, álszakállt ragasztott. De a két háború közt Lukács is, Révai is többször járt itthon. Ahogy ezt mondja, abból érzik a respektus, ő ilyenre nem lett volna képes.

Jásziról is ugyanazt mondja, mint Mannheimról: derék, értelmes ember volt, de ő se tette meg a végső lépést a marxizmusig. Némi kaján elégtétellel hánytorgatja a filozófia és az aktív politika vitáját, Fogarasi előadását, amire a kommunista obeliszk alatt nyugvó professzor emlékezni se volt hajlandó. Az ő hozzászólása volt az egyetlen, mely a valóság megismerhetőségét bizonygatta. Meg is kapta rá válaszul: "Fülep nem érti Kantot." Mintha csak az érthetné, aki elfogadja. Idézi a rabbiviccet: ... nem igaz, de mit ki nem tud találni! Neki Kant ezért nem smakkol.

Egy filozófust dicsér ma: Schelert, akinek Mannheim is rengeteget köszönhet. Ezeken a témákon át jutunk a ház kapujáig. Bozayék közlik, hogy a Professzor úrhoz különös látogató kérezkedett be: egy kis sündisznó. Az Öreg tud róla.

A buszon Dóra és Vörös Laci közé kerülök. Egyiktől Austin Emmá-ját kapom. (Dóra kérésére a versrészleteket én fordítottam a regényhez.) A másik József Attilám kéziratát dicséri. (Furcsa, hogy Kormos máig sem olvasta el, bár úgy hallja, az illetékeseknek tetszik.)

Bulla Karcsival, Vajda Kornéllal, Vörös Lacival a Lánchíd eszpresszó teraszán kötünk ki. A "szalma" Laci a vendéglátó. Szidjuk a gépi zenét, mely már itt is regnál. Amikor négyesben maradunk, Vajda Kornél is jó beszélgetőpartnernek bizonyul. Pontos jelentést ad például Vasy Gézáról. minekutána az És-beli kritika is más megvilágításba kerül. Kérdi, tudom-e, mit tart rólam Fülep, mert ő beszélgetett vele rólam. Olyan szépet mondott, amit nem is illik ideírnom, kivált nem azon a napon, amikor Gulyás Pálról olyan goromba elfogultsággal nyilatkozott. (Odasúgtam közben Karcsinak, azért jó, ha az ember már húsz éve Fülep-tanítvány: tudja, mit nem érdemes kérdezni tőle.)

Megyünk tovább a Lánchídon át: Vörös is Bulla is velünk. Jön szembe egy formás, világosszőke nő. - És mennyi jó nő van! - fakad ki Laci -, ettől is csak rosszabb, ami rossz... Ki vannak világítva!

A szokatlan kitörés tetszik nekünk. Jót tesz barátunknak a szalmaözvegység. Nekünk se ártana, tűnődünk Karcsival, ha a keserű levünkben forgás helyett kicsit kirúgnánk a hámból.

A "fülepi séta" ma megmutatta lehetőségeit. Jó, hogy Karcsi olyan természetesen kapcsolódott közénk. Az is jólesett, ahogy Bozay Attila búcsúzott tőlünk: - Gyertek majd el Karcsival!

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Laczkó Soma [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1969. július 11. péntek

Kormos közli, tegnap megmutatták neki Szabolcsi Miklós elragadtatott hangú lektori jelentését József Attila-könyvemről, melyet ő a J. A.-irodalom nagy nyereségének nevez. Jókedvem támad ettől a kedvező üzenettől.

Együtt ebédelünk a Rádióból kijövő Bulla Karcsival. Éppen elhelyezkedünk a Csendesben, ránk bukkan Sánta Feri. Nagy örömmel köszönt. Elmegy, viszszajön: letesz asztalomra egy százast, amivel talán három éve tartozik. No, akkor ezt elisszuk! Különben nívódíjat kapott a Rádióban. Már lehet benne egy kis tütü. Ritka fogsora derűjét lelkesen árasztja Karcsira. Meg is simogatja a fejét. Tetszik neki, de rögtön rátapint a lényegre: Bizonyára beteg! ... - És mondd, édesanyádnak nincs baja az epéjével?

Ennél a témánál hagyom ott őket, magam is pénzért megyek az Európába. Mire visszaérek, már Bata Imre is asztalunknál ül. Oly hódolatteljesen figyel Ferire,hogy minket már számításba se vesz. Igaz, Sánta érdekeseket mond. Például a Benjámin-féle folyóirat-szervezésről. Meghívták őt a Kárpátiába. Ott volt Györffy is (a Gy.-kollégium reklámjaként), meg Fekete Gyula és Csanádi Imre. Mutattak neki egy körlevelet, mely az Aczél elvtárssal folytatott előzetes megbeszélésekre hivatkozva új folyóirat indítását kéri. Fel voltak sorolva a nevek, akikre támaszkodni akartak, Sánta nem volt köztük. Ferenc erre leleplező hangon kereste az agent provocateurt. - Sokat ivott a Feri! - próbálta védeni őt Fekete a meghökkentek előtt.

Mellesleg említi, hogy megírt három könyvet. Bata majd elcsöppen a gyönyörűségtől, előzetest szeretne írni ezekről a művekről, fizeti az új meg új konyakokat, s hazáig elkíséri Sántát.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Piatto Alessandra [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.