Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Többek közt azt álmodtam, hogy áramot eresztettek belém, és meghaltam. Pedig éppen éledek, már csak a gyakori orrfúvás emlékeztet korábbi nyavalyámra. Elmegyek az Európa Kiadóba. Lator panaszkodik: fáradt, álmos és öreg. Unja az értekezleteket. Mutatja az újvidéki képes újságot, melynek színes címlapján Mészöly Miklós sztárfotói láthatók mozaikos elrendezésben. Belül hosszú-hosszú riport róla, Hornyik Miklós lejegyzésében, a készülő Che Guevara-drámáról, állami, politikai, művészeti problémákról, különös tekintettel az ifjúságra. A hátlapon Weöres Sanyi képei. Ezek igen kedvesek, nemkülönben a rögtönzött verses szöveg: üzeni Dubrovnikba, bújjon a viszály egérlikba.
Közbül egész oldalas cikk László tavaly előtti Sárangyal-kötetéről. Úgy látszik, Újvidéknél kell betörni Nyugat-Európába.
Székely Magdi a kiadói főhatósággal, Siklós Margittal cseveg a Kassák-kötetről. Kassákné vissza akarja vonatni a kiadást, mert circa 1000 hiba van benne. Magdi volt a felelős szerkesztő, de csak egy hétnyi időt kapott rá Sík Csabától. Kassákné, a válogató, sajtó alá rendező halom salátát adott át neki, amelyben még duplumpéldányok is voltak.
Nem Magdiról jut eszünkbe, de az új És-ben Benjámin László megindult hangon kíván végre oltalmas karokban nyugodalmat Csanádi Imrének, a derék, jóságos ötvenévesnek.
Megnézzük este az Egy őrült éjszaka című, jó hírű vígjátékot. Kállai és Mensáros játéka aranyat ér,s a KÖZÉRT belvilága végre igazán hiteles. Ugyanekkor a fordulatokban a csalafinta játék is érződik. Sejthető, hogy a kesztyűs ellenőrök nem igazán ellenőrök, de a színészi beleélés jobb krimikre emlékeztetően lebilincselő. (Csak a befejezés nem igazán jó.)
Délután hatkor nyitják a Bolgár Kultúrát. Nino fogadó gazdaként megcsókol. (Sajnos, ezt helyettese, Kolarov is elköveti.) Diplomaták, miniszteriális emberek, kultúrnyikok gyülekezete előtt, érdektelen szövegek után a művészek következnek. Bolgár és nem bolgár műveket produkálnak. Cigancsev hatalmas hangon idézi meg Fülöp királyt, Afejan, kit a Lohengrinben láttam, Donizettit énekel.
Nagy Laci nyitja meg Bugaev festő kiállítását, aztán evés-ivás következik. Társaságom: Juhász Péter (most is nagyon kedves, fölkér, írnék majd valamit Nagy Laci bolgár népköltészeti fordításairól egy tudományos gyűjteménybe), Király Zoltán, a nagyon bájos Puskás Ica bolgaristák meg Nagy Lászlóék. Laci kicsit megtört, folyton cigarettát kér tőlem. Felújítom ismeretségemet Demeter Sándorral. Tanítottam valaha a népművelési iskola levelező hallgatójaként. Mindig nagyon szerettem, s mivel most is rendes velem, úgy fordulok hozzá, mint a kulturális kapcsolatok fontos emberéhez, előadom javaslatomat a Svájcban élő Veress Sándor zeneszerző meghívására. Ő nem titkolja, hogy a Sárai, Barnáné, Aczél György-vonal mindent megakadályozhat, de fontosnak érzi, támogatná javaslatomat. Kéri, adjak be minden érvet írásban.
Mire a taxiváró Demetertől búcsúzva visszamegyek, bent áll a bál. A konyhában fasírtdarabokat dugnak a számba, Pliszkával kínálnak, a fölavatott termeken átláncolódva járják a hórót, hangzik a "Lok lok liliok, lok liliok..."
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap