1970_09. [1]

Fodor András naplója - 1970. szeptember 2. szerda

Hernádival az Astoriában. A kirakatüvegen besütő nap körülborzolja megnőtt ősz barkóját. Aki így elnézi furcsa keretü szemüvegében, előtte a nők homoszexuális jogait hirdető Quick új számával, a Pressé-vel és a "Süddeutsche Zeitung"-gal, azt hiheti, valami nagy pénzü német üzletkötő ül itt. Tévesen ítél róla az is, aki a tegnapi kirohanás után mai nyomott kedélyét tapasztalja meg. (A BM Útlevéliroda parancsnoka ma is csak azt közölte: "Az ezredes még nem adta ki az útlevelet." Félő, hogy a Monica Vitti produkciójában működő, első külföldi filmjét csináló Jancsó mellé nem engedik ki.) Ö most persze Jancsót is másképp látja. Úgy tapasztalja: vele még régi hangnemben beszél, de a fiatalokkal már fölényeskedik. Félős, megrontotta a siker. Már-már Bartóknak érzi magát. Mondott ilyet: "Kit ismernek Magyarországról a világban? Kádár Jánost meg engem." - "Vigyázz, papa, vannak még itt! Például Lukács György!" Másnál az ilyen sértettség a távlati döntést is lefokozó konfrontálássá változtatná. Nála - ismerem jól - ez nem következhet be, mert nemcsak az indulatai, intellektusa, morális judiciuma is erős. Ki tud lépni az otromba ingerültségekből.

Sükösd, majd Konrád jelenik meg asztalunknál. Sükösd végre apa lett: Gergely nevű fia van. - Ez mindenről tud - mondja rá később Gyula -, mert minden könyv formájú dolgot föllapoz, megnézi a tartalmát. Később a két asztaltárs a nyugati magyar emigráció kilátástalan sorsát mérlegeli. - Senkiből se lett nagy név! - jegyzi meg Konrád, s lám, döglődik a Magyar Műhely is.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Márföldi Rita [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.