Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ahogy délután 4-kor leszállok székvárosunk keramitperonos állomásán, látom ám Gebhardt tanárnőt négy MÁV-os kislány közt. Ezek csudára komolyan vették ígéretemet, hogy bemegyek az intézetbe. Kiszimatolták mai érkezésemet, nem bánnák, ha most rögtön odamennék. Majd holnap, ma a tanítóképzőben szolgálok.
Druzsinék az első stáció. Judit, a felesége igen rossz bőrben van. Panaszkodik az iskolai nagy hajszára, a témazáró dolgozatokra, az információs jegyekre, az igazgatóra. Férje, Ferenc, diktálja a kérdéseket és diktálja belém a pálinkát. Papp Árpádéknál is inni kell. A házbeli szomszédságban, Takátséknál senki. Üzenetet hagyok. Előkerül Lonci. Gyula mégis itthon van, de ágyban pihen a holnap hajnali Pestre menetel miatt. - Majd ott találkozunk, arany Bandi! (Így Loncika.)
Pofavizit a képző tanári karában. Bellyei, Szirmay Endre panaszolja, hogy őket nem vonták be a szervezésbe. Itt cseresnyepálinkát kell inni. A hallgatók előtt először a folyóiratokról adok körképet, majd mai konfliktusokról, mai drámákról, aztán fiatal költészetünkről, saját példaképeimről, pedagóguseszményekről. Következik a zene témája. Mihez kezdenék, ha ma volnék diák? Milyen külföldön megjelent verseim visszhangja? (Semmilyen!) Az utazások témával fejezem be, így kerek egész hatása van a prelegálásomnak. Volt vagy 70 hallgatóm, ebből 20 a pinceklubban is körém gyűlik. A lányok + 3 fiú igen őszintén kérdeznek társadalmi problémákról, a pedagógus és minden népművelő pálya áldatlan helyzetéről. A tanárok is, Druzsin, Szíjártó István, Papp Árpád, Szita Feri úgy belefeledkeznek a panaszba, úgy lemeztelenülnek, ahogy - bevallásuk szerint - ritkán.
Érdekesen kérdezett egy Hosszú nevezetű, félig-meddig buzsáki kislány, egy másik Radnótiról faggat, harmadik a Fényes szelek és a NÉKOSZ-problematikáról. Nem is olyan Isten háta mögötti hely valahai diákvárosom.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap