Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Bulla Karcsi szalad be munkahelyemre két recenzióval, s már sietnünk kell a pécsi vonathoz. Jön velem ő is Bertók Laci szerzői estjére. Utitársam nem éppen lelkesen beszél a csabai előzetes rokonlátogatásokról, még az ottani egysíkú tájat is rühelli, látva itt a tolnai, baranyai dombok szépségét. A sáfrányba játszó fák, bokrok a búcsúzó napfényben szinte tündöklenek.
Igen rangos szobát kapunk a szállodában, ahonnét Bertók mindjárt áthív bennünket a Munkácsy utcába. Nagyon méltóságosan viselkedik, cseppet sincs zavarban, mintha nem is körülötte forogna a világ. Pedig itt van anyja, anyósa, nagybátyja, a Gyula bátyám. E férfiú, ki nem sokkal idősebb nálam (talán ha tíz évvel), akit Laci magáz, imponáló figura. A Bertók -vonások az ő arcán sokkal szigorúbbak. Roppant értelmesen szól hozzá bármihez, mindenről van saját véleménye.
Kicsit többet iszunk a kelleténél, ezt akkor érzem, amikor később, a szövegmondás közben elidegenedik tőlem a hangom, s legalább háromszor Bartóknak mondom a Bertókot.
Sokan vannak a hírlapolvasóban. Írófélék közül Bárdosi Németh Jánost látom meg elsőként, aztán Kendét, Szederkényit, Pákolitzot. Tüskésék éppen szemben ülnek velem. A három, előhangként kiemelt vers jól készíti fel a publikumot, s mondandómmal is harmonizál. Sólyom Kati szavalatai vélhetően értő fülekre találnak. Fáradtságom miatt ezt nem tudom elég jól megfigyelni. Laci mamája, szikár, fekete ruhás, de jó kedélyű, temperamentumos asszony, boldognak látszik. A siker nyilvánvaló. Szederkényi a tapsok után máris terel mindnyájunkat a szerkesztőségbeli fogadásra.
Hét év alatt, mióta nem jártam erre, nem sok a változás, csak a kukaedények szaporodtak a följáratnál, s valamelyest más a nagyszoba berendezése (karikatúrák vannak a falon). Pákolitzné megőszült, de éppen olyan kedves természetű, mint régen. Pál Rita meglepődik, hogy jól emlékszem rá Kulisch Mária korából. Odaülök a somogyiak - Szita, Győri Béla és Attila - közé. Velük van a Pécsre származott Újvári Jenő is, ki már a jövő könyvheti Pécsre jövetelt beszélné meg velem. Barátságtalan arcot nem látok, csak a cigány vajdaképű Galambos Laci szomorú: veséje miatt nem ihat. Pákolitz kevésbé vigyáz magára. Szederkényi behív külön szerkesztői szobájába, elém teszi az októberi Jelenkor levonatát. Benne öt oldalon Csűrös Miklós Másik végtelenről írt kritikája. Kevés ehhez hasonlót olvastam, amiben ennyire magamra ismerhetnék. Elkéri Ervin a Laciról most mondottak kéziratát is, mindenben úgy paríroz, mintha Tüskés szelleme költözött volna belé. Bűnbánóan vallja be, nem tudott Beney Zsuzsa Jelenkor-beli, korábbi szerepléseiről, előttem keresi ki a repertórium bizonyító adatait. Szomorkás hangon vallja be, milyen nehéz a pécsi írókkal boldogulni. Két nevet említ, akiktől mindig megbízható munkát kap: Tüskést és Bertókot. Egyetértésünk így teljes, további közreműködésemben is megállapodunk.
Lassan elfogynak az írótársak, Tüskés Tibortól is elbúcsúzunk, de a maradék még betér a Pannónia bárjába. Karcsi igyekszik emlékezetessé tenni legénybúcsúját. Pezsgőt iszunk, tegezésre koccintunk, táncra kerekedünk. Bertókné Erzsiben is megcsillan valami nagyatádi első találkozásunk emlékeiből. Jól érzi magát. A záróra söpör ki bennünket 4-kor.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap