Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Jevtusenkót kell fogadnom az Írószövetségben. Készen van fejemben, milyen üdvözlőszöveggel köszöntöm, nem izgatom magam. Szervezem a következő elsőkötetes estet (Gábor Zoltán jelentkezett Debrecenből) az itt megjelent Ághgal, Bellával, Kormos Pistával pedig győri meghívatásunkról beszélek.
Jevtusenkón most olyan ing van, amire színes foltok vannak rávarrva. Nem lep meg már, hogy fantáziátlan a képe. Stílusa beszéd közben egyszerűbb, mint ahogy szaval. - Miért jött Magyarországra? Megtudjuk, hogy Szibériában magyar anya is szoptatta, meg hát nem tehet róla, hogy külföldi utazásai közt mi csak a 47. ország vagyunk. Nyeizvesztnijről és irodalmuk válsághullámáról őszintén beszél, nem hőzöng a forradalmiságról. Ladányi ez irányban szeretné provokálni, mire Lator szokatlan ingerülten reagál Gianni Toti példájával, ki római márványpalotájából visszapillantva ránk, megállapította: - Nagyon belehíztatok ti már a frizsiderszocializmusba. Hát ő nem fogja ezért széttörni Lehel-hűtőszekrényét. Ha választani kell, inkább a gazdagodás jöjjön, mint az ötvenes évek puritanizmusa. E szavaknál Kuczka odaül Ladányiék csoportjához.
Jevtusenko bőven magasztalja Dosztojevszkijt, Puskint, Mandelstamot, Zabolockijt. Bizalmasan bevallja, vannak, amikről nem beszélhet, de úgyis tudjuk, mik ezek. Talán ha nem eresztené ennyire bő lére mondókáját...
A társaság zárszavam után is körülötte marad. Latorhoz és hozzám Ács Jenő ütődik. Távozóban elpletykálja, hogy Héra szerint én vagyok az áldozat, én vagyok kiszemelve Darvas helyére az Írószövetség elnökének. Viccnek se jó.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap