1972_07. [4]

Fodor András naplója - 1972. július 6. csütörtök

Választmányi ülés a Bajza utcában. Illés Endre éppen előttem száll ki a kocsiból. Megelégedve szól földközi-tengeri hajóútjáról.

Alig lézengünk... Csoóri ül mellettem, aztán Fekete Gyula, Cseres. Látom Simont, Garait, Bertha Bulcsút, Móricz Virágot, Illés Lalát, Földes Pétert.

Azért csak összecigánykodják a szavazatképességet. A tagfelvételeknél Kiss Benedek, Tóth Bálint, Beney Zsuzsa ügyében szólni se kell, de Kiss Károlyt Földeák János keményen obstruálja. Kénytelen vagyok visszatromfolni: ne befolyásoljon bennünket előítéletünk, a produkció a fontos, nem az, hogy valakit messziről nézve szimpatikusnak tartunk-e. F. J. nem szól vissza, de K. K. felvételét elnapolják. Így jár később az irányzatok létrehozására célzó pártközponti javaslat is. Csak Csoóri szól mellette egyértelműen: - Más jegenyesor lenne Nagy László, Szécsi Margit mögött, mint például Garai mögött. Illés viszont a Nyugat sokszínű együttesében látja az életképesség okát. Nincs igaza, mert mellette más határozott profilú folyóiratok is voltak, a sokszínűség velük és általuk is adódott. Darvas mond valamit a létesülő új hetilapról. Szeptemberben terjesztik föl a javaslatot, jövő év első felében indulna a lap. A négy művészeti szövetségé lenne. Sok haszontalan fecsegés folyik még a Petőfi-ünneplésről, Móricz-évfordulóról.

Tökéletlen társaság vagyunk, gyorsan jövök is már a Bajza utcából. Értelme talán csak Sanyi tiltakozásának volt, amiért öt jugoszláviai írót - Borit, Hornyikot, Tolnait, Bányai Jánost s még valakit - hatóságaink nem engednek be. Mit szólnánk hozzá, ha ők is kérnék, a belgrádi szövetség öt magyar írót ne engedjen át?! - Kíváncsi lennék a névsorra! - szólt közbe Garai. - Ne légy kíváncsi, Gábor, ne légy kíváncsi!

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Dávid Adrienne [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1972. július 11. csütörtök

Lipták csabai kiállítását fogom megnyitni, előtte Békésen Sallai továbbképző előadásán is részt veszek. Ahhoz képest, hogy tíz éve még mennyi elevenség volt főnökünkben, mostanra, 63 éves korára ugyancsak roskatag öregember. Tele van megalázó sérelmekkel: se Állami Díjat nem kapott, se Szabó Ervin-érmet - idejében. Úgy gondolja, jövőre nyugdíjba vonul. Pedig ma is tapasztalom, előadása közben és után, milyen közvetlen légkört tud teremteni, hogy mennyire színültig van átadni való tudással, tapasztalattal.

Alig eszem, nyomott kedélyemre az előttem álló nehéz feladat is ráül: a csabai Munkácsy-múzeumban most kell számbavételeznem Pali műveit, hogy holnap délre a megnyitó szövegét elkészíthessem. Vörös hajú, egyre barátságosabb muzeológus, V. Kiss Margit tüsténkedik a képek körül. Szerencsére sok olyan följegyeznivalót látok, amiről lesz mondanivalóm.

Most hát mehetünk Lipták tanyájára, a Körös mellé. Sokat hallottam róla, de nem sejthettem, hogy ilyen kápráztatóan gazdag, ennyi ízléssel, eredeti leleménnyel berendezett. Már a vegetáció is csodálatos. A dús tuják valami mesebeli tájat idéznek. Borsos Miklósék extra kertjéhez képest ez mindenesetre természetesebb.

Jól otthon vannak benne a kocsikerekek, malomkövek, fejfák, de még az eke is. A kertnél is csodálatosabb, amit a Pali építette tanya három szobájában láthatunk. A gazda talán szeméremből, hogy ne hulljon rá vissza a dicséret - kivonul. Alig győzöm nézni a remek módszerességgel gyűjtött paraszti bútorokat. A padlásszobába vezető lépcső fölött csupa falióra, odafent pedig a repkényfutotta ablak árnya mögött különös derengés... Ez maga elég volna arra, hogy költői ihletet adjon. Ugyancsak el vagyok bűvölve a másik padlástól, mely tulajdonképpen könyvtár. A sátortető alatt rengeteg a könyv, méghozzá nem csak raktározó jelleggel összeszedve. A munka otthona is ez a hely, látom Pali itt időzésének, ügyködéseinek nyomait. Egy homo faber Békéscsabán! - ezt a fölismerést innét vihetem holnapi bevezetőm szövegébe, akár címéül is.

Pali fölíratja nevem a sátortetőre, majd sok-sok üveggel bélelt ablak elé ültet bennünket. Ott borozva veszem elő az 1951-es őszi naplófeljegyzéseket a Szolnok megyei összebarátkozásunk krónikáját. Kiderül, hogy Pali és Pista alig is emlékszik valamire a fölidézett mozzanatokból. Most hát rajtuk az ámulás sora. Szerintük, ha ők írták volna le, nem lett volna ilyen érdekes a kései számadás a történtekről. Hármónk összetartozását mindenesetre megerősítette ez a tanyázás. Nem egyhamar fogom elfelejteni itt szerzett élményeimet. - "Hiába, a Pali egy művész!" - szokta mondogatni Sallai. Mennyire igaza van ebben is. Mert mi mással magyarázhatnánk a csodát, aminek részesei voltunk.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Csarnai Katinka [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1972. július 26. szerda

Zachár Zsófi nagy-nagy boldogsággal jelenti, férjhez ment Dornbach Alajos ügyvédhez. 40 napos nászútra indultak.

Kaptam egy egészen más hangú levelet is Pribojszkytól. A Pestre költözött fiú minap egy bejelentetlen rámcsöngetés után, amikor is nem tudtam hosszan foglalkozni vele, mérhetetlenül megsértődött. Nyolc oldalas levele tele van szitokkal, átokkal, bálványromboló indulat fűtötte gyalázkodással. - Ez nem nekem szól, ez érvénytelen! - hárítanám el -, de aztán, ahogy lenni szokott, hiába akarok megfeledkezni róla, feltör a lenyelt keserűség. Egyáltalán, elegem van ezekből a rajongásból hitetlenségbe forduló elárultatásokból.

A levél legbrutálisabb részletei rajtam kívül főként Bulla Karcsit sújtják, de ő ilyenkor páratlanul nagyvonalú. - "Jól elmond itt engem senkinek... - de azért én mégis szeretem, nem haragszom rá." Előveszi a névjegyét: Pribojszky Mátyás citeraművész - amin bizony joggal mosolygott, hiszen nemrég még Matyi is a gyöngyösiekre hárította az ilyen ízetlenségeket.

Pór Juditot keresem meg, s lefordíttatom vele a Josquin des Prez-motetták szövegeit. Döbbenve látom, ugyanaz van bennük, amikre a Kélt újra jelt írva, s a fúvósok kísérte kóruszenékre visszagondolva írtam.

Jutka búcsúzóul megható újságot közöl: Kormos Pistáéknak gyerekük lesz. Istenem, Pista 50 éves korában éri meg újra az apaság örömét!

Eső áztatta utcákon sietek, itt is, ott is vásárolva valamit délutánra meghívott barátaimnak. Vörös Laci már ott áll a sarkon. Nemsokára jön a másik Laci is Vekerdi. Szobánkba telepedve akkora lendülettel kezdi dicsérni Domokos rádióból hallott szövegét, hogy tüstént telefonálok érte. Így sikerül még az érkező András ötletére Csűrös Miklóst is begyűjteni. Bulla érkezik végül valami lakásügyi ülésről

Háziasszonykodom, bőszen csinálom a szendvicseket, de fele se fogy el. Leginkább Matyi van elemében, de sok szó esik Vekerdi elkészült, Bakos Istvánnal írt, 7000 oldalas Magyarország felfedezése kötetéről, mely a magyar tudomány kutatómunkásairól szól [Ortutay és mások beavatkozása folytán nem jelenhetett meg. F. A. 1994.].

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Mózes Bálint [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1972. július 29. szombat

Révfülöp- Fonyód

Tüskés csupa erő és magabiztosság. Megkapta a Pécs-kötetre szóló megbízást a Magyarország felfedezése sorozatban. Egy évre kiáll­hat a tanári munkából. Havi 3000 forint ösztöndíjat fog kapni.

Csorba várja hajónkat a révfülöpi kikötőben. Vállára kanyarított nyári kabátban elég hosszan vezet bennünket a szőlős telkek közt. A háttérbeli hegy őt Pécsre emlékezteti. Mutatja a Badacsony előtti öböl innét való érdekes aspektusát. Az emeletes villa frissen festett kerítése mögül sorjáznak elénk a nők. A két idősebb lány szépült, Zsófit nem vették fel az orvosira, kicsit molettebb lett, de kedvessége, akárcsak anyjáé, változatlan. A ház furcsa karakterét a betonból öntött szabvány ablakok adják meg. Győző saját zárkózottságához illően ideálisnak tartja ezt a nem hivalgó, betekintést se engedő stílust. - Nem jó holland lett volna belőled - mondom neki. Fával díszes vaslépcső vezet föl az emeleti kis szobákba. Küldik oda Tüskés Gábort, menjen a lányokhoz, magnó is van ott, de ő nem mozdul. Tibor pedagógus tapintattal fölmegy.

Megeszem, megiszom mindent, amit elém tesznek. Győzővel jól kibeszéljük magunkat. Latorral vannak komplexusai. Az agyonterhelt Lászlóról nem ez az első megbízhatatlansági föltételezés. Én tudom, hogy ártatlan, különben nem mondta volna: "Valamiért neheztel is Győző, de nem tudom, miért." (Most kiderül: egy három éve ígért Ungaretti-kötet nem küldéséért.) FeloldásuI és ajándékként is, hozom Lator üzenetét: írjon Tibor Csorba-verselemzést a mai magyar Miért szép?-kötetbe.

A napi zivatar megérkezik. A furcsa, homályos üveges hall elsötétül. Kétszer is halasztjuk menetelünket, közben betoppannak Szederkényiék.

Ervint Papp Árpád tehetségéről igyekszem meggyőzni. Róla szóló írásomat versei eddigi elutasítása miatt nem közölte. Ígéri, hogy revideálni fogja előítéletét.

Hazajövet átkelünk Boglárra. Tüskésék onnan Fenyvesre, én Fonyódra. Csak késő este mutathatom meg Sárikának Pribojszky levelét. (Nemrég éppen ő hiányolta az egykori turbinagépész Bokodról, Gyöngyösről küldött ízes beszámolóit. Biztatni kéne, hogy Pestről is folytassa...) Ahogy olvasom a bősz sorokat, többször is éles megjegyzéseket fűz hozzájuk. A legtalálékonyabbat ennél a részletnél: "Én nyíltan, nyersen szeretem a barátaimat." - Erre hasonló stílusban csak azt mondhatnánk: lófasz a seggébe!...

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Kőrös Gergely [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.