1972_09.[1]

Fodor András naplója - 1972. szeptember 9. szombat

Varsó

Bohdan Drozdowski nálam két évvel fiatalabb, sokkal férfiasabb, szakállas, vastag orrú, régi családi fényképre, de még az ifjú Tolsztojra is emlékeztető jelenség. Eleinte úgy viselkedik, amilyennek a tőle rettegő fordítónő, Hanka Kuzniarska jellemezte. Nagyképűen kérdi, tudok-e valamilyen nyelvet, s melyiket részesítem előnyben, mert ő a közvetítést nem szereti. Fordításköteteim láttán, főként a közös barát, közös ellenség hallatán megenyhül. Szidja monopolista polonista nőnket. Az ilyenek hiába tudják a nyelvet, igazi írói rangjuk nincs. Annál inkább diktálnak, üzletelnek, port hullatnak a fogaskerekekbe. Nagy dolog, ha őket megkerülve csinálhattam meg a Rózewicz-kötetet. Roppant határozottsággal mondja el a Poezja folyóirattal való terveit, miként fog tematikus számokat szerkeszteni az avantgárdról, a szerelmi líráról. Nincs-e kéznél valami írásom, bármit elfogad, ha már folyamatos krónikaírásra nem vállalkozom... A Norwid-cikket látatlanban foglalja.

Tárgyalni megy valahová, majd meghív ebédre a Bristolba. Ott aztán igazi skorpió-szülötthöz méltóan mondja öntudatos szövegeit. Méghogy az ő munkájába felülről beleszóljanak? Különben is, itt minden folyóirat az írók kezén van, a kiadókban hozzáértők döntenek, a filmgyárban, tévében is írók a dramaturgok. Elmúlt az a világ, amikor hivatalnokok előtt kellett hajlongani. A Gierek korszak nagy reményekre jogosít, 17%-kal nőtt a termelékenység, szellemi pezsgés van. Az ország újra fizetőképes, olyan erőtartalékai vannak, hogy... "Nemsokára mi leszünk Európa japánjai.

Elég hervadtan hallgatom a fennhéjázó szöveget, mindazt, amit ő, talán észre se véve reagálásomat, "mi vagyunk a legjobbak" címke alatt elém számláz. Ha meggondolom, nálunk ki sem fejlődhetett ekkora öntudat. Ők eleve másként startoltak 1945 után. Hirtelenjében tíz nevet említ, akik Nyugaton voltak diplomaták, ösztöndíjasok (Zukrowski, Putrament, Breza, Przybos, Iwaszkiewicz, Slonimski, Hartwig, Kabats, Miedzyrzecki, Lisovski...)

Mi tehát csak földhöz ragadt írópáriák vagyunk hozzájuk képest? Csodálkozzam-e, ha Drozdowskit nem érdekli a mi nyomorunk, ha őket kizárólag csak a művészi problémák izgatják (visszatérés a zárt formákhoz), ha objektivitására hivatkozva tizenkét nyelvű fordításaival, negyedszáz könyvével dicsekedhet?!

A nap legjobb élménye mindenesetre az, hogy egy taxisofőr cigarettával kínál, majd mivel magyar vagyok, rám tukmálja az egész dobozt. Közli, hogy ő Lvovból való, s az ő városa szebb, mint Varsó. Egyébként nagyon szereti a magyarokat. Én meg, mint a néma, amikor beszélni kezd, végigdiskurálom vele az utat.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Kalmár Csilla [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.