Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Horváth Tiborral beszélgetek a Múzeum kávéházban amerikai tapasztalatairól. Könyvtáros ösztöndíja bőven kamatozott. Beszél Czigány Lórántról, a csodálatos Times Square-ről, a perverz filmek mozijáról, ahol TIT-es előadások modorában tanítják a szexet, az egyetemisták faji egyvelegéről, az oktatás nagyszerű körülményeiről és kétes eredményeiről. (A specializálódás egészen kóros, s a tömény műveletlenséget nehéz nivellálni.) Politikailag az USA-ban nem sokat profitált. Kevéssé érdekeljük őket. Az oroszokat bezzeg tömjénezik. Könyveik is kaphatók, míg a "hungaricák" sorsa még a magyar intézetekkel rendelkező egyetemeken is sanyarú.
Be vannak sorolva a szláv integrációba és nyelvi kategóriába. Az, hogy Erdély, mit se mond náluk, holott a könyvtári lehetőségek káprázatosak odaát. Némelyik vidéki egyetem könyvtára nagyobb, mint a Széchényi. A komputeres információs szolgálat részleteit tátott szájjal hallgatom. A képernyős készülékeken két másodperc alatt megjelenik a "lehívott anyag". Mi is gyártunk már ilyen gépeket, de nem egyhamar fogjuk őket működtetni.
Ma, úgy látszik, Amerikás napunk van, mert délután kanadai levelezőtársam, Feldmár András jelentkezik nálam. Nincs elragadtatva az ifjú marxistáktól, de Varga Pistáról is reálisan ítél: sokallván benne a keserűséget. - Nem tudni, vajon nem szántszándékkal keríti-e be magát. Élvezem finom disztinkciókkal fogalmazó, jó pszichológiai ráérzéseit. Hiszen szakmabeli meg aztán költő is. Érzékeny, alkalmazkodó, mégis határozott megfogalmazásai olykor Colinéra emlékeztetnek.
Hernádit akarom hívni a fiú miatt, közben valaki - mint egy vándordíjat - estére hozzá közvetítette, így inkább én folytatom náluk, Feldmár Andris, Kriszti élénk érdeklődésével kísért LSD-beszámolóját. Rendkívül árnyaltan, elmésen, humorral átszőve mondja el a kábítószer véleménye szerint ártalmatlan hatását.
Amikor mondom a feleségemnek, hogy most beveszek... tudja, aznapra gyereke lesz. Vendéglőben, harmadik asztalnál ülő férfiak magányos beszélgetésén - kiélesedett füllel fogva fel minden szavukat - volt már úgy, hogy elbőgte magát. Habos kávét kért, s belenyomta az arcát, mint egy gyerek. LSD-mámorban lehet folytonosan vizionálni, a fürdőző nők többször is levetkőznek. Nem a halálfélelem az igazi szorongás, inkább a "visszatérés"-től való félelem. Gyula perui regénye vonatkozó részeihez kap hasznos tanácsokat. Különös nézetei vannak a nyurga ifjúnak a skizofréniáról, mely szerinte nincs. Sőt a kataton őrület is szimulálás. Végül parapszichológiai csodákról hallunk: magából kiemelkedő nőről, ki egy helyütt x-szer leolvasta a csak mennyezetről látható időt és számot. Gyula intelligens partner. Az emlegetett nevek (Willy Reich, Fromm, O' Brian) nyolcvan százalékát ismeri, és persze műveiket is.
Véghetetlen Bajza utcai ülés fenyeget. Már a Nemzetközi Költőtalálkozó tájékoztatóját is nehezen viselem. Garai játssza az újdondászt, aki csak most vette át a dolgokat. Mindenki sejti, hogy Simon meg ő lesz a Szövetség jövendő gazdája. Bertha Bulcsú mellett ülve kérdem őt Juhászról. Szerinte megőrült. Csak riheg-röhög, zárás előtt minden Új Írás-számot tönkretesz. Behoz 18 oldal verset, és nincs ellene apelláta, mert Aczél kereken megmondta: Új Írás Juhász folyóirata.
Darvas köztes szavai azt árulják el, mégis lesz valami az általa emlegetett, majd a hallgatás hosszú vermébe tett művészeti szövetségek orgánumából. Netán ez lesz az ő nyugdíja? Sok fölösleges beszéd folyik előttem, amire alig figyelek. Egyik nyújtózáskor Kereszturyval váltok szót. Javasolja végre, hogy a továbbiakban tegezzem.
Kihirdetik a díjakra szavazás eredményét: díjakra szavazás eredményét: Buda- Fekete Gyula- Fekete Sándor- Hubay = 24; Varga Domokos = 23; Fodor A. = 22. Utánam Orbán következik. Érdekesség még, hogy Csanádi Imre is listára került. Mégpedig azért, mert Garai fölszólalt mellette Aczél György megbízásából. (Az egész akció mögött Fekete Sándor szerint Benjámin áll, ki Imre részére Kossuth-díjat kért A. Gy.-től Ő egyelőre levelet írt neki: mennyire örül, hogy ismét publikál, s megmozdította Garait.) Öröm még, hogy Békésit SZOT-díjra jóváhagyták, de nem szabadulok a többi lelkiismereti súlytól. Rákos Sándort kell nyugtatnom, igenis szóba került a neve köztünk, de a nálánál is díjazatlanabbak ki szorították. Beney Zsuzsa majdnem elpityergi magát, amikor jelentem, nem kapott elegendő szavazatot. Pedig azokban a körökben, ahol ő mozog, elkelt volna a J. A.-díj menlevele.
Elkészítem A puszta télen-verselemzés rövid változatát. Ezt a címet adom neki: "Homéroszi mű." Nemrég bukkantam rá a naplómban arra a helyre, ahol Fülep így jellemezte Petőfit.
Megint az Írószövetségbe kell mennem, ezúttal munkára. Garamvölgyinét, Simont kell impresszionálnom, kiket vegyenek be a Fiatal Írók Új munkaközösségébe.
Simon nem restelli bevallani, alig ismeri a felterjesztett neveket. Bereményié például nem mond neki semmit. Így aztán az én szavam válik szentírássá, bármi kerüljön terítékre. Pistából a sűrűn kortyolt konyakok közben előjönnek a sérelmek is. Miért nyilvánította őt Czine árulónak, ha a Szabolcsi melletti szerkesztősködést probléma nélkül vállalja? Kovács Sándor Ivánt viszont szánja. Együtt volt vele Pozsonyban, amikor a szlovák szónok következetesen Petrovicsként emlegette Petőfit.
Mária minden eddiginél bizalmasabb: elmondja családfáját. Apai nagyapja 12 gyerekes simontornyai református pap volt. Apja bőrgyári dolgozó. Ugyanebben a gyárban dolgozott mérnökként Vályi Péter.
Megyünk Szervánszkyékhoz. Nagy újság ott, hogy Gyurkáék kaptak lakást, lányuk, Ági azonban továbbra is innét jár majd iskolába. Nekem még nagyobb szenzáció, hogy Szervánszky jó állapotban van. Érszűkülete, egészségtelen hízása megszűnt, és gondolkodása is normalizálódott. Ami már régen volt, Bözsike ösztönöz bennünket a másik szobába húzódásra. Ott, a toronypiedesztál székein ülve eszmélkedünk a helyzetről, az öngyilkosokról, Szabó Ferencről, kit még sohase jellemzett ilyen sokoldalúan, pontosan. Az volt a baja, hogy az eszme érdekében nemcsak maga, de mások bőrét is vásárra vitte. A húszas években itthon, konok baloldaliságáért nagyon tisztelték, de kint ő lett Kun Béláék lebuktatója. Persze hogy kerülték őt a magyar emigráns ok, de még Prokofjev és Sosztakovics is. Ha már elvhű kommunistákról van szó, nagyobb méltánylással szól Lakatos Éváról, kit, mert nem köpött, kidobtak az ablakon. Ezért jár bottal. Sztálinék meg kivégezték jugoszláv férjét, fiát, mégis az eszméért él. És újra kijelenti, ő becsülte Rajkot. Minden önéletrajzába beírta, hogy az ő sejtjébe tartozott. Rákosi megfenyegette, ha nem hagy föl ezzel az őszinteséggel, baja lesz, de ő továbbra se tagadta meg az árulónak nyilvánított renegátot. A megtörettetések közt is derűs, tiszta emberként Széll Jenőt emeli ki még. Hosszú és érdekes témánk az alkotó ösztön és az erkölcs. Szerinte ritka, hogy ez a kettő valakiben úgy összetaláljon, mint Bartókban. Hisz ő talán azért nem merészkedett a Schönberg-féle megoldásokig, mert félt, szélhámosnak nézik. - Mit szólna hozzá Kodály?! Ő bezzeg nem volt ilyen törhetetlen jellem, de a szerephez, amit vállalt, taktikusnak kellett lennie. Szegény Bartók! Kedvéért háromszor írta át a Zongoraszonátát. És amikor a III. Vonósnégyesre azt mondta Kodály, a második jobb volt, Bartók emlékeztette, arra meg azt mondtad, az első volt a jobb - hát egyre rosszabbat írok? A Csodálatos mandarin Kodály ítélete szerint lejátszhatatlan mű. Kodály és Bartók barátsága mégis - ebben egyetértünk - megföllebbezhetetlen.
E témához Durkó adta az apropót, kinek most - műveit meghallgatva, lelkes híve lett. Lehet, hogy nem rendes ember, s hogy többet keres, mint a Zeneakadémia professzorai együttvéve - az Organismi és a Fiorituri azonban remekművek. Bozay iránt egyelőre nem tud fölmelegedni, de készséggel bevallja, a jó zeneszerzők neki azok, akiket szeret. (Szokolay, Kurtág, Durkó, Balassa. Durkót és Balassát külön kiemeli.) Elfogultsága mellett tárgyilagossága is bámulnivaló. Kijelenti például, hogy Petrovics - kit sohase szívelt túlságosan - az Akadémia legjobb tanára. - Kérem, képes saját kompozícióit félretéve lakásán tanítani növendékeit. Az ifjabb tanítványok közül Madarászt, Huszárt s az ifjú Deményt említi. Vidovszky, igen, ő is nagyon tehetséges, de roppant félszeg, zárkózott fiú.
Öröm most ennyi érdeklődést látnom ebben a magába süppedt, néha még mindig Wilhelm Rudit idéző emberben. Attól meg is ijedek kicsit, amikor kompozíciós terveibe bevon. A Rapszódiára csinálna egy nagyzenekari művet, szeretné, ha írnék rá - ha ez nem méltatlan - utólagos szöveget. A Veszprémi kantátában is velem akart együttműködni, de a rendelő fél a régió képviselőjét, Simon Istvánt kommendálja. Lehet, hogy mindezt az együttműködési tervet az mozdította elő, hogy kértem a Rádiótól Szervánszky Petőfi-dalainak újrafelvételét, de legalább annyit, hogy zeneakadémiai Petőfi-estünkön Csengery Adrienne belőlük énekeljen.
A mai bizalmasabb hangnemre jellemzően elmondja, amit Balassának és testvérének már megvallott, miért akart 1969-ben öngyilkos lenni. Nem az élettől való megfutamodás miatt. Ő csakugyan hisz az emberi tudat halál utáni megmaradásában. Ahogy álmunkban is, ugye... - és itt fantasztikus dolgokat magyaráz a bezárt szem, száj mögött fölerősült képzeletvilágról, mely a halál után még kilencszer erősebb (miért éppen kilencszer, ki tudja!?). Így hát ő a sok hónapi reménytelen állapot után csak bizonyságot akart szerezni a tudat halál utáni létéről. (Nem kérdem meg, hogy a küszöbön mit látott?)
Mellesleg még arról is értesülök, hogy Beethoven milyen csirkefogó volt, hogy mindenkibe belekötött, csak Cherubininek hízelgett, mert tőle párizsi sikereit remélte. Továbbá, hogy teljesen analfabéta volt a matematikában. Schönberg talán a zenei hallásban is, mert csak írta, írta a hangokat, de úgy látszik, ellenőrizni őket nem tudta, ezért őt csak mint elméleti összegzőt tiszteli. No meg persze úgy, mint állhatatos embert... Hogy hajlandó volt például visszatérni a zsidó vallásra.
Irgalmatlan fejfájásra ébredek. Mint amikor árvíz zúdult át a tájon, s mocska, hordaléka ott marad, úgy érzi magát az agyam a nátha után. Alig tudom rászorÍtani magam a szellemi munkára. Olvasom Kerék Imre verseit. Meg kell hagyni, rendkívül ügyes utánzó.
Lator egyik verse hallatán (Rózsák a vaskerítésen) három saját művére is asszociál. Mondja különben László, hogy megírta a Kettős rekviemről vállalt rövid ismertetőjét, s várható tanulmánykötetemhez is megtisztelő jelzőket illeszt. "Ez lesz az első esszégyűjtemény, amelyik szélesebb körben érvényt szerezhet bizonyos igazolatlan értékeknek." Mert Hankiss, Németh Géza jó filoszok, de vagy nem értenek a tárgyalt kényes témához, vagy nem tudnak elég érzékenyen írni róla.
Bulla Karcsival ülök másfél órát a barátságtalan levegőjű Múzeum kávéházban. Szívesen és színesen beszél elmúlt heti élénk társadalmi életéről. Találkozott Bertókkal, Bisztrayval, CsűrösseI. Tegnap meg jó sokáig Lakatos Andrásnál voltak. Ő eleinte nehezen oldódott, de aztán belemelegedett a színvallásba. Kiderült, mennyi szállal kötődik még Bence Gyuriékhoz. Elmondta neki, amit Szederkényi Pánditól hallott, hogy L. A. Király mennyire nagyra becsült tanítványa volt. Ezért akart neki Ervin gyorsan filmrovatot nyitni a Jelenkor-ban.
András fülig elvörösödött a földerült titok hallatán, de a kedvező anyagi megkísértés ellenére nem vállalja a megbízást. Szokása szerint valami kis ürüggyel lemondja a nagyobb lehetőséget. A decemberben jelzett lemondólevelet azonban csak most írta meg. Karcsi szerint barátunk otthon kissé tatusosan viselkedik. Éva pedig holtfáradt, holott bejárónője van. Szívesen figyelek ezekre a kissé intrikus lefülelésekre. Mindez mégiscsak arra vall, hogy ifjaim egymás közti barátkozása tőlem függetlenül megindult.
Délután fél öt felé ünnepélyesen elkezdem Tvardovszkij válogatott verseinek fordítását. Ahhoz képest, hogy még a nyárra terveztem ezt a startot, féléves késésben vagyok.
Fél nyolckor pontosan megjönnek Weöresék. János kintről fennen kiáltoz: - Erre jöjjenek! Erre jöjjenek! Sajnos, nem méltányolhatja még, hogy ez a bácsi, ki pár hónapos korában térdén lovagoltatta, a világ egyik fő költője. (Előbb-utóbb, ha kibírja a várakoztatást, Nobel-díjas is lesz.)
Bozayék, majd Pomogátsék jönnek még. Amy mellé kerülök, s kívánságainak engedelmeskedem. Valami zenét kér. Stravinskyt teszek föl (Zvezdoliki. - Littie Giddin), de hamar kiderül, hogy nincs keletje a muzsikának. Sanyi kicsit magába süppedten ül, de nem komor és kötekedni se vágyik. Észreveszi - éles szemmel a polcon - Psyché-kötetemet. Ha már nem hoztak példányt, fölajánlja, hogy ír bele verset. "Sárika, Bandi, Dávid, János, / a család immár nem hiános, / de ha lesz mégegy kisleány, / attúl mégúgyse lesz hiány. / (csak ne legyen Psyché kisasszony, / ki a családra rossz hírt hozzon)". Később az Egybegyűjtött írások elé is ír verset. Amy ugyancsak elkéri kötetét újbóli bejegyzésre. Róla írt, jól átgondolt kritikámban csak egy-két apróságot kifogásol. A sok szívességért viszonzásul Sanyinak irodalomtörténeti adalékokkal szolgálok: fölolvasom a Király - Pándi - Urbán - féle jegyzeteket a Medeiáról, emlékeztetve, milyen keserves is volt újraközöltetésének, az irodalomba való visszahozatalának története. Másik, a helyzethez talán még illendőbb produkcióm a Fülep-féle magnószalag. Ezt még Pomogáts is kénytelen áhítattal hallgatni. Jövő héten volna az Öreg születésnapja. Én most ilyen módon ünneplem az évfordulót, Weöresékben, Bozayékban is mozdul valami. Amy fotókat kér Fülepről.
Sanyiék a Muraközi út 10/A-ban építik új, kacsalábon forgó otthonukat. Méltányos is már, hogy ne ott kucorogjanak, ahol 20 évvel ezelőtt. - Minap megvettem a parkettot... - mondja Amy. A költőnő, azon túl, hogy ő is válogatott verskötetet csinál - Pakli kártya címmel -, a házépítés gyakorlati gondjaival van elfoglalva. Béla éppoly telt arcú már, mint régen, de márciusban új operáció várja. Tokaji szamorodni, szekszárdi kadarka, pécsi cirfandli volt az asztalon. Ittunk, ettünk rendesen.
Domokos Matyi vizitel munkahelyemen. Melléje hívom Bereczkyt. Megindult hangon beszél a két fiú korszakunk legnagyobb prózaíró tehetségéről, Szabó Pistáról, kivel Laci még az egyetemről jó barát. Ő tudná igazán teljes drámaiságában ábrázolni a faluközösség fölbomlását, csak sajnos, a cingár ember szíve, mája, egész fizikuma tönkrement. Bármikor meghalhat, mint Kondor. Sokszor azért viszik be a Lipótra, hogy legyen mit ennie. Első felesége azért nem maradt vele, mert Szigligeten részegen kisorsolta, a második azonban - vegyészmérnöknő - időnként visszafogja, ápolja. A legkiválóbb novellák megállapításában is egyetért a két eszmecseréző: Isten teremtményei, Te meg az Isten. Én még hozzátenném a Minden olyan, mint régent, s nem zavar már, hogy olykor-másszor ostoba nézeteket hallottam Szabó Pistától Németh László felől.
Matyi említi, tanulmánykötetemről akar írni a Tiszatáj-nak. Olvasta László Könyvvilág-nak írt cikkét a Kettős rekviemről. Nem a témáról, hanem a megvalósításról szól.
Részt veszünk Gergely Ágnessel Balassa Kassák-requiemének meghallgatásán és Mihály András vezette rádiós vitáján. Jobban tetszik a mű, mint első hallásra. Különösen a harmadik tétel sokrétűsége, az irtóztató tengeren való hánykolódás ragad magával. Fodor Géza mellől hallgatom a zenét (neki partitúrája is van), majd az inkább csak informatív eszmecserét. Mihály roppant büszke Balassára. Durkó Szőllősyben és benne látja az új magyar iskolát, mely a modern zene eredményeit úgy kamatoztatja majd, mint József Attila hajdan a szürrealizmust.
Elmenőben a Múzeum kerítése mellett Rapcsányi Lászlóba, Ági volt rádiós kollégájába ütközünk. Ismét fegyveres őrség van a Rádióban - mondja -, sőt a főszerkesztőknek is megajánlották a pisztolyt. Balassagyarmaton meg olyan fordulat van, hogy az iskolában a Pintye fiúk mellett tüntettek. A tanárok azzal fenyegették a diákokat, hogy nem lesz érettségi, erre a negyedikesek elpüfölték az alsósokat. Az is lehet, hogy a túszul ejtett lányok össze voltak stimmelve Pintyéékkel. Most aztán - folytatja Rapcsányi - a Kék fény műsorát is redukálni fogják, hogy ne mutasson rossz példát. Továbbra is teljes a hírzárlat. A nép semmit se tudhat a történtekről - noha mindent tud. A BBC megdicsérte a rendőröket, amiért megmentettek 12 lányt, ők megtehetik, de a magyar hírközlő szerveknek kuss.
Napi hír: Szabolcsi Bence 74 éves korában elhunyt.
Várkonyi Imre a kaposvári tanítóképző főiskola igazgatója (korábban a megye kulturális elnökhelyettese) ígérete szerint 11-kor telefonál a portáról. Beültetem az Astoriába, Bak sört rendelek, s kellemesen elbeszélgetünk a rendszeresen megjelenendő Somogy folyóirat esélyeiről. A szerkesztőbizottság népes. Kívánságom szerint benne lesz Papp Árpád és Szíjártó is. Takáts, aki az egész ügy vállalására maga helyett rábeszélt, ugyancsak ígéri támogatását, csak a sok régi rossz tapasztalat miatt a nevét nem adja. Igaza van. Amit terveimről és elveimről elmondok, azzal nemcsak egyetért V. I., de Tüskéssel folyt beszélgetéséből is szinte ugyanazt idézi, amire én figyelmeztetem. Elég sok rosszat hallottam erről az emberről, de most bizalmat kelt bennem. Családi ügynek is tekinthetem új megbízatásomat, hiszen az az első megbeszélés is Fonyódon lesz, két hét múlva.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap