Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Békési Gyula szabadul rám. Egzaltáltabb, mint amennyire pihent. Két hónap alatt talán ha nyolc verset írt Szigligeten, Nagy Lacin kívül más érdemes nevet nem említ, akivel megismerkedett. Nem merem még mondani neki, hogy SZOT-díjából semmi se lesz. Gönczi, az ottani illetékes - régi ismerős még a népművelési iskolák idejéből - fölháborodva újságolta, Békésit sehol se ismerik a területen. A munkásság Várnai Zseni és Honthy Hanna bűvöletéből vajon mikor jut el oda, hogy közüle való tehetségért is lelkesedjen?
Mezei új, Vietnamról szóló cikkét javítgatja a Múzeum kávéházban. Hamar megtárgyaljuk a szerzői jogvédős ügyeket, s következik a keleti utazás. Igazoló jelentést kértek tőlük, miért jöttek Peking felé? Egy napot töltöttek ott összesen, de itthon talán sejthették, hogy jó benyomásokkal térnek meg. A kulturális forradalom túlkapásai eltűnőben, a szolgáltatások a legkorszerűbbek, legudvariasabbak mindenütt. Az ingerült, szegényes moszkvai légkörhöz képest szinte minden sokkal emberibb Távol-Keleten. A Vietnam- Kína viszonyon nehéz eligazodni. Tény, hogy az oroszokat nem nagyon becsülik, noha vérüket adták Vietnamért. A légelhárító rakéták legénységének sebesültje rubeljein mit se vásárolhat a szállodában, bezzeg a fogságból kiengedett amerikai pilóták dollárjaikért... Nem lesz benne a cikkekben, milyen örökös gyanakvás, ellenőrzés van mindenfelé. Egyszer az őket követő detektívet alaposan zavarba hozták, amikor hármuk közül ketten ugrottak villamosra, a harmadik lent maradt. A magyarok egyébként népszerűek, mert kenyérgyárat építettek, gyógyszeriparral foglalkoznak. - Lehet, hogy minket fognak utoljára kirúgni. (A cikksorozat méltó módon ezzel a mondattal fejeződhetne be.)
Délutánomba alig fér bele más, mint az esti FÉSZEK-műsor részletes leírása. Az ilyen szükség szerint végszóra összeálló programnak persze megvan a helyszínen kiderülő kockázata. Például az, hogy Drahota művésznő családi okból nem tud maradni, csak a szünetig, Ágh általa mondandó verseit ezért előbbre hozzuk. Igyekszem elmondani expozémban, mik a tanulságok a második esten, hogy kerültek össze a szereplők, mi volt az összehozás alapelve. Mindkét költőről mondok szubjektív dolgokat, hisz közvetve már kölyökkorukból ismerem őket. (Marsallnak máig is van nálam kézirata, ami Weörestől Fülepen át került hozzám.) Azt se titkolom, hogy M. L. az ifjú Rimbaud figuráját hívta elő bennem az irodalomba való belépésekor. Tímár Béla igen érzékeny előadó, Czigány Marsallal való beszélgetése jól sikerül, Bencze Ilona győzi kedéllyel mondandóit. Ott kezdődik a baj, hogy Tímár Bélának is szereplése lenne még a Mikroszkóp Színpadon. Mátrai Eszter taxin rohan a színházhoz, tegyék későbbre fellépését. Közben Jeney zenéje hangzik, ám a vele való beszélgetés alig hallható, hasonképpen ügyetlenül beszél Nádler István a díszítőfelületként hatásos képeiről.
Ideges toporgással telik a szünet kint, a kerek előtérben, félve gondolok Nádas hosszú szövegére. El fogják hadarni... - aggódik Czigányné Erika. Több mint harminc percig halljuk az intézeti históriát (az Egy családregény vége könyv részletét) jó tónusban, érdekfeszítő előadásban. Ágh versei a végén nagyobb koncentrációt érdemelnének. A közönség is - melyből Mészöly Miklós, Orbán, Horgas, Simonffy, Deményék, Takács Imre, Kerényi Grácia, Novotny, Tóth Bálint arcára emlékszem az elsők között - kissé megfogyatkozott. Czigány mégis lelkesen összegzi zárszavát, a műfajok és alkotók egymást segítő barátságát méltatva.
Várkonyi Imre ízes teliszájúsággal fedi föl a szerkesztőségi ülés elnapolódásának titkát. Kocsis párttitkár Szíjártót, Papp Árpádot ki akarja tétetni, mert ezekkel mindig baj van. Éktelenül dühös leszek, kimondom, nem hagyom ezeket a fiúkat kinyírni, bármennyi bajt csinálnak. Igen, de most is hőbörögtek itt valami értelmiségi klub alakuló ülésén. Takátshoz indultomban, Mihályfalvi tanártársukkal együtt, találkozom velük az utcán. Ingerültségemet öntjük le borral a Kapos éttermében. Kifaggatom őket a tegnapi estről. Galkó rosszul szavalt, Rigó Béla elgaloppírozta magát, Árpád sanyarú helyzetének ábrázolására korábbi, szegedi verseit olvasta föl, aztán szidták véghetetlenül Simonffy Andrással kánonban a tömött bajszú férfiút. Tudják, mekkora kázus lett szereplésükből, fölajánlják, önként lemondanak. Erről szó sem lehet. Egyetlen kompromisszumot fogadhatunk el: legyenek belső munkatársak, a rovatvezetők majd felelnek értük.
Papp jön velem a Kovács Sebestyén utcába. Végre adott Gyulának a Metszéspontok kötetből, jólesett neki, hogy tegnapi estjén ott látta. (Gyula meg elismeri, hogy tehetséges, ámde nemcsak fizikailag, szellemileg is az ő házában él: lásd a badacsonyi-krétai attitűd átvételét.)
Kint sétál volt osztályfőnököm, ahogy szokott, hátratett kézzel. Az utánunk jövő nemzedék ilyen szép urasan nem fog már billegni. Pillanat alatt átlátja a "Somogy" körüli szövődményt. Úgy érzi, végül is neki kell majd fölvilágosítania a legilletékesebbet a különféle ármányos intrikákról. Várkonyi mindenesetre berezelt egy kicsit, mi lesz így az ő szerkesztősködéséből. Jobbról-balról bátorítjuk. Közben lezajlik a képzőben egy Petőfi-klubest. Bellyei vezeti be elég ízetlenül. Nekem se megy úgy a szereplés, ahogy délelőtt a közgazdasági technikumban. Annál vígabban vagyunk aztán Várkonyi irodájában, a hazai pálinka mellett. Másfél kupicától Gyula úgy megélénkül, alig érünk a nyomába. Kedvesen ugratja a közénk tévedt Gyenest, mint a nagy idők tanúját. Bizony, ő Rippl-Rónai temetésén is ott volt. Bellyei meg Móriczról való emlékeit szedi rendbe. Még kint az utcán is vígan vagyunk. Gyula egy gyerekkiállításon szerzett remek, színes huszárábrázolást csapott a hóna alá, mintha ez is gondosan válogatott öltözékéhez tartozna. - Hát a Baumgarten-díjból csináltatott háromnegyedes kabát megvan-e még böllenkedem. - A kakaó színű? Megvan! Megvan! így diskurálunk, élvezettel mutatva föl a múlt egy-egy tárgyi bizonyítékát. Nem csoda, hogy Gyenes Zoltán a föl-fölkéreckedő nosztalgiák közt nem tud tőlünk elszakadni. Egérszerű arcán meghatottság csillog. Milyen sokat jelentett neki ez a társas este, neki, akinek minden hozzátartozója elpusztult, aki 50 éve él ebben a városban egyre magányosabban.
Ram Chandra Mistry úr botrányos szitárhangversenye a Zeneakadémián. Minden ülepnyi hely tele illetéktelen hippikkel. Zene helyett csak hangolás, egy-két futam, gyertyalángok libegése, ének helyett bizonytalan mammogás. Sötétben még idegesítőbb a sok mocorgás, amiből aztán semmi sem lesz. Diskay Lenke panaszkodik, még elbóbiskolni se tud, mert mintha nejlonharisnyáját tépkednék. Az ifjak, ha méltóak lennének magukhoz, fütyülnének, elégedetlenkednének, de nem. Ez nekik fashionable dolog. Ravi Shankar élménye után ekkora csalást! Spontán taps csak akkor tör fel, amikor a pódium előtt a tűzoltók szalutálnak.
Mezei már kora délelőtt átveszi írásomat. Szépnek találja, mutatja benne a majd bizonyára kimaradó "rázós" mondatokat. Sejtelmes mosollyal jelzi, főnöke, Nemes mennyire háborgott, amikor kiderült, engem szemelt ki a MEGKÉRDEZTÜK... következő interjú-alanyának. - Hagyján, hogy velem ilyen, de egészben véve, miért ilyen rossz ember N. Gy.? - Azért, mert itt Kádárral együtt minden vezető viszi a balhéját, de ő nem akarja vállalni a magáét... pedig úgyis ráhúzzák.
Alig félórányi munka illán szaladnom kell a Lapkiadó házába. Domokost is megkeresem. Mint mondja: elismerése minden zászlaját meghajtja Csűrös Kettős rekviemről írt tanulmánya előtt. Magyarul van megírva, tartalmas, okos, nincs benne semmi fölösleges.
Lőrincz Ernő először jár nálam, de antikvárius létére körül se néz. Melegen kezet szorít velem dedikációm olvastán, majd különféle jegyzeteket vesz elő s magyarázza bizonyítványát: miért vált számára oly közelien fontos emberré Fülep. Anyja volt, apja nem. Ez utóbbit mindig is őbenne vélte megtalálhatni - akárcsak én. Csakhogy ezek a naplójegyzetek az én tizenöt éves kori naiv stílusomra emlékeztetnek. A másik észlelt baj, hogy a partner igényesen kérdez, de sohase várja ki a másik válaszát, mondja a magáét. Közléseiben vannak igazi érdekességek, például, hogy Lucian Blaga tanítványa volt. 1942-ben jött Kolozsvárról Budapestre, ahol Karai Kádár Gyula kapatta rá Fülepre. Eleinte tiltakozott ellene, a Magyar művészet olvastán lett Saulusból Paulussá. A mű és szerzője kortesévé szegődve, előadást vállalt róla a népi írók képzőművész konferenciáján. Intézte művei megjelentetésének ügyét. Egy Március nevezetű kassai kiadó (Pongrácz Ilona?) után az Athenaeumot sikerült mellé állítania. Sárközi György nyomban kieszközölte a szerződést. 1944 karácsonyára jött volna ki a könyv. A vád, amit Tornai hallott Paku Imrétől, az ottani volt lektortól - hogy Fülep teljesítetlen vállalásra vett föl 8000 pengőt, hamis. A művek megvoltak, s csak 800 pengő előlegről volt szó. Tud valamit Lőrincz a Tüskés miatti konfliktusról is, s mintha valamennyire érdekelné, hogyan szövődött össze a társaságunk, valójában igen felületes összképe van rólunk. Kicsinyesen ítéli meg Vekerdit, Vöröst. Könyves létére fogalma sincs például a mai írókról. Végezetül hosszan belemerül "Alföld"-beli Fülep-portréja történetébe, melyért, úgymond, ő nem kapott megrovást. (Vajda Kornélnak erről más emlékei vannak.)
Levelezek, majd megyek az "És"-be. Megjelent az interjú, a néhány fontos passzussal rövidebbre fogott MEGKÉRDEZTÜK F. A.-t az emberi-alkotói válságról. Furcsa a cím velem kapcsolatban most, amikor mindenfelé írásaimat látni. Furcsa tán az is, hogy Takács Imre 200 forintot kér tőlem, s közvetlen utána ugyanezzel állít meg Hernádi. Neki már nem tudok adni. Melegen kezet fogtam Nagy Lacival, aki szépnek mondta a Kettős rekviem-kötetet.
Dolgom van a Vörösmarty téren, oda megyek az Alpári Gyula utcából. Az utcán mindenfelé kokárdás ifjakkal találkozom, miközben a keresztutaknál legalább négy rendőr lóbálja gumibotját. "Ha tíznél többet találnak - mondja az egyik jól értesült fiú -, szétaprózgatják őket."
Íme, a nemzeti ünnep új módozata: teljes készültség mindenfelé az ünnepelni vágyók ellen. A gimnazistákat este hatig bent tartják az épületben, a szülőknek kell értük menni. Ennyi kokárdát életemben se láttam, mint most a Múzeum körúton. Bent az oszlopok előtt is URH-s készültség. Használat után rögvest bontják az emelvényt, ahonnét Kállai szónokolt. Szégyenletes, de ugyan ki szégyellje magát? A tévé-híradóban a szentendrei katonaság március tizenötödikézik.
Munkatársaim legalább vígan vannak. Szilágyi Tibor tízéves hozzánk kerülését ünnepli egy üveg whiskyvel. Alighogy belépek a szobánkba, fülemre akasztják a telefont. Ács Jenő kesergi húsz percen át, hogy rúgták ki mindkét kiadóból, Domokos, Csanádi Imre (utóbbi tehetségtelen modernkedőként) hatalmas ívben.
Következő állomásom az írószövetség. Darvas összeszedte a költőtalálkozón fölszólalásra ítélt jobb embereket (Fekete Sándort, Vast, Somlyót, Nemes Nagy Ágnest, Garait, Sántát). Szép csendben kihúzom magam a jelöltek közül, ez az egész úgyis csak néhány bennfentes, külföldjáró cserekereskedő ügye. Hazafelé Garai engem is fölvesz sorrendben harmadik - ezúttal Zsiguli kocsijába. Egész úton róla (a kocsiról) beszél a hátul ülő Ágnessel, Vas Pistával.
Ezúttal a Munkácsy Gimnáziumba hívtak meg Bertók Lacival. Nehezemre esik a gyerekek elé állni, de segít itt is a genius loci. Az iskola helyén volt a Virágos, ahol valaha futballoztam... Próbálok átfogó képet adni magamról, három új verset is fölolvasok. Elővezetem Bertókot, akit, mint tapasztaltam, nem kell félteni, tud közvetlen lenni. Kedvessége, humora mindig elevenbe talál. A tanárnők, Glauber Olga, Molnár Zsuzsi gondoskodnak rólunk. A Kossuth utcán menet Laci keserves emlékekkel nézi a fogdát. Az ő ismeretsége révén jutunk a Latinka-ház igazgatói szobájába. Illés János az ő főnöke volt Atádon. Bejön egy pipec művelődési ember (lény?), s olyan hangon kezd beszélni a "Somogy" körüli bonyodalmakról, Papp Árpád és Szíjártó halmazati bűneiről, hogy legszívesebben fenéken billenteném. Egy ismeretlen, lenyalt hajú férfi jelenti, hogy múltkori névtévesztő vádlóm, Stier Sándor Pesten meg akar keresni. Ezt az egész bűzlő háztáji kotyvalékot csak a hajtogatott konyak és Illés János józansága mellől lehet elviselni. Ő mindent helyi értéke szerint ítél meg. És értékelnem kell Bertók realizmusát is, ahogy a városban járkálva vele tárgyaljuk a helyi és pécsi gondokat, Tüskés sorsát. Megkaphatta már Domokos levelét, aki baráti előcsomagolásban közli vele: Kodolányi-könyvét nem adják ki.
Kormosékhoz megyünk bébinézőbe. "Lánynézőbe" - ahogy egymás közt emlegetjük. János a virágot az első elébe kerülő néninek, a nagymamának adja át. A kis Luca sírdogál. Profilja teljesen az apjáé. Ahogy hasra fektetik, erősen tartja a fejét. Pista méltóságos derűvel viseli az atyaságot. A másik szobában, saját íróasztalánál, Svédországi sógornőjétől kapott Hermes írógépen Szép Ernő verseit válogatta éppen Zelk helyett, aki csak sopánkodik a Szép Ernők érdekében, de semmit se tesz értük. Olvasom Pista Jékely-bevezetőjét a Darling-aranyifjúságról. János a nagymamától Negrót zsarol, Dávid a Kicsoda-Micsoda tévéműsort nézi. Mi Martell konyakot kortyolva a Sinka-válogatás problémáit tárgyaljuk. Pista elárulja, hogy Juhász az "Új Irás"-hoz csábítja őt. Elképzelhető, hogy Ferenc Kossuth-díjtól tovább növekedő potenciálja arra is elegendő lesz, hogy Aczél elmozdítsa mellőle Jovánovicsot?! De erről ne beszéljek.
Jó látnom a boldog légkört Pista, Márta körül. Ellopott, újra megszerzett Napraforgó-kötetükbe erről jegyzek be valamit.
Ötkor találkozom Domokossal, Latorral Vekerdihez menendő. A szokott társaság gyűlik össze a Hajdú közbeli panellakásban. Ritoók, Sarkadi, Nagy Géza, Tarnai, Rusvay, Brusznyay Margit, Benyhe, Keresztury, Bornyi, Fügedi, Sárosi Bálint. A létszám kissé szűkö sebb. Dezső undorodva számol be március 15-i tapasztalatairól. A Petőfi-szobornál kétoldalt harmincasával álltak a rendőrök, még egy csokrot vivő öregasszonyt is félretuszkoltak. Brusznyay Margit karján mutatja a gumibotok nyomát. Szerinte 1500 ifjú is lehetett a Váci és Petőfi utcában. A műegyetemisták lesokszorosították az Európa csendes, újra csendest. És énekeltek is erősen. Sok verekedés volt. Katonatiszteket is hívtak be aznapra karhatalmi kisegítőknek. A Múzeum-kertbe, ezt én is láttam, csak engedéllyel lehetett belépni. A titkosrendőrök onnét ismertek egymásra, hogy kalapot viseltek.
Szó kerül Pergel Ferenc Vigilia-beli cikkéről, a Magyar Csillag-ról. Dezső bizonyítja, 1944-ben a Pester Lloyd-ban még Pap Károly novellát tudott közöltetni. Szerinte is mai felsőbb érdek, hogy rajtunk ragadjon a "Hitler utolsó csatlósa voltunk" szégyenbélyeg. Ő Romániában látta, 1946 márciusában hogy vette át a hatalmat a Vasgárda. Ugyanúgy Csehszlovákiában a Hlinka-gárda. Mikor Vozári Sloboda partizánosztagában külön magyar egységet akart létrehozni, lecsukták.
Bálint jelenléte exponálja az erdélyi témát. Jóska szól róla szívfacsaró hangon, jelképes versként olvasva fel Kányádi Kóbor kutyáját. A beszámoló vidámabb színei a kazettás magnóról forgatott cigánygyűjtéshez kötődnek. A remek ritmusú nótákhoz Bálint mondja a lábjegyzeteket. Van bennük fantázia ("Lábad között vakablak, ha még egyszer csórén kaplak, bizony isten, jól megbaszlak...). Bemutatja Bálint a fakanállal pörgetés tudományát is, s jóízű iróniával jeleníti meg Jóska cigányokkal való érintkezését. Ahogy például karján parapléval, fehér díszzsebkendősen odament a kolozsvári állomáson egy cigánylányhoz - s megszólalt ékes oláhcigány nyelven.
Visszaúton a buszon Matyi beszél lelkesen tanulmánykötetemről. Jól érzett rá értékeire, s jól jött neki mostani És-beli nyilatkozatom.
A képzőművészek, írók általam is kezdeményezett vitájához menet várjuk egymást Juhásszal a Gerbeaud-ban. Feri lányával érkezik. Pár percig, míg telefont keresve együtt hágy vele, alig tudunk beszélgetni. Sajnálom szegényt az átéltek miatt. Megy a Lila ákác filmet nézni. Feri gondban van miatta: anyja elvesztése után elviseli-e majd, hogy apjának nincs felesége. Nem azért, mintha neki nőszni volna kedve. Amikor Erzsikét meglátta kettétört csigolyával, mint egy ütésre, kivágódott belőle a nők utáni kívánkozás. És higgyem el, az öngyilkosság se azért volt... Ő készült rá. Nagyon izgatta Kamondy és Kondor esete. Az utóbbiról se hitte el, hogy nem öngyilkos lett. És egyetlen sor búcsúlevelet se találtak, pedig mindent összekutattak a detektívek.
Illyésről mond még érdekeset: hogy egyszerre csak megöregedett. - Tudod, úgy, ahogy a parasztemberek szoktak, látni a letapadást a fülén, orrcimpáin, a szeme alján.
Harminc-egynehányan ülnek a Vigadó-ház 108-as termében. Az írók közül is eljött tíz (velünk együtt Takács, Tornai, Orbán, Parancs, Hubay, Somlyó, Jánosy, Gyurkovics). Németh Lajos igen érdekesen tárja fel a mai művészet válságának kórképét. Szövegén olykor Fülep szellemujjának nyomát érzem. A konceptet, pop-artot mindenesetre jól megmagyarázza. Jánosy borítja föl elsőnek az asztalt. Orbán helyre teszi a Hincz szerint megbillent mérleget. Tornai a technika mumusára figyelmeztet. Takács Imre józanul beszél, Somlyó okosan. Gerzson Pali jelenlétével is azt érezteti, a fél tízig tartó diskurzus nem volt haszontalan.
Fekete Sándorral beszélek minap látott darabjáról (Akar-e ön író lenni?). A blöffölők ellen szánta, s közben persze ő is blöffölt, például az Így jöttem bírálatával vagy Fekete Gyula túlzott kipellengérezésével. Németh László verseit olvasom: tagadhatatlanul dilettáns írások, de legalább tíz jó is van köztük. A többi érdekes dokumentum ehhez a monumentálisan exhibicionista élethez. A szerelmes, a családapa, a fogorvos vallomásai, gondolom, mindenki mást jobban feszélyeznek, mint engem. Nekem ez mégse olyan megalománia, mint Juhászé vagy Adyé. N. L. legalább egy pillantással mindig reálisan méri be magát.
Apropó, nagyság és önkritika-kritika! Láttam egy igazán érdekes dokumentumfilmet Pablo Casalsról. Nyolcvannyolc éves korában is friss, temperamentumos, csupa kedély és közvetlenség. És milyen mulatságos, ahogy Kodályéknál szapulják Stravinskyt, ki mint egy úri szabó, mindig a legújabb divathoz alkalmazkodik.
Lakatos Andris kínos élményként beszél Bisztray Ádám és Petri György Európa eszpresszóbeli összehozásáról. P. ugyan jobban ismerte B. műveit, mint ő viszont, de előre is lesújtón nyilatkozott naiv szerzőjükről, s a két fiú fél órán át, míg együtt ültek, képtelen volt egymással bármit is kezdeni. (Ádám ma jelentette be nekünk, hogy nyárra harmadik gyerekük születik.)
A sokszor tárgyalt március 15-ről Andris tud legtöbbet. Székely György rektorral nézették végig az egyetemre beterelt, összeszedett gyerekeket. Kenedit már másnap behívták, faggatták a fényképeken szereplő alakok kilétéről. [A hetvenes évek történelmi kronológiája a szóban forgó "nacionalista tüntetés " miatt 41 személy előállítását ismeri el. F. A. 1994.] Bence Gyurkát meg Köpeczi hívatta, műve inkvizíciós vitájára. - És honnét a kézirat? - A Gondolat Kiadó felküldte. - Csakhogy onnét visszakaptam. - A szerződés négy évre szólt. - Csakhogy nem volt szerződés. - Akkor hát lemásolták... - Jó, még meggondolom, hogy magánjogi vagy közjogi följelentést tegyek.
Ha valóban ezt mondta, B. Gy. karakán fiú.
Csűrös Miklós kelet-németországi hivatalos útjáról számol be röviden. Idézi útitársát, főnökét, ki szerint "Hernádi megint írt valami aljas művet". S hogy Déry is ott őgyelgett az állomás környékén. A rendőrségnek gyanússá lett. De hát talált végül rendőr nélküli terepet. Imponáló, hogy legalább a csőd szentesítésekor törekedett szellemi allegóriára, olyan jelentést adva az eszelős pillanatnak, ami az elvesztegetett tehetség aranyából is visszaválthat valamit.
Kenyeres Zoltán A Szárnyas csikó nemzedéke c. összegzése a "Tiszatáj"-ban éppoly történetietlen, amilyet az Újholdasokról írt. K. Z. olyan szerelőre emlékeztet, mint akinek csak két-három szerszáma van egy bonyolult gép kezeléséhez.
Nagy élmény a Rubljov-film. Részekre szabdaltsága ugyan Wajda Légióját idézi, de nincs benne annyi érzelmi-művészi egyenetlenség. A nagyszerű, tág képek a hangulatkeltés csodái, s maga a rendezés olyan intelligenciát árul el, amivel rég találkoztam. Az alakok kiválasztása is remek, de főként hangsúlytalanításuk kedvemre való. Olyasmikre gondolok, mint a Csepűrágót néző alakok elrendezése vagy Andrej indulásakor a havas kolostorudvaron állongók, vagy a fahasábokat rakosgató Mester, no meg a harangöntő Boriszka tiblábolása az ünnepélyes pillanatokban. Abból is nyilvánvaló, mekkora ízlése, kultúrája van Tarkovszkijnak, ahogy a tatárok téli templom körüli kutyakomédiáját megjeleníti. (A téli Brueghel-képek, sőt a műtörténetileg jól megértett középkor is benne van a tárgyi ábrázolásban.) Kísértetiesen együtt van itt a félelmetes-barbár és a feszülő íj kifinomodottsága. S nem találom túlzottnak az orosz önérzet megnyilvánulásait. Sőt, amit Teofan Grek mond egyszer a templomban a kegyetlenkedésekre, a reménytelen jövőre, hogy ez tán mindig így lesz - a film egyik legszebb, legmélyebb mondata.
A színes záradék persze megalkuvás, de ha már Rubljovról van szó, képei nem nélkülözhetők. Egy közönséges szerzetes ürügyén pedig nem lehet ilyen monumentális körképet csinálni.
Sárika mondja itthon, hogy Mészöly telefonált: holnap este az Eötvös-kollégiumban felolvasása lesz... Sárika a végén megkérdezte: nem kapott tőlem kötetet? (Egy hónapja elküldtem.) - Hja persze... persze... Hát, ilyenek az én írókollégáim, ha töltelék kell nekik, eszükbe jutok. De semmiképp se teszem be lábam abba az intézménybe, mely ottani jogaimba visszaiktatni mindmáig elfelejtett.
Sárika kívánsága, hogy akkor érkezzen a miniszteri értesítés a József Attila-díjról, amikor itthon lévén, átvehetem - teljesül. Domokos az első, akivel közölhetem, gratulálva egyúttal "Tiszatáj"-beli írásához. Az ilyen eszmélkedésekre lehetne igazán jövőt kalkulálni. Örülök, hogy ürügye lehettem Matyi konstruktív indulatainak. Külön is tetszett a megkülönböztetés: "nem a túlnyomó rész, talán csak a jobb rész". Az irodalmi közvéleménynek, azt hiszem, mindketten csak erre a részére számíthatunk.
A FÉSZEK délutáni választmányi ülésére szívesen megyek. Látok ugyan "Színházi Élet"-be való figurákat, jelentéktelen művészeket, s az általános nívót Barabás Tibor fejezi ki, de az ő aggodalmaihoz én is hozzászólhatok. Meglepő különben, mennyire becsülik kezdeményeimet. Szinte a cég reklámjai lettünk. Később is mondja az egyik építész: kisülhet valami próbálkozásainkból. És, hogy amíg az Építész Klub lezüllött, a FÉSZEK feljövőben van.
Kormos számol be a szigligeti nagy botrányról. Galsait, Abodyt nőügy miatt csak az Alapból zárták ki, de a zsidózó Csurka bűne mindenütt megtorlást von maga után. Darabjait levették a műsorról, előadásra készített műveit leállították. A Szövetség választmánya vizsgálóbizottságot "küldött ki", de Nagy Laci visszafenyegetőzött, ő majd odaüt a botjával. Vihar Béla E. Fehér szobájában rohant ki a vallását gyalázó Csurka ellen, mire Molnár Gál Péter így reflektált: "Eredj a francba, te zsidó Pilinszky!" Persze az ilyen epizódokat tudja Kormos - ha nem is betűhíven, de - a legjobb ízzel reprodukálni.
Részt veszek a Fiatal írók Köre alakuló ülésén. [Később Fiatal írók József Attila Köre = FIJAK, majd JAK néven ismert. F. A. 1994.] Csomó ismeretlen borzas fej, de jelenlétük, várakozásuk komoly. Köröttem Alföldy Jenő, Pardi Anna, Sziládi János, Vathy Zsuzsa, Ács Jenő, Horváth Lajos. A másik sarokban Bulla, Csűrös. Csűröst nem veszik be a vezetőségbe, inkább Hajdú Ráfist. Később a szavazáskor kibukik, Alexát, Dobai Pétert emelik be még. Simon Pista próbálja kedélyesen mondani a hivatalos szöveget, felmutatja a kék igazolványt. Ennél csak a hozzászólások idétlenebbek. Kívülem nincs más szakosztályi vezető, én is lelépek, hogy Domokossal együtt megkeressük Mensárost. Sinkovits helyett - aki nem ér rá - ő lenne a Kettős rekviem makói előadója az ottani Költészet Napján. Ám Mensáros az itteni randevút is lemondja. Egymásra maradunk. Barátom nagyon jókedvű, dűl belőle a szó. Elmondja, hogy utasította el Koczkás ajánlatát a Kritikai Szakosztály oszlopszerepére. Rengeteg rossz tapasztalata van. Adataiból az írói világ szinte kloákaként bűzölög előttem. Elmenőben fölcsábít lakásukra. Mara jóízű vacsorát is rögtönöz. Itt hallom a Végh Antaltól közvetített sztorikat, a még kloákább kloákáról, a megyei főistenek disznóságairól. Hogy bukott le az egyik főtitkár, hogy került helyébe a másik, hogy kutyapicsázott Biszku az új párttitkárt elfogadni vonakodó szabolcsiak előtt. Kurvázás, nőfelcsinálás, lincselés, verekedés - a megyei világ ugyanoda jutott, ahol a dzsentriidőkben volt.
Itthon hallom, Orbán Ottó kétségbeesve telefonált, az "És"-ből neki is gratuláltak, de nem kapott értesítést...
A minisztérium titkársága, némi indignálódással tudtomra adja: igen, Orbán Ottó is díjas.
A különféle reagálások közt külön meggondolkodtató Kőszeg Feri véleménye a Kettős rekviem ről. Azért méltányolja, mert nem ád vigaszt, s azért vannak ellenérzései, mert kirekesztve érzi magát. (Jellemző, hogy saját kirekesztő jellegű közösségükben nem gondol a kint maradtakra.) - Kirekeszt egy rejtelmes gesztus, mely mintha azt mondaná: ti, akik nem ismertétek őket, úgysem tudhatjátok, akik nem éltétek át, úgysem érthetitek. - Ebben a félelemben van valami, de gyökerében emlékeztet Szabolcsi debreceni sirámára, ahogy kirekesztve érezte magát a népdalozásból.
Abszolút pozitív gesztus Kormosé, ki ezekkel a szavakkal teszi vissza asztalomra a Ház Normandiában verselemzésemet tartalmazó "Tiszatáj"-számot. - Ilyet többé az életben se kapok.
Pomogátséknál Béla tizennégy oldalas elemzését olvashatom versciklusomhoz. Eleve reménytelennek látszik a magyarázó kísérőszöveg, de ez ád módot a régebbi és új angol utazás összehasonlítására. Az elemzés intenzitása nem éri el Csűrösét, de sajnálom a szerzőt, több okból is, szinte büszkén emlegeti, milyen régóta s mennyit írt már rólam. Szívesen vállalkozott volna monográfiámra is. Másrészt azért sajnálom, amiért holnap komisz érzésekkel megy a ceglédi új operációra.
Fülöp Gézáékhoz késve érkezünk. Csak Vörösék, Vekerdi és Vajda Kornél van még ott kívülünk. Fülep hagyatékáról tényként annyi derül ki, hogy az Esztétika kéziratos anyaga 18 dobozban van elhelyezve, de közreadása nagyon problematikus.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap