1973_03.[1]

Fodor András naplója - 1973. március 18. vasárnap

Ötkor találkozom Domokossal, Latorral Vekerdihez menendő. A szokott társaság gyűlik össze a Hajdú közbeli panellakásban. Ritoók, Sarkadi, Nagy Géza, Tarnai, Rusvay, Brusznyay Margit, Benyhe, Keresztury, Bornyi, Fügedi, Sárosi Bálint. A létszám kissé szűkö sebb. Dezső undorodva számol be március 15-i tapasztalatairól. A Petőfi-szobornál kétoldalt harmincasával álltak a rendőrök, még egy csokrot vivő öregasszonyt is félretuszkoltak. Brusznyay Margit karján mutatja a gumibotok nyomát. Szerinte 1500 ifjú is lehetett a Váci és Petőfi utcában. A műegyetemisták lesokszorosították az Európa csendes, újra csendest. És énekeltek is erősen. Sok verekedés volt. Katonatiszteket is hívtak be aznapra karhatalmi kisegítőknek. A Múzeum-kertbe, ezt én is láttam, csak engedéllyel lehetett belépni. A titkosrendőrök onnét ismertek egymásra, hogy kalapot viseltek.

Szó kerül Pergel Ferenc Vigilia-beli cikkéről, a Magyar Csillag-ról. Dezső bizonyítja, l944-ben a Pester Lloyd-ban még Pap Károly novellát tudott közöltetni. Szerinte is mai felsőbb érdek, hogy rajtunk ragadjon a "Hitler utolsó csatlósa voltunk" szégyenbélyeg. Ő Romániában látta, 1946 márciusában hogy vette át a hatalmat a Vasgárda. Ugyanúgy Csehszlovákiában a Hlinka-gárda. Mikor Vozári Sloboda partizánosztagában külön magyar egységet akart létrehozni, lecsukták.

Bálint jelenléte exponálja az erdélyi témát. Jóska szól róla szívfacsaró hangon, jelképes versként olvasva fel Kányádi Kóbor kutyáját. A beszámoló vidámabb színei a kazettás magnóról forgatott cigánygyűjtéshez kötődnek. A remek ritmusú nótákhoz Bálint mondja a lábjegyzeteket. Van bennük fantázia ("Lábad között vakablak, ha még egyszer csórén kaplak, bizony isten, jól megbaszlak...). Bemutatja Bálint a fakanállal pörgetés tudományát is, s jóízű iróniával jeleníti meg Jóska cigányokkal való érintkezését. Ahogy például karján parapléval, fehér díszzsebkendősen odament a kolozsvári állomáson egy cigánylányhoz - s megszólalt ékes oláhcigány nyelven.

Visszaúton a buszon Matyi beszél lelkesen tanulmánykötetemről. Jól érzett rá értékeire, s jól jött neki mostani És-beli nyilatkozatom.

A képzőművészek, írók általam is kezdeményezett vitájához menet várjuk egymást Juhásszal a Gerbeaud-ban. Feri lányával érkezik. Pár percig, míg telefont keresve együtt hágy vele, alig tudunk beszélgetni. Sajnálom szegényt az átéltek miatt. Megy a Lila ákác filmet nézni. Feri gondban van miatta: anyja elvesztése után elviseli-e majd, hogy apjának nincs felesége. Nem azért, mintha neki nőszni volna kedve. Amikor Erzsikét meglátta kettétört csigolyával, mint egy ütésre, kivágódott belőle a nők utáni kívánkozás. És higgyem el, az öngyilkosság se azért volt... Ő készült rá. Nagyon izgatta Kamondy és Kondor esete. Az utóbbiról se hitte el, hogy nem öngyilkos lett. És egyetlen sor búcsúlevelet se találtak, pedig mindent összekutattak a detektívek.

Illyésről mond még érdekeset: hogy egyszerre csak megöregedett. - Tudod, úgy, ahogy a parasztemberek szoktak, látni a letapadást a fülén, orrcimpáin, a szeme alján.

Harminc-egynehányan ülnek a Vigadó-ház 108-as termében. Az írók közül is eljött tíz (velünk együtt Takács, Tornai, Orbán, Parancs, Hubay, Somlyó, Jánosy, Gyurkovics). Németh Lajos igen érdekesen tárja fel a mai művészet válságának kórképét. Szövegén olykor Fülep szellemujjának nyomát érzem. A konceptet, pop-artot mindenesetre jól megmagyarázza. Jánosy borítja föl elsőnek az asztalt. Orbán helyre teszi a Hincz szerint megbillent mérleget. Tornai a technika mumusára figyelmeztet. Takács Imre józanul beszél, Somlyó okosan. Gerzson Pali jelenlétével is azt érezteti, a fél tízig tartó diskurzus nem volt haszontalan.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Märle Judit [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.