1973_04. [2]

Fodor András naplója - 1973. április 2. hétfő

Budapest - Tatabánya

Bónist pillantom meg elsőnek a trolin, ő is ugyanoda igyekszik, a FÉSZEK-beli díjosztásra. A várható kínos helyzetektől az ment meg, hogy az engem feszélyezők egymástól még inkább tartanak. Csanádi Imre bevette magát a nagyterem túlsó sarkába, Rab Zsuzsa viszont úgy ül szemben a miniszteri asztallal, mintha a szertartás egyenesen neki szólna. 56-ban valahogy más hangulat volt itt, kevesebben is voltunk. Galambos Tibor a házigazda jogán is kedves hozzám. Sík Ferenc és Nógrádi mellé ülök. Harmadiknak szólítanak. Imre ősz fejét, Fekete Gyula büllögését éppen csak látom. A díjátadásból csak Ilku összecsippentett szemére emlékszem. Fél óra alatt ledarálják a rengeteg nevet. Zenészek ülnek a környékemen: Kocsár, Kocsis, Sárai. Jönnek a hivatalos gratulálok: Tóth Gyula, Funk, Szabó B. István. Éppen velük vagyok elfoglalva, amikor Rab Zsuzsa mint lelkes pionyirka, tiszteletkört végezve, poharával koccintani akar. Nekem már nincs konyakom. Nem baj, ád ő szívesen a magáéból, jószívűen. Buda szakállas arcát dörgöli hozzám. A költőtársak hálásak, de Csanádi Imrével lehetetlen szembesülni, mert Fekete Sándor védelme alatt hátát dönti mindnyájunk felé, hogy véletlenül se lásson nemkívánatos személyeket. Kovács Sándor Iván úgy szorít velem kezet, hogy ki kell mondanom: - Kölcsönös megnemtámadási egyezmény. - Így is vagyunk mi egymással kezdettől fogva - vallja be. Mond még valami nagyon elismerőt - a nemzedéke legtehetségesebb irodalomtörténésze - Csűrösre.

Aczélt sikerült kikerülnöm, Nemes György atyáskodását nem. Jólesik még Huszárik Zoli szíves üdvözlete. Ezzel jövök haza.

Nemes Nagy Ágnes és Lator ül nálunk, együtt megyünk Tatabányára. Semmi feszélyezőt sem érzek most a tintavérűként emlegetett hölgyben. Lehet, hogy neki is rossz a memóriája, meg talán jól öregszik, de az itthoni kínálkozásban, az autós beszélgetésen s a szereplés körül is teljes köztünk az összhang. Lászlót Tatabányán emlékeztetem: 24 éve itt volt utolsó nyilvános közös szereplésünk. Pálmay Kálmán előadása után ki kell ülnünk az asztalhoz. Ágnes kezdi. Jó pedagógus ösztönnel Tölgyfa című versének, ennek a városi mesének háttértörténetével. Elkanyarítva tőle a mikrofont, találkozásunk rendkívüli alkalmáról vallok s főként Lászlóról mondom el, "Kicsoda, Micsoda". (A közönség ebből a népszerű tévéműsorból ismerheti leginkább.) Költőtestvéremnek nevezem, föltárom összetartozásunk elvi, emberi alapjait, még versét is elmondom, azt, amit az Eötvös-kollégiumi fölvételen először láttam tőle Fazekas asztalán. Az elmúlt negyedszázad nehéz költősorsáról szólva térek rá a magam dolgára, a Kettős rekviemre és mintegy utószavaként az Élni továbbra. Lászlót kicsit elbizonytalanítottam. Szabódik a bemutatkozástól, a versmondástól is. Végül csak elmondja a Fehér izzáson fénysötétet.

A spiritus rector Z. Szabó tanácsára Győrben szállunk gyorsvonatra. Hárman ülünk ismét az étkezőkocsiban. Ágnes meggyőződhet róla, sokkal jobban ismerem, mint vélte. A kölcsönös respektus tart egészen a metróig. Ott derül ki, hogy miközben én fizettem a vacsorákat, Ágnes erszénye eltűnt... Szerencsére megkerül. Van a hölgyben valami a litterary ladyk s a Cilikék ügyetlenségéből. Ezt ő maga is tudja, s ettől még szimpatikusabbá lesz.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Lilikné Csákány Andrea [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1973. április 12. csütörtök

Bp.-Szeged- Makó

Rossz alvás után Juhász Péter telefonál, némileg restelkedve, hogy az egész bolgár küldöttség, Valeri Petrovval együtt, szeterne föllátogatni hozzám. Nem a legjobbkor, mert háziasszony nincs a lakásban, s nekem kora délután Szegedre, Makóra kell utaznom. Lóhalálában intézem függő ügyeimet, ölben hozom a harapnivaló­kat, kabátom zsebében a Colákat. Még jó, hogy Gergely Ágnes segít előkészíteni a terepet. Mire fél óra múlva érkezik a népség, ki is beszélgetjük magunkat. Kínálok konyakot, pálinkát, kávét. A két ifjú költőnek, Canev­nek, Karaangovnak antológiákat mutatok. Élvezettel szemlélődnek a könyvek és képek közt. A Shakespeare- fordító Petrov jól eIboldogul angolul Ágnessel, én meg a hajdan magyarul is jól beszélő Nevena Sztefanovával társalgok oroszul. Ő volt annak idején Nagy László cserepartnere. Nagyon szimpatikus nő, de valami szomorúság súlyosodik benne. Évek óta gyűjt verseket egy tenger témájú antológiához. Nem az első eset, hogy ilyen nemzetközi egyvelegben a bolgárok a magyarokkal találtak össze leginkább. Igy volt az 1967-es moszkvai Puskin-ünnepségeken is. Juhász Péter szerint a látogatás fő eredménye, hogy Petrov Gergely Ágival összebarátkozott. Azért, hogy rám, fordítójára is emlékezzen, rátukmálok ajándékul egy bibliofil kiadású eredeti Shakespeare- kötetet.

Domokossal, Mátis Líviával jókedvűen érkezem Szegedre. Matyi öccse, a makói könyvtáros, mikrobusszal visz bennünket tovább. 7 órára dugig van a terem, de az előadók még sehol.Végre Fodor Tamás feltűnik, Mensárost kocsin hozzák kedvenc kutyájával együtt. Petőfi kedvéért el kéne mondani a Négyökrös szekeret. Belesül. A közönségnek így is tetszik. Matyi szövege a Kettős rekviemről szépen hangzik. Az autóban hagyott kutya is hajlandó ez idő közben abbahagyni az ugatást. Mensáros versmondása fokozatosan javul, de Fodor Tamás ihletettebb, nagyon jók a szünetei. Katarzist nem, de megrendülést időnként éreztem. A közönség megmoccanásaiban, előadás utáni hozzám sereglésében is érzem, hogy a szellemidézés mégiscsak sikerült. Kiábrándító végül a nagy művész látványa, amint a "stexet" számolja. Kétezret kapott, s mintha csak ezért jött volna, fordul vissza nyomban Pestre. A fanyar élményeket feledteti Domokosék vacsorameghívása. Az atya 79 éves, de még jó tartású ember. Noha eléggé süket, áldozatosan figyel ránk, s kínál bennünket a hatalmas hidegtáll javaival. Matyiék Lívia előtt folyvást Makó szellemi tradícióival dicsekszenek. Még 1949 nyarán is láttam valamit a ragyogás árnyékából.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Diményi [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.