1973_05. [2]

Fodor András naplója - 1973. május 22. kedd

Hernádi dicsekszik: abszolút elismerő kritika jelent meg drámaíró voltáról a Népszabadság-ban meg a Tükör-ben. Utóbbiban még karikatúra is látható, amint a föléje hajló Jancsó megszüli az Antikrisztust.

Colin rádiós műsorának hallgatásához két olyan házaspárt hívtam vendégül, akik eddig még nem ismerték egymást, de az asszonyok lánykorukban találkoztak Colinnal. Szijj Zsuzsa még a kollégiumi kabaré közönségeként emlékezhet rá, Zachár Zsófi Londonban is találkozott vele, nemcsak nálunk. Zsuzsával fölemlegetjük a 30 évet. Dicséretes, amilyen objektív elragadtatással tud szólni az akkor tízéves Sárika szépségéről. Velem együtt elmondhatja, láttuk a homokban játszani... Férjét, Jóskát holland szivarral kenyerezem le.

Aki jóindulatúan belehallgat Colin beszédébe, megérezheti egy ifjú ember okos, meleg fluidumát, emberi tisztaságát, kikezdhetetlen értékét. A Bartók Hegedűverseny-nyel kezdődő, emlékezéssel, versekkel körített tízperces emlékműsort szívszaggatóan zárja le, azaz: hagyja nyitva Didó búcsúja, a "Remember me, but ah, forget my fate" ["Emlékezz rám, de ó, felejtsd el végzetem"].

A nap negatív híre: Konrád Györgyöt Haraszti Miklós miatt letartóztatták.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Pintér Boróka [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1973. május 26. szombat

A Jékely - Weöres-féle mai FÉSZEK-estre Takátsot hívtam meg Sanyi bevezetőjének. Már délelőtt olvashatom a szöveget, s föl-fölujjongok a megjelenítés-meggondolkoztatás remekén. "Még annyira se áll a földön, mint a földbe szúrt tű hegye..."

Együtt ebédelünk, s mivel a nemzetközi vásár miatt nincs hely a szállodákban, fölajánlom Gyulának, aludjék nálam. A metrón Horváth Bélával akadunk össze. Mint egy vidám, kvietált katonatiszt, a lefizetett emberek módján, nem zúgolódik.

Szorongat belül költőket párosító vállalkozásom kockázata. Jártomban-keltemben a biztonság kedvéért egy meghívó hátára leírom a bevezetőbe szánt gondolatmenetet. - Az irodalmi világ mendemondái közül az egyik legártalmasabb hiedelem, hogy nálunk az írók nem szeretik egymást. A pályatárs iránti közöny gyakorlatát már ifjan elkezdik, a távolság aztán a múló évekkel egyre nő. Személyi motívumok mellett már csak azért is ez a szokásrend az elfogadott, mert aki másféleképpen ír, szükségszerűen nem jól ír. Elismerem, hogy ez a céhünket környező feltételezés nem alaptalan, éppen ezért oly fontos, hogy ezen az estén másféle bizonyosságban lesz részünk. Meggyőződhetnek róla, hogy egy nemzedéken belül, de generációk közt is munkálhat más, pozitív kohéziós erő. A mai estén olyan költőkkel találkozhatnak, akik nem csak magukkal törődnek, akik sose is igényelték a kizárólagosságot, akik ily módon saját ünnepüket is így, egymás mellett vélik legszebbnek, leginkább kiteljesedőnek, önkéntelenül is bizonyítva, hogy a testvéri szerénység nem ellentétes a nagysággal.

Sok ismerőst látok, miközben ezt a leckét fölmondom (Kormost, Fábián Lászlót, Beney Zsuzsát, Vöröséket, Gergely Ágnest, Hajnal Gáborékat, Kristóékat). Majdnem telt ház van, de az Illyés-közönség "fejei" hiányoznak. (A szakosztály vezetőségéből rajtam kívül senki sincs jelen.) A Jékely-bevezetőt mondó Lator háromba hajtott papírszeletről olvas fel, bal hüvelykujját szokása szerint nadrágzsebe élébe akasztva. A versmondók (Csernus, Jancsó, Nagy Attila, Vallai) nagyon jók. Adrienne még a gyengébb verseket is megemeli. A Hinta után már tapsot kap, a Mátraszentimrei templomban pedig meghozza a felfokozott, a Kalotaszegi elégiával (szépen mondja Vallai!) még meghittebbé tett hangulatot. Az igazi csúcspont nekem a Futballisták meg a Petőfi utolsó verse, érzem azon is, ahogy szemüvegem lencséje meghomálylik. Zsoli nem hajlandó a pódiumra állva verset mondani, így a vele való szünet előtti zárás terve meghiúsul. A szünetre én adok jelt. Az arcokról azt olvasom le, hogy jól mennek a dolgok.

Takáts komótos méltósággal mondott bevezetőjén Beney Zsuzsó is ellágyul időnként. Az igazi szenzáció Weöres versei közt - még mindig! a Háromrészes ének. Ha semmi mást se írt volna Sanyi, ezzel az egy költeménnyel is ott lenne a legnagyobbak közt. A mellettem ülő Károlyi Amy már ettől is meghatott, a Canzonétól, Naconxypántól nemkülönben. A Nocturnumból a Psychébe való átmenet is sikerül úgy, ahogy elterveztem. Sanyi hajlandó a pódiumra állni, s gyerekes mély hangján záróverset mondani. Mégpedig úgy, hogy előveszi zsebéből Sutarski Konrad most fordított Történelmi lecke című versét. Ő hívja maga mellé a sötét szemüveges Jékelyt, ki a nyílt színen (engem is visszaigazolva) megöleli költőtársát. Végezetül én kívánok boldog születésnapot a két ifjú hatvanévesnek, kiket aztán Mátrai Eszter és Galambos az előtérben pezsgővel vár. Az utóbbi még tósztot is mond: "ha ilyen oszlopok tartják költészetünket" - felkiáltással. Bata és Kiss Feri meghatottan szorongatják kezemet: működésem csúcsának tartva a mai estét. Ennyi bőven elég nekem elégtételül a sok munkáért. Még éjfél után is együtt vagyunk az étterem asztala körül. Gyalog baktatunk haza Takátscsal, élvezzük gyors, mindig találó reagálásait a megélt mozzanatokra. Egészében nagyon elégedettek lehetünk. A hivatalos érdektelenség a "Kritika" új számában közölt, erőltetett Psyché-bírálatokból is magyarázható. Nehezebben fogadja el Gyula a közönyt, mely sok pályatársat visszatartott Sanyiék ünneplésétől.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Batiz Judit [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.