1973_07. [1]

Fodor András naplója - 1973. július 18. szerda

Tímár Árpád mára kért randevút. Jó híre van. A többkötetes Fülep-kiadással végre foglalkoznak a Magvetőben. Lőrincz befejezte róla való 70-80 oldalnyi visszaemlékezését. Talán a Jelenkor-ban közölhetnék, ha csakugyan érdekes levelek vannak benne. T. A. ezúttal átlátható tisztán áll előttem. Tanulmánykötetemre való reagálásából is azt remélem, közelebb kerültünk egymáshoz. Furcsa viszont, hogy Csűrös nevét még csak nem is hallotta. Szívesen odaadná neki a Wilheim Andrásnál levő Fülep-kéziratot, kiváltképp, ha írni akar majd a kiadványról. Engem is biztat, vállalkozzam az Illés Endre kínálta Fülep-portré megírására.

Meglátogatom Takács Imrét. Modern ház harmadik emeletén lakik, egy jelenleg Algériában dolgozó villamosmérnök helyén. Ribizli szörpöt iszunk, s teregetjük elő sorsunkat. Azaz jobbára inkább Imre teregeti elő a magáét. Régebbi zaklatottságának, űzött keserűségének nyoma sincs, bár érzelmileg most is rokkant, kiszolgáltatott. Haszonleső nőcskékkel fuvarozik. Egyik éppen most ejti át.

- "Szia - mondja neki 8 óra előtt, amikor végre jelentkezik -, itt van Bandi." Eszerint hát be vagyok avatva életükbe. A hölgy egy manökenekkel erősen körülrajongott szerkesztő felesége, aki most három beszedett altató miatt "erősen maga alatt érzi magát". Imre miatta már kétszer megnézte a Popfesztivált. Baszogatja a hölgy barátnőit is. Egyikük, a hosszú, csütörtökönként jelentkezik. Mind erről kedélyes iróniával beszél. Valójában feleséget szeretne ő, nem szeretőket. Megtudom, hogy Tornai Jóskának is sok párhuzamos viszonya van, de gyermekded természete miatt az ő kunéros ügyeiből nem származik konfliktus.

Végigtárgyaljuk a nemzedéket. Imrének a legpozitívabb hős változatlanul Nagy Laci, vele szokott délelőttönként diskurálni a szerkesztőségben. Laci azért vetette ki szívéből Juhászt, mert amikor - még Erzsi halála előtt - aggódó, nekik írt versét meg akarta mutatni, nem ment el a találkozóra. Csoóri szerinte nagyon vad korszakában van. Sánta, Csoóri Kiss Feri összefogtak Vargyassal a Népzenekutató Csoport megmentésére. Vargyas ugyanis nyugdíjba megy, s kínjában Sárosit ajánlja utódjának. Csoóri és Sárosi legszívesebben egymás nyakának ugranának... Imre, mint gyerekkorában is már, mindig köztes helyzetben van. 1946-ban írt Nézelődő című versét idézi: "Mindenkit érteni akart / csak Önmagát / nyomorította / az élet gonosz / örökség-adta / rácsaihoz." Egyébként úgy véli, a népi örökség fölszívása 1965-ben elakadt. Utána ő a szerelem földjére menekült, de innét most aztán hova? Nem vagyok elég élénk beszélgetőpartner, nem is érzem jól magam, kínoz a nyavalya, így inkább csak asszisztálok Imre okoskodásaihoz. Elvezem szemléletes beszédét, véleményeit, melynek mindig van magja. Talán valamire mégis jó volt, hogy négy órát együtt töltöttünk.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Véron Tímea [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.