1973_12. [4]

Fodor András naplója - 1973. december 19. szerda

Fogadás a jugoszláv követségen. Húsz-egynehány éve még nem ácsorogtunk volna ilyen kedélyesen a Hősök tere melletti épületnél. Garai MUSZ-os katona korában szép Tito-ellenes csasztuskákat is zengedezett itt. Belül semmi különös. A nyolctagú jugó küldöttségben egyetlen nevezetesség sincs, inkább a magyar meghívottak érdekesek: Hadrovics, Dudás Kálmán, Vujicsics. Garamvölgyi Marika fülembe gyónja a Szövetség körüli pletykákat. Simont emlegetik leginkább az elnöki poszt várományosaként. Szerinte nem is lenne rossz, bárha a Kortárs-tól menesztés sebei nem gyógyultak be. És ő úgy látja, Pistának van tartása, nem jár felsőbbséghez udvarolni. Elárulja, mennyire el volt ragadtatva a kaposvári Csokonai-est nívójától. Esküdözött, hogy erről külön megemlékezik. (Nem akarom mondani, de az egész fogadkozásból egyetlen szót se váltott be.) Dudás a jugoszláviai hírekről értesít. Az ottani Simon, a macedón Drakul piszkos ügyek miatti leváltásáról, az egymás nyakát átharapni készülő népek nyughatatlanságáról, a gazdasági csődről. Zágrábban például délután 4-kor minden leáll. Teljes az energiaválság.

Két pohár whiskytől feldobódtan arra még van gondom, hogy Csukás Istvánnal jövő májusi FÉSZEK-szereplését megbeszéljem. Szimpatikusan fogadja ajánlatomat.

Hamari ebédről megyek vissza a Múzeum utcába. Bereczky figyelmeztet, hogy osztályvezetői értekezleten pártálláspontra hivatkozva kifogásolták Nyakó és Vargha Balázs gyakori távollétét. - No és a Fodor Bandi is... - Jókor mondjátok - vágott közbe ő -, éppen most vitt haza hétvégére egy 160 tételes Új Könyvek-számot. S ami írószövetségi titkárságát illeti, ebből a könyvtárügynek is haszna van. A Somogy-beli szerkesztősködést Papp Pista jóváhagyta. Ő különben is egyszer nagyvonalúan arra kért, akárhol vagyok, képviseljem a Széchényi Könyvtárat is. Szó van arról, hogy Fogarassy elmegy tőlünk igazgatónak Esztergomba. Ajánlom, szerezzük ide helyette Vajda Kornélt.

Átmegyek a Zeneműtárba Stravinsky-irodalmat nézni, mert ha törik, ha szakad, jövő tavasszal készen kell lennem a vállalt monográfiával, s nagyon sok fontos könyv van még, amit angolul kell róla elolvasnom.

A mai elsőkötetes esten sokan vannak. Kovács Istvánt Kiss Ferenc mutatja be, Makay Idát Kiss Dénes. Az előadóművészek Vallai Péter és Takács Márta. (Sárikát is hívtam, hogy egyszer lásson ilyen estet, és hogy Erzsébet Nőiskola-beli társát, Makay Idát harminc év után viszontlássa.) Jelen van Kormos Pista és Ilia Mihály is. Ők és a társaság többsége is Kovács István iránt érdeklődik. Nagyon szimpatikus fiú. Kiss Csaba is folyton róla beszélt ismeretségünk első idején, amikor az Új népiek fontos szerepét akarta bizonyítani. Kiss Feri sajnos túladagolja a magasztalást, még az igen ügyes Vallai se tudja igazán jelentékennyé tenni ezt a még kiforratlan költészetet. Makay szerényebb tehetséggel is meggyőzőbb költői hangon szól.

Lassan rázódik össze az újságíróklubba tartó Kovács-szimpatizáns társaság. Az asztal felső végén Kiss, Ilia, Ódor, én és Kovács. Ódor és Kovács együtt járt a Rákóczi Gimnáziumban, Bodolay osztályában. Itt van Kiss Gy. Csaba is, de egy igen csinos hölgy köti le. A túlsó sarokról szemüvege alól merően néz rám Kis Pintér, de bemutatkozni nem óhajt, még akkor se, amikor Iliának orrom előtt dönti meg a boroskancsót. Ilia akkor a legrokonszenvesebb, amikor tápai kiejtésre váltva, őzve, katolikus vallásos énekeket intonál. Sok bort iszunk. Feri kedélybajnokként hívná a társaságot pálinkára hozzájuk, vagy párolgó marhahúst enni a Savoyba. Ezt ? 11-kor az 1-es buszon már senki se veszi komolyan. Ódor és Kovács mindvégig nagyon figyelmes. Ezt a diákos-népies közösségi levegőt a disszonanciákkal együtt is jól viseltem, de hazatérve kiüt rajtam a hónapok óta tartó sok szervezés fáradtsága.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Bakos Katalin Mária [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1973. december 20. csütörtök

Takács Imre jön hozzám délután, hozza az ígért Janus Pannonius-festményt. Kedves ahogy körülszeretgeti naiv művészi alkotását. János fiam méltányolja az ajándékot, kétszer is fölcsodálkozik láttára: milyen szép!

Lázár Eszter szomszédja és és meghívottja vagyok a Pierrot lunaire rádióbeli stúdióbemutatóján.

Szükségem van most erre a Pierrot-ra egy vállalt Verlaine-verselemzés miatt. Sziklay Erika szinte schumanni könnyedséggel csúszkál a hangok közt. Mikor a szünetben odamegyek hozzá, örömében nyakamba borul.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Fekete Mónika [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1973. december 22. szombat

Benkő Zsuzsa mesélt össze a Szabó Ervin Könyvtár zenei részlegének vezetőjével Szalay ÁgnesseI.

Nagyon szíves a hölgy, kölcsönadja a további fontos Stravinsky-irodalmat, Eric Walter White és Roman Vlad monográfiáit.

Kutyául fáj a fejem, már vietnami balzsammal is próbálkozom ellene, hiába. Pedig még meg kell vizitálnunk Kováts Micu mamáját, Mária nénit Lánya, a csodálatos nyugalmú Éva mindennel ellát bennünket Dávid és János is jól megvan egymással. A néni széttartott ujjakkal való gesztikulálását filmre lehetne venni. Abból is kiderülne, milyen életrevaló, fűszeres szellemű teremtés most 82 éves korában.

Memóriája hibátlan Veres Péterrel való levélváltásán túl most Babitstól kapott hálálkodását is megmutatja. Egy Rafaella Rafaelli nevű nővértől kapott medaillont küldött el a beteg Babitsnak ezért a meghatott köszönet. Engem, a református pogányt is megajándékoz most egy celofánba burkolt Mária-érmecskével. - Ha az öreg Fülep ezt tudná!! De hát édesanyám is volt nékem, kit apám meghagyott a maga vallása szerint imádkozni. Őrá gondolva fegyelmezetten teszem a tárcámba a kis amulettet.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Fekete Mónika [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1973. december 31. hétfő

Némethék két szobányira kihúzott asztal köré ültetik az évbúcsúztatóra meghívott népes társaságot. Ella meghirdeti, hogy 11 után asztalbontás, lehet nézni Hofit. A különben nyájas hangulatban lévő Czine botrányos stílustörésnek érzi, hogy még ebben a házban is... A házigazda engedelmesen odaül a képernyő elé, Borsos viszont mérgesen kifordul, amiért a Bartók Vonósnégyest a világ legjobb kvartettját nem átallja szájára venni ez a népetető ripők. Közben megjönnek Illyésék, Sinkovitsék. Illyés feltűnően sovány. Arca vékonyuló ráncossága Juhász Ferenc érzékletes tavalyi leírásán túl is meglepő. Később többször mellé kerülök. "Mesterem"-nek titulál, s egyszer Flórával közösen az életvitel (levelezés, olvasás) gondjairól is szót váltunk. Ő már, ha lehet, nem válaszol a megkeresésekre. Annyit mindenesetre észlelek, hogy szellemileg semmi baja. A garbóinges Németh pedig akár ifjú aggastyán is lehetne, ha romló látása miatt nem kéne vezetgetni, s nem nézne folyton oldalasan.

Éjfélkor, a pezsgőspoharakkal koccintva mindenki énekli a Himnuszt. Éppen a határon kívüli költők estjéről beszélek Czinével, amikor Judit közénk telepszik, s valamelyőnket táncba követeli Miska azt mondja, ő nem tud, így aztán, amit a kollégiumban elblicceltem, most én lejtek az egykori Ucóval, ki pontosan olyan most, mint anyja volt, szép fiatalasszony korában. Ella rendezte úgy, hogy a Szózat helyett Illyés verse hangozzék el, a Haza a magasban. A szerző szemérmeskedés nélkül hallgatja Sinkovits szavalatát Déry és Gombos Kati mellől. A tónus keresetlen, hiteles. Mondhatnánk erre az egész estre is: "Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni."

Illyés megerősíti véleményemet, hogy az 1945-1956 közti tizenegy év belső időmérőnk szerint hosszabb volt, mint az utána eltelt 17 év. Sőt, az emlékek szemléletének kényszerű módosulását is beismeri. Németh pontosan behatárolja, élete melyik szakaszaira emlékszik leghomályosabban.

Illyés többször is megkísérli a távozást, de a társaság túlságosan együtt van Ella fogyhatatlan energiái - farsangra készítette, szerpentinezte a lakást (a lányok ezt kicsit röstellik) - a marasztalásban is mutatkoznak.

Végre 1/2 3 felé indulhatnánk, de egy Elláénál is erőteljesebb marasztaló parancs keresztben áll előttünk. Judit az istennek se engedi, hogy meglépjünk. Folytassuk a mulatságot náluk, a Szilágyi Erzsébet fasorban. Búskomor leszek attól a gondolattól, hogy nem mehetek Domokos Matyiékhoz, pedig tudom, Latorékkal együtt számítanak ránk a Vas utcában. Megadó-fásultan ülök be Juhász professzorék kocsijába...

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Meilinger Eszter [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.