Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Folytatódik a József Attiláról tanácskozás. Szentmihályi a fiatalok vezérférfiújaként szedi számba, mit produkált nemzedéke. Furfangosan ítélkezik Váciról (egyszerre magasztalva és bírálva), Veress Miklósról. Beney Zsuzsa, ki panaszolta, senki fiatalnak se fontos, amit ő mívelt J. A. körül, most komplimentet kap: idéznek is tőle. Győri és Balogh László ugyanezt teszi velem, de lehet, hogy erre csak én figyelek. Sumonyi szerint J. A. verseléséből kell tanulni, s erről itt senki se beszélt. A népi dúvaddá lett Horváth Lajos Szabolcsi szavait idézi: J. A.-nak 1936-ban azzal az aggodalommal kellett szembesülnie, hogy ezer évig német gyarmat maradunk. - És most mi van? Nekünk kevesebb okunk van az aggodalomra? Juhász idegességéből látom, miért volt oka a felsőbbségnek félni a tanácskozás falakon túlra vitelétől. Feri először keserves dadogás közt mindenkit arról biztosít, hogy ismeri műveit, s bárha először arra biztatta az ifjakat, beszéljenek a valóságról, amiben élnek, most azonban ezzel ellentmondóan közli: Horváth mondanivalóját nem érti.
Sivár a körkép, mert az Oláh- Mezey Katalin házaspár strukturalista különállását éppúgy nem lehet integrálni, mint Hajdú Ráfisét, Agárdiét, Nyilasy Balázsét. A kócos népiek szava éppúgy érvénytelen marad, mint az egymást gőgösen lenézők miatt hevesen ágáló Ördögh Szilveszteré vagy a zászlót bontani nem tudó Szentmihályi Szabóé. A szünet sem hoz feloldást, és idétlen dolog, hogy közben dolgozik a tévé. József Eta többször odajön hozzám: gondolkozik, mondjon-e valamit. Ő a családban mindig rosszkor szólalt meg. Attila netán haragudna... Később mégis szól, arról, hogy látja, Attila nemcsak példa, nagy teher is... Ő szeretné, ha öröksége az ifjakat nem nyomasztaná.
Bevillamosozom az egyre dúltabb Kálvin térre. Asztalomnál át futom Granasztói Emlékek, álmok könyvének Fülep-fejezetét. Objektivitása lebilincselő. A figura megjelenítése íróilag is hiteles. Mi több, megrendítő.
Adósságomat törlesztve elolvasom Fekete Sándor Petőfi-drámáját, utána beszélek is vele. A drámáról akadozva, Galambos Lajos minapi kinyuvasztásáról folyékonyan. Úgy hallja, a sértett verekedni akar vele. Pándi a kommunistaság módozatai miatt gondolkodott a közlésen, de aztán - ha már Galambos ilyen hülye - így döntött. Kissé bántja Sándort, hogy a Fekete Gyula-ellenes támadással is vonatkozásba hozzák. Megmondom neki, hogy P. P. kezében ő, bármilyen igazsággal lép föl, eszköz csupán. Hosszú beszélgetésünk végén Hernádi gratulációját is átadom neki. Ő viszontdicséri H. Gy. Jelenkor-beli írását. Bevallja, tanulmánykötetem állásfoglalásai közül ő csak Hernádival nem értett egyet, de úgy látja, ebbéli nézeteit felül kell vizsgálnia.
Domokos a FÉSZEK -est ügyében keres. Rosszul állnak a dolgok: Hubay az ujját se mozdítja, Nagy Láci nem akar kötélnek állni. Keserű Ilona se, mégpedig azért nem, mert művészete új korszakba érkezett. Lám, lám, mégse olyan egyszerű jobb csapattal dolgozni. Ennek eligazítása is rám, a háttérben levőre marad.
Szép volt az olasz televízió Leonardo-sorozata. Renato Castellani kulturáltsága meglátszott rajta. Hatására János fiunk is elhatározta, hogy festő lesz. (No meg a "Gömbölű hentes" hatására húsok szállításával szeretne foglalkozni.)
Király tanár urat is hallhatom egy ideig a rádióból. Azon tűnődöm, ha visszaemlékezést kéne róla írnom, milyen vonásait emelném ki. Vékony ajkú, nyugtalan arcú, álforradalmi hevülékenysége alighanem elnyomná az értelmes homlok emlékét. A homlok formájában is volt kezdettől fogva valami bizonytalan, valami gyanús. Az időközben rárakódott professzori méltóság ma is keveredik egyfajta tisztázatlan megszállottsággal, közhelyes, publicisztikai mentalitással. Az érzelmek heve mögött pedig gyakran csak a szentimentalizmus feszeng.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap