Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ladányi Mihály-est a FÉSZEK-ben. Telt ház van, de az igazi aktív ifjúság hiányzik. A szerző maga is inkább a fogahullató oroszlánt játssza. Meg kell hagyni, minden jól áll neki. Szellemessége fajsúlyosabb a Baranyi-, Soós-, Moldova-féléknél. Kristó Nagy bevezetője akár lexikonszöveg is lehetne, ha nem hemzsegne a hibáktól. Szükségesnek tartja még egy védőbeszéd elmondását is, melyben felettébb objektív tónusban dicséri a költő stílusának szándékolt csúnyaságát és balos voltát.
Látom a közönség sorába letelepedni Simonffyt a tökrészeg Császár Istvánnal. Hallom szinte, ahogy druszám a félseggel mellette ülőnek felém bökögetve mondja, mutatja: én vagyok én, de a delikvens alig tud fölnézni is, hamarosan kibotorkál. Dénes Margit sanzonkontinuója rémes, Margittai Ági ültéből szaval. Egyedül Koncz Gábor tesz ki magáért. Pompásan mondja a Dalt (először, másodszor, harmadszor aludtam veled.. .). Bizonyos, hogy Ladányi szövegei, még ha nem olvassuk is őket sokszor, kéretlenül beszállásolódnak emlékezetünkbe. Kormos lirizmusán túl ő a legjobb vagabundus költőnk. Még az is kitelik tőle, hogy első, Sinka-hatásra írt versé nél megjegyzi: - Itt van F. A., ő közölte le a Csillag-ban 1954-ben. (Talán inkább 1955-ben, egyébként tény, hogy Ladányi az én fölfedezettemként került elő, akárcsak Csanády, Hernádi, Tarbay, Békési...)
A szerző maga mondta, új versei közt vannak egészen jók, de a legnagyobb hatást azzal éri el, hogya szomszédos gobelinteremben borral várja egész közönségét. Sokan jönnek hozzám, többnyire nők. Egy cikkelyes sapkás férje, Sándor György műsorához invitál: Okvetlenül meg kell néznie... Pardi Anna újfent bocsánatot kér, amiért nem vállalta az elsőkötetes sorozatba való invitálásomat. (Később látom valakivel csókolózni.) Jelen van Ladányi. mindkét felesége. Mellém keveredik Császár. Valamiért a velem beszélgető Mátrai Esztert szidja, miközben barátságosan a szakállához ölel: milyen régóta szeretett volna már ismerni! Egy szőke rezonőr hölgy közben Császár Bársony Éváját gyászolja, Cs. I. ugyanis napok óta nem jár haza. Szép kis vircsaft! - mondom magamban, de mindezzel együtt jólesik benne lenni a zajlásban, hiszen Galambos igazgató nem győzi dicsérni a fenenagy mozgást, amit a házban támasztottam, így hát ez a jókedvű kavargás is működésem következménye.
Hattól kezdve már nem megy az alvás a világos, az ébredő gyerekek zajától rezgő szobában. A reggelinél most is bőkezűen kedvesek a konyhaiak. Az egész intézményről sokkal jobb emlékem van, mint amit mi műveltünk benne. Imrét fehér tömzsi tagokkal látom, még az ágyban. - Szép egy éjszaka volt, mi?... - szól sokat sejtetve. Igen, most megértettem, miért mondta mindig, Iván nem olyan, amilyennek látjuk, gondoljuk.
Délután Csűrös Miklós és Orbán Ottó ül nálam. Miklós a holnapi vitához írt korreferensi hozzászólását mutatja. Okos, jól funkcionáló, inkább Németh G. Béla igazát erősítő szöveg. Ottó tanácsokat kér British Council-os angol útja előtt.
Pécsi Gabriella telefonál: feljöhet-e a holnapi vitára? Nem lesz élveboncolás?
Vas Pista ül Lator szobájában az Európa Kiadóban. Regénye új fejezetéről folyik diskurzus. Sok kedvezőtlen visszajelzést kapott Pista zsidó körökből, főként Zsolt Béla miatt. Nem is tudták, hogy ilyen antiszemita... "Gyávában még ilyen bátrat nem láttam" - mondta neki Aczél. Szívesen mondok jót a szóban forgó részletről. Olvastam, fenntartás nélkül tetszik. Ő is olvassa az én Lator dicsérte József Attila-cikkemet, melyet éppen most adok le szerkesztőjének a tanácskozásról megjelentetendő kötetbe. [József Attila érvényessége. Megjelent a József Attila öröksége c. kiadványban. F. A. 1994.]
Közben belép a szobába Szabó Ede, elmondja, hogy nyesték le az "Új Írás"-ban cikkéből az én tanulmánykötetemre vonatkozó részt. - Ne bolygassuk ezt már a "Népszabadság"-kritika után... - mondta Erki Edit.
Pontosan érkezem a szakosztályi vitaestre, de már sokan várakoznak ott. Vezetőségünkből ugyan egyetlen árva lélek se, de eljött Féja, Pomogáts, Beney Zsuzsa, Földes Péter, Czynolter Károly, Orbán, Mátis Lívia, Mezey Emőke, Hárs Ernő, Berkes Erzsébet, Kristó, Ágh, Bella, Tóth Bálint, Bihari Sándor, Kabdebó, Kiss Dénes, Tverdota, Banos, Solymos Ida, Novotny Vilmos, Pardi Anna, Bisztray, Bulla, Hunyadi István, Kartal Zsuzsa, no meg Makay Ida kivételével itt vannak az érdekeltek is: Sárándi, Szentmihályi, Pécsi Gabriella, Kemsei, Kovács István.
Bevezetőül a Rádióban elmondott nyilatkozatomat olvasom föl. Németh Géza fölteszi a szemüvegét, s professzoros alapossággal, didaktikusán mérlegel. Szerencsés záradékot illesztett szövegéhez, lehet, hogy ezzel húzza ki minden indulat méregfogát. Csűrös korreferátuma még átgondoltabb, s Zimonyiéra is oda kell figyelni.
Nyolckor tartunk szünetet, már ekkor kiderül, hogy ingerültség helyett inkább elégedettség van a levegőben. Féja anekdotázása, Kiss Ferenc önkritikus mondatai jól hangzanak. Említi, milyen ritka már az irodalomtudósok élő irodalommal foglalkozása. Félő, hogy ez a kivételes alkalom se változtat a dolgokon, ez is inkább az én szervezési képességem eredménye. Kiderül, hogy Németh G. Béla dolgozata tiszteletet parancsolt, minden elhangzó mondatának volt valami hitele, s nem is sértődött meg senki, Sárándi, Pécsi Gabi, Szentmihályi, Kovács Pista se. - Ilyen még nem volt! - mondja Szabó Éva a magnetofonos ember mellől. Ilyen jó vita nem volt még itt - visszhangozzák mások is, például Mezey Emőke. Ezt ő holnap a KISZ-központban is kihirdeti.
A közhangulat meglovasítja kedvemet, elég jó zárszót kanyarítok, kitérve még Thinsz Géza múltkori csodálkozására is, ki a Svéd Akadémia árnyékából is talált köztünk valami irigyelnivalót. Reagálok Féja írók közti szeretetet hiányoló szavaira. Kiadom a titkot, hogy egy évig tartó levelezés van az eredmény mögött, hogy ez a vitaindító ma elhangzott.
Olyan élénkség marad a levegőben, hogy a társaság továbbra is mindent elkövet az együtt maradásért. Amikor úgy döntök, nekem szabad hazamennem, szinte csodálkozva szólnak utánam: - Hát elmész?...
A főszerkesztő komolyan veszi tisztét. Valóságos kis esszét kerekít a "Kortárs"-ról, később külön minket is (Szakonyit, Takács Imrét, engem) bemutat, végül Páskándit egészen ihletett módon. Még nyakba hulló hajú portréját is hasonlítani tudja Apáczai Csere Jánoséhoz. Ráfért Gézára ez a feloldás, mert végigszorongta az estét, itta a sört, mint a gödény. Jancsó Adrienne manysi, udmurt fordításokat olvasott Nagy Lászlótól, Tusa Erzsébet Lisztet, majd Kodályt zongorázott. A szünetben oly hirtelen megveszik könyveimet, alig győzöm a dedikálást. A második részt én kezdem. Iván a nemzedék egyik hangadójaként jellemez. A Bartók-verset Páskán-dihoz címezném (issza a sört hátul), A szem hatalmát, a Németh Lászlóhoz szóló ajánlás okán is a vásárhelyiekhez. Küzdenem kell az elérzékenyüléssel, pedig nem hiszem, hogy a közönség kontaktusban van velem. (Fenyvesi Félix Lajos, kit Vas István mutatott be nemrég, panaszkodik a sivár itteni állapotokra, egy könyvesboltos barátja van összesen, akivel szellemileg érintkezni tud.)
Páskándi verseire figyelek, de bőbeszédűségük zavar. Ő maga is keserű megjegyzést tesz később költői múltjára.
Vacsorát, ahogy ebédet is, a kollégium könyvtárszobájában kapunk. Jancsó Adrienne nagyasszonyos finnyássággal kerülgeti az ételt, pedig nagyszerű minden, amivel kínálnak. Az előadó-különítmény Pestre távozása után Kovács Sándor Iván foglalja el az asztalfő helyét, s gyorsan váltó agya villámait onnét sütögeti, főként Takács Imre felé. Megjegyzéseiben filológia, orosz beszéd, nemzeti ellenzékiség és tudákosság amalgámja kavarog. Sokszor tapasztalom, hogy erőlteti a hatást, s hogy egy-egy szójátékot csak félig talál el. Imre darabosságával, műveletlenségével, vállalt bohóc szerepével is rokonszenvesebb.
Páskándi előtt szaporodnak az üres sörösüvegek. Ablonczy újságíró sofőrjével, egy alig pelyhedző bajszú sráccal mélyed nagy eszmecserébe. Fél füllel hallom, hogy a fiú zsidó, és semmi értelmet nem lát abban, hogy: magyar. Jó ember! - neki ez a szentség. Nyakában alumíniumlapon lógatva neve, adatai. - Dögcédula! - mondja később Imrének. - Furcsa fiú maga... jegyzi meg Imre, részegségében is több értő odaadással, mint ahogy K. S. I. kezelte őt. Ha Szakonyi nem volna mellettem, pocsékul érezném magam.Így se tudok kapcsolódni még az erőltetett zsoltározáshoz, népdalozáshoz se. Grezsa egyszer a legjobb magyar folyóiratra, a "Válasz"-ra emelte poharát, de nem tudta, hogy ahhoz nekem is volt valami közöm. Szerencse, hogy Iván velem nem mer kikezdeni. (A kollégium szép igazgatónője évfolyamtársa volt. Előtte is bizonyítani akart.)
Éjjel fél háromra elolvastam az új Hernádi-regényt. Proletkultos címéhez képest a mindenkori Messiások kálváriájának végső stációjáról szól. A keret, a siralomházi belső monológ az írói képzelőerőnek, de a humánus empátiának is különös próbája. Ahogy fogyatkozik a halálraítélt ideje, a kivetített lélekrajz is egyre lapidárisabb. Az utolsó óra őrületét alig lehet másképp leképezni, mint különféle nyelvi rétegekkel, az idő önkényesen bemért, mégis teret-időt átlépő módszerével. A Vörös rekviem cím azért se stimmel, mert nincs az a pénz, amiért ilyen belső hitelű demonstrációt a politika megrendelhetne. Problémáim - ezt mondom el telefonon - csak a felfoghatatlan, eleve indifferens jelzőkkel, metaforákkal vannak. Azzal például, hogy Horthy admirális kiúszván a Cattarói-öbölből, a móló végén miért éppen az "átszabható" dalokat énekli el? Vagy hogy az utolsó percek rövidített mondatai miért vannak szelvényesen tördelve? Itt a külsőség a lényeget nyomja el. Gyula szívesen fogadja véleményemet.
Egy könyvcsomagból szomszédos újdonságként kerül elő Bisztray igen szép kiállítású Elfelejtett tele... (Varga Pista rajzai szépen érvényesülnek benne) és az új Szép versek-kötet, melyben először szerepel Lator is. A gerincen egymás alá kerültünk. Fényképemen a megereszkedett, mégis szögletes vonások már nem egy fiatalemberéi. A Kabaré film jó híréből engem Christopher Isherwood írói hozzájárulása, Judy Garland lánya meg kedvenc angol színészem, a nyers és harmatos Michael York izgat előre is. A moziban már látom, elég érdekes önmagában a korhangulat szín-mozgás-zene által való rekonstrukciója. A sok szögletes gesztus, az idétlen férfias (fiús) nőiség híven idézi a harmincas évek elejének nálunk is eléggé ismerős Németországát. Hitler Jugend-fióka szentimentális éneke mögött (sorban állnak föl a söröző vendégei, és harsognak a diadalmas jövőről, csak egy drótkeretes szemüvegű, ráncos képű öreg munkás marad ülve).
Helyenként azonban hosszadalmasak a film passzusai, és igazi átütő erejű szenzációja - Lisa Minelli kirobbanó tehetségén túl elmarad.
A Korok, emberek című Hazafias Népfront-kiadvány portréírói közé (József Attilával) engem is fölvettek. Várkonyi Ágnes beszélt rá a vállalásra, ma a szerződés is megjött a Magvetőtől. A kiadót a Belgrád rakparti eligazításon Sík Csaba képviseli. Mód Aladárné pedig a háziasszonyt játssza, mert ez a terv még férjétől ered. Eötvös-kollégisták közt (Németh Lajos, Tarnai) lépek be, látom Kereszturyt, Trócsányit, szemben a túloldalon pedig - ijesztően megsoványodva Csatári Danit. A felszólalások közül Dezső prédikátori felelősségre vonása érdekes: - Hol van Pannonius, Vitéz János, Pázmány, Teleki Pál, de akár Tisza István is? Hogyan lehet dramatizálni, ha a játékban nincs ellenfél. Akkor már mondjuk inkább azt, hogy A mi nagyjaink... Vekerdi a Bolyaiakért protestál.
Elmenőben volt igazgatóm nagy nyájassággal simogatja orcámat. Hölvényi csodálkozik, milyen jóindulattal nyilatkozgatom könyvtári helyemről, pedig az ifjúság már egyáltalán nem pályázik könyvtári státusokba. Hol vagyunk már a Lakatos Andrásék generációjától?
A Váci utcáig együtt haladunk: Sík, Vekerdi meg én. Csaba jelentőségteljesen morog, kiadja a kiadóbeli kudarcok titkát, Mátyás Ferenc ottlététől a fiatal novellisták antológiájáig. Engem közben úgy kezel, mint akivel legjobb rendjén megy dolga. Képes Gézával találkozik. Mi Lacival még másfél órát sétálunk, főként az Engels téren. Konzultálok Andrásról. Nagyon szereti őt, próbálja megérteni. Perfekcionizmust emleget. Tökéleteset akar írni, ezért nem győzi szusszal. Én az új és új feladatvállalások illúziókergetését érzem veszedelmesnek. Mert a "Filmkultúra" becsukódása után most színházról szeretne ír Makrancos hölgyet nézni Karcsival, üzent Pécsre, hogy Bisztray könyvéről írna és a Fülep-tanulmányról se mondott le. Elszorul a szívem arra gondolva, hogy mindebből semmi sem lesz. Laci az általános helyzetet s benne az ő lehetőségeit illetően még pesszimistább. Milyen igaza volt Fülepnek, amikor kihúzódott az érdekharcok zsibvásárából. Illyés is csak most tanulja nagy keservesen, amit ő már régen és derűvel tudott elszenvedni: az egyedüllétet. Dühös Csoórira, ki a Tiszatáj-ban "lelőtt madárként" szenveleg, amiért Bata meggondolkoztató érvekkel írt róla. Mi az ilyet annak idején megköszöntük volna. És hát ki állt ki miértünk, amikor támadtak bennünket? Laci 1800 fixszel dicsekedhet. Legutóbbi, Köznevelés-beli cikke miatt felülről dörrentek rá a szerkesztőségre. Igazából csak a Valóság-ban és a Tiszatáj-ban érezheti otthon magát.
A Deák tér fele menet "Bechterewem"-ről mond vigasztalókat. Ne féljek a meggörbüléstől. Hála az orvosi diagnosztika fejlődésének, olyasmit mutathattak ki bennem, amit tíz éve még nem érzékelhettek volna. Kedves, hogy a metró állomástól egészen kapunkig kísér, mert nekem "Bechterewem" van. - Neked, szegény, még az sincs! - csúfondároskodom. Egymás karját csapkodva, akasztófahumorral kommentáljuk sorsunkat. A Hazafias Népfront-értekezletnek annyi értelme volt, hogy találkozhattunk egymással.
Sárika Mátis Lívia anyjától jön, a kórházból. Teljesen odavan szegény, már fölülni is alig tud, lábát se érzi. Lányai angyalian bánnak vele, de nekik is megvan a maguk baja.
Vacsora közben Illyés telefonját kapom. Rekedtes hangon köszöni előre műfordítói estjén való szerepvállalásunkat. Kéri, tolmácsoljam ezt a többieknek, ő beteg, nem jár ki. Hangja csakugyan egyelnyúzott kedélyű emberé. Annyit megkérdez, én hogy vagyok. Mondom, sikerült valami kórságot beszereznem, de a mondott bajt ő semmibe veszi. Amíg nincs szervi, belső nyavalyám, addig hagyján...
Bulla megjött a Leningrádban járt Vígszínházzal. Oda kellett mennie, hogy életében először igazán jó színházat lásson. Örkény kellemes volt és olyanok is, akiktől nem várt nyájasságot. Csűrös is morog Lakatos Fülepről vállalt tanulmányára. Egyelőre csak az bizonyos, hogy Vekerdi harmincoldalas esszéjét közli az Öregről a Valóság. Azt, hogy a 90 nagy magyar panteonjából Fülep is hiányzik, még ő se mondhatta ki ma a Duna-parton.
Jól érzem magam, szívesen beszélgetek Bihari Sándorral jövendő FÉSZEK-estjéről. Mutatja néhány szép új versét. Panaszkodik televíziós környezetére. Nem sokáig bírja már, pedig a munkába jól belejött. Az öngyilkosok, infarktussal és ideg-összeroppanással távozók száma szerinte az ő intézményükben a legnagyobb. Másik beszélgetőpartnerem Wilheim András. Nehéz követni idegesen vissza-visszahulló artikulációját, különben szolid és barátságos fiú. Nem vág föl fenenagy tudományára, pedig a Stravinsky-életműben is az alvajáró biztonságával közlekedik. Háromórás beszélgetésünk nagyobb része mégse Igor körül forog. András druszáját emlegeti ő is, akit aggódva szeret. Meddőségét nemzedéki problémának érzi, hiszen Timár Árpád sem termékeny, a szakma idősebb képviselői sem. Elégedett azzal, amit Stravinskyról összegyűjtöttem. Éppen azokat a műveit ajánlja föl lemezen, amik nekem hiányoznak (Ábrahám és Izsák, Requiem Canticles, Introitus) . Egykori házi hangversenyeim műsorát is jóváhagyóan böngészi, s figyelmesen hallgatja Colinról, Fülepről való emlékidézéseimet. A fiú 1949 novemberében született, akkor, amikor költöztem kifelé a Kollégiumból a Székely utcába.
Ennél nyomorultabb nemzeti ünnepet még nem láttam. A Múzeumkertben már tegnapelőtt megácsolták az "ünnepi bitót" Március zászlaját mi visszük felirattal, hogy véletlenül se legyen semmi konkrét utalás 15-ére. Úgy hírlett, délután 4-ig szabad a Belvárosban gyüszmékelni, de utána már gumibotozhatnak, sőt könnyfakasztó gránátot is használnak, ha szükséges. A Múzeum körül rendőrök kéklenek, szürkéllenek. Egyenruhás osztagok közé van besanzsírozva néhány oszlopnyi ifjúság. Fentről is rendőrkordont látok, szuronyok helyett az URH-rádiók kihúzott antennái villognak a tisztes tavaszi napsütésben.
Valaki nő harsogja el szónoklatát, majd felvonultatják a mű közönséget a Belvároson át. Útjuk előtt leállítják a forgalmat s szétszedik azonnal az ünnepi emelvényt. Dolgom van a Vörösmarty és a Martinelli téren, láthatom a szembe sétáló radarszemű smasszereket. Ha a jelvény mögött piros szalag van, az illető belügyis. Hallom Fábri Pétertől, tavaly az egyetem mögött összeterelődött fiatalság kórusban, ütemesen röhögött. Hát ez illik egyedül a magasztos múlt ilyen köznapi csődjéhez. Beney Zsuzsa is ezen mereng velem. Nemcsak Petőfit, József Attilát is mélyen sajnálja.
Harminc-negyvenen gyűlnek össze az oszlopos klubteremben a műfordító Illyés Ingyen lakomájára. Megállapodunk, hogy Nemes Nagy középen, László az elején, én a végén szólaljak meg. Ágnes elemzését ezúttal Latorénál jobbnak érzem. A "versmondat épsége" kifejezést ő is használja, ezért mondom én el műsoron kívüli vallomásként, hogy egyáltalán nem hangoltuk össze bevezetőinket, ha mégis hasonlítanak, az csak azért lehetséges, mert evidens dolgokat közelítünk mind a hárman.
Illyésné Flóra, lka nyájasan gratulál, sőt a vő: Kodolányi Gyula is bemutatkozik. - Sokat hallottam már rólad... - Én még többet rólad - válaszol. Jólesően tapasztalom, vállalkozásunk visszhangja milyen élénk. Lengyel Balázs is kénytelen elismerni, jól választottam meg az idézeteket a kelet-európai fordításokból.
Ahogy hazaérek, Sárika mondja, megint telefonált Illyés. Flóra hazavitte kéziratainkat. Ezt olvasva akart valamit mondani. Nem hívom vissza, mert ismerem az ilyen helyzetek udvariasságra késztető természetellenességét.
Vekerdi Jóska szokott hibátlan eleganciával fogad bennünket. Fehér díszzsebkendő-szegélyének csak a túlságosan hegyes orrú cipő mond ellent. A könyvcsomókra most már - székeket pótlandó - vasalódeszkát is tett, de ezúttal kevesebb a résztvevő. Fügedi, Sarkadi, Ritoók, Tőkés, akikkel először összeterelődünk. Később Rusvay hozza - alig egy órára - Brusznyai lányát. Jön még Keresztury Horányi kocsiján, Major Jenő és Bornyi Sándor. Tőkés régi fényképeket mutat. Egyik talán a mi időszakunkban készült, József-napon: hamvasan fiatal rajta mindenki.
Vannak még 1910-es kollégiumi kirándulásról restaurált fotók is.ulásról Keresztury Paissal egyik-másik filoszt megneveztette Kunczot, Laczkót, Gomboczot, Melichet, Bartonieket ő mutatta meg. Hamarjában nagy vita kerekedik a bibliafordításokról Vekerdi - Keresztury közt Lator és az én asszisztálásommal. Dezső erről a témáról írta első kollégiumi dolgozatát, de nem sok meggyőző érvet tud mondani a Káldi-fordítás minden mást felülmúló minőségi fölényéről. Jóska viszont kapásból bizonyítja, mennyivel érthetőbb, ízesebb Károlyi nyelve. Szívesen hallgatózom volt igazgatónk körül, s végül, mielőtt búcsúzna Csatári nevével én provokálom a kollégium bukásáról való színvallásra. Révai behívta, s ott ült nála Csatári, Mihályi, Eperjessy és még egy ötödik, akire most nem emlékszik. Eperjessy fölolvasta a bűnlajstromát, amit ő sorra megcáfolt. A törvényszéki tanúk közül Csatári viselkedett legkorrektebbül. D. csibésznek nevezte őket jelenlétükben, s Révait Jóskaként szólítva megjósolta, hogy az ügy a Lutter-féle álmegoldásokkal meg fog bukni. Ahogy a témát dramatizálja, igazolódik korábbi megjegyzése, hogy bár életében sok ütés, sok seb érte, de ez - a kollégiumé - az, amely állandóan vérzik. (Fél füllel hallottam, hogy neje Marika, "teljesen mentális leépülésben" van, így hát éppen elege lehet szegény Dezsőnek.)
Öregszenek a filoszok! - mondta László. Ez legkevésbé Bornyin látszik, aki csak egy szakmunkásképző technikumban lett tanár, házassága se sikerült, de neki még arra is van figyelme, hogy szép magyar arcú feleségemnek kézcsókját küldje.
A Fehér hajó utcai zenei könyvtárban kis barna asszony nevet rám, nevemet látva. - Ismerős vagyok? - Hát persze... Ő a Jámbor Mari, kit az egyetemen úgy kedveltem. Szépséges Etelka nevű húgával sétáltunk egyszer Budán - erre én, arra meg ő emlékszik, hogy Lendvai Ernő a kétzongorás Bartók-szonátát magyarázó délutánján, amikor Tusa Erzsivel el is játszották a művet, együtt voltunk jelen.
Az Aero eszpresszóban Csűrös számol be a dolgok állásáról. Rólam készülő könyvével kicsit elakadt. Ráakadt viszont Nikolai Hartmannra, kinek személyiségelmélete bámulatosan hasonlít az enyémre, még abban is, hogy a realitást és a szeretetet hangsúlyozza, és a személyiséget az egyszer volt - meg nem ismételhetőhöz köti.
Éppen akkor hívom Forgácsékat, amikor a rádió fontos híreket közöl. Hallgassam csak! - biztat Péter. Aczélt, Nyerset elmozdították, Fehér Lajost, Ajtai Miklóst nyugdíjazták. Egy ismeretlen, Győri nevű csongrádi párttitkár került előtérbe. Egressy és Varga, a két bemondó rogyásig mondja a szöveget a híradóban. Végül Aczélt, Borbándit lehet látni, ahogy a Minisztertanács elnökhelyetteseként fölesküszik. A bajszos - kit minap óva tiszteltek kollégáim, mondván, hogy a viszonylagos liberalizmus, amiben élünk, neki köszönhető - elég savanyú arccal mondja fogadalmát. Péter a rosszabbik vonal előretörésétől aggódik, volt népi kollégista társa, Hernádi nem ennyire pesszimista. Gyurkó Laci helyzete persze romlani fog...
Végignézem újra Gorkij Gyermekéveimjének filmjét. Szívfacsaró jelenetek! Igen, ilyenek az oroszok, mint ez a verés után is mosolygó kedvű mama, vagy a rétre vonszolt, bogarait elengedő, béna lábú gyerek. Megdöbbent, hogy Sárika 20 év után még a dalra is emlékszik: "Káma mellett van egy város, / csak az kár, hogy semmivel határos..."
"Az emberélet útjának felén..." sorozat estje a FÉSZEK-ben. Ahogy a gobelinteremben várakozik Matyi, a szerkesztő, elővezető, Hernádi, Szokolay, Ország Lili, az előadó Latinovits, Halász Judit, Mensáros, Bálint András - érzik a levegőben, hogy nagyszabású lesz a demonstráció. Szabad hely nincs, sokan állnak a fal mellett. Matyi szép, komoly bevezetőt mond a Nemzedékről, Latinovits csak egy verssel, a Kórussal remekel. Nagy Laci méltóságosan beszél az író mai erkölcséről. Az a Petőfi, aki krinolinok közt tárgyalt volna Ferenc Jóskával, az már nem lett volna önmagával azonos. Tehát a dal csakugyan visszahat énekesére. Szokolay nagy élvezettel dumál, buzgón ágál a művészet szépségének, szolgálat voltának lehetősége mellett. Matyi a nálunk hallott The Rake’s Progresst hozza cáfolatul: arra mondta valaki, szinte lesajnálólag: Szép! Túl szép! Sass Sylvia mai énekénél ezt senki se bánja.
Ország Lili az est nagy meglepetése. Műfajában nála szimpatikusabb nőt még nem láttam. Németh Lajos szövege túl szakmai, de a vetített diák nagyon szépek. Hernáditól a befogadás nehézségeiről faggatózik Matyi. Neki való téma. Azt hiszi, az elfojtott költő akar kitörni belőle minduntalan, s valahányszor ez történik, az emberek megijednek. Pedig a metaforikus kifejezés, ha több munkát kíván is az agytól, maradandóbb hatást kelt a limbikus pályákon. A humoros-nagyképű szövegezést jól veszi át Matyi, ügyesen ismerteti a Királyi vadászat drámát, s a színészek mind, főként Halász Jutka, üdén olvassák, jelenítik meg a részleteket.
A kifele sodródás nekem nagy próba Lakatos Andris fejrázogatásaitól Galambos lírai áradozásáig: - Amit te itt elkezdtél!
Nagy Lacinak balsejtelmei vannak a politikai váltásról: - Bumburnyákuralom lesz. Lacit egyébként most veszem rá végleg, hogy a határon túli magyar költők A Dunánál című estjét bevezesse.
Lux Baba jön értünk, s visz az étterembe, hol Gyulánk pirosra hevült arccal házigazdáskodik. Körötte barátai: Nizsalovszkyék, Horváth Feri a festő, soros nőjével, Gera Györgyék. Hubay Gyula drámájáról zeng Galambos Tibornak. - És ezt - mely a Habsburgokat így helyre teszi... - nem mutatják be. Gyula meg a Jancsótól hallottak alapján dicséri Hubay Rómában bemutatott Nero-darabját:
- Jópofa... meztelenül futkosnak... basznak... meztelen nők ide-oda... Feltűnően szépnek találom ma Gera Andit. Férjével együtt parentálják el egyik közös lányismerősünket. Gera élete legnagyobb csalódásaként emlegeti. (Kevés igazi csalódás érhette.) Lehetne menni bárba is, de inkább hazafelé...
Délelőtt szobához és fotelhez kötve, nem szűnő érdeklődéssel követem az aggastyán Stravinsky napjai közt kalauzoló Lillian Libmannt. A szerző, elég ügyesen, nem sieti el szenzációit. Csak 1964-65 táján kezdi éreztetni a romlást, Stravinskyék Robert Craftnak való kiszolgáltatottságát. Elég objektívnak látszik a beszámoló: nem hallgatja el Craft érdemeit, de mindent följegyez, ami Verára és őrá nézve terhelő. Jellemző, hogy Craft feljegyzéseiben nem szerepel, hogy Igor Kennedyék fogadásáról részegen ment haza. Másnap engesztelésül virágot küldött a feleségnek.
Estefelé a Liszt Ferenc Társaság hangversenyén vagyunk. Csupa ismeretlen arc. Csomó gyerek, akik ingyen kosztra, életükben tán először jöttek hangversenyre. Sivár élmény Bartók Falunját attól az Állami Népi Együttestől hallani, aminek talán csak a karnagya - Pászti - azonos a régivel. (Ő még Csenki mellett tanult.) A hujjogatások vérszegény volta árulja el, mennyire nincs köze már ezeknek a kórusbelieknek ahhoz az erőhöz, melyből Bartók még táplálkozhatott.
Bozay Attila citeraműve (Improvizációk citerára) első komoly hazai bemutatójára pulóveresen, kihajtott ingben jön a pódiumra.
A nemrég hallott szitárművészt sikeresen múlja felül differenciált hanghatásaival, de köröttem az éretlen népség nyugtalankodik: - Ennek semmi értelme... Jobban fölismerem már a mű formáját, mindenképpen életrevalónak tartom.
A szünetben csonka-bonka barátaimmal akadtam össze: Vörössel (neje migrénnel otthon), Vekerdivel (neje soha vele), Dórával (férje újra kórházban), Beney Zsuzsával (még ő a legvirulóbb). Hangverseny után Bozayékkal és társaságukkal vagyunk. A társaság dísze az eljövendő anyaságtól szinte ragyogó Klári. Szép is, kedves is, jó humorú.
Sárika a fogával bajlódik, arca is dagadt egy kicsit, de a születésnapjára hívott régi barátokat nem mondtuk vissza.
Varga Pistáék kifössentettek. Lenke nagyon méltányolja az ilyen társadalmi eseményként is értelmezhető jelenést: lelkesen issza a tonicos gint, szívja a Winston cigarettát. Vörös Laci viszonylag nyugodt modorban magyaráz, szokott párhuzamos tenyérmozdulatok közé fogva a mondanivalót, meg van elégedve Antoni dékánnal, ki mellett nekem kideríthetetlen célzatú munkát végez... Varga Pista témája Erdély és a csángók. Mindenki, aki csak ott járt, csodálatos történeteket tud Gyergyószentmiklósról és a csángókról... Már-már feszélyező, hogy mi ezt a világot nem ismerjük. Ifjúkoromban azt hittem, Sárosi révén elsők leszünk az odajutásban, aztán valahogy sohase jött ki a lépés a közös utazáshoz. Joli különben itt van, üde, tarka-kék ruhásán, de belül annál hervadtabb szegény. Egész nap takarított, mert a német vendég, a híres hangszertörténész Stockmann - kit ma Bálint vidékre vitt - holnap jön hozzájuk. És nincs takarítónő, a gyerekek rendetlenek, Sanyi nagybátyja rákban haldoklik.
Az Egyetemi Színpad Erdély-estjére menet, ahogy a lépcsőn fölérve a közönségre pillantok, megértem: ez itt és most: módi, ahogy volt egykor a népi tánc és vidéke. A műsor eleinte komolynak látszik. A diavetítés Kós Károly és Tamási szövege mögött jó ötlet. A népzene kínai hangszerelésén viszont Jancsó Adrienne és Adika lánya igen megbotránkozik. - Mikor veszik végre tudomásul, hogy Erdély nem provincia, hanem Európa? ... Ezt magának is mondom - bök oda Czine felé. (Miskának átadom a szomszéd országok FÉSZEK-ben szereplő költőinek névsorát. A megbeszélt módon tőle várnék róluk minden hallgatónak átadható kisesszéket.) Kiss Feri a színfalak mögött ápolgatja Ferencz Éva énekest. A hölgy intonációja, bárhogy igyekszik erdélyiesen énekelni, csak utánzat marad. Persze a szász városépítő ősök arisztokratikusságával föllépő Adika az általánosan elfogadott Sebő - Halmos duóban is megtalálhatná ugyanezt a - kissé jobban sikerült - utánzást.
Tornáról hazajövet jó a Margitsziget környékén szemlélni a zsendülő tavaszt, egy hiba van csak, hogy senki sem csinál nekem szabad időt, pedig ma is kaptam Szíjártótól fél kiló olvasni való kéziratot. Bár naponta lemondok egy-egy ajánlatot, mégis rengeteg köztes intéznivalóm van. De már megint csak futnom kell valahová, a Zeneakadémiára. Két orosz "herceg" leszármazottjának lesz hangversenye. Szervánszkyné Bözsike a tanári páholyba vezet föl. A zenekari muzsikusok fád kívülállása megdöbbentő, ahogy a hátsó folyosókon fölevickélünk. Ehhez képest a rég hallott Hat zenekari darab frissen szól. Maros Szervánszky legjobb műveként emlegeti a hallottakat. Az I. tétel kasztanyettjeit unja. Szerinte - Bandi ereje a ritmus és a dallam, a színekre nem fogékony. (Nekem, nem merem hangosan mondani, az 56-os forradalom reinkarnációja ez a mű. Ezzel magyarázom azt is, két évvel az események után miért süvöltött, robogott elő benne a semmi máshoz sem hasonlítható csak azért is indulat.) Összeismerkedem a páholybeli szomszéd Földes Imrével és feleségével. Látom fentről Királyt, Keszit, Szíjj Zsuzsát.
A különleges apparátusú Persephonét, Stravinsky melodrámáját Földes is különleges lelkesedéssel várja. Látszik, minden ütemét ismeri. A valóban gyönyörű Altatón szinte elandalodik. - Ezt a hallatlan puhaságot! Se előtte, se utána nem csinálta. - Talán a Rake végén a Gently, little boat kezdetű Altatóban... (Ebben Maros is, ő is egyetért velem.) Földes úgy véli, ideje volna már egy új hazai Stravinsky-könyv megírásának. Írhatná például Szőllősy. (Nem merem mondani neki, egy másik András nevű merészkedő vállalni már vállalta a könyvet, de hogy megírja-e? Számításai szerint három hete lesz rá májusban.)
Nagy baklövés volt a "kishangú" Papp Évát, Ida Rubinstein és Vera Zorina örökébe, a beszélő szerepében fölléptetni. Időnként semmit se hallok a szavaiból.
Hanem a harmadik rész is nagyon szép. A gyermekkórus bekapcsolása után a zárórészben a mű minden rétegét érzékelni lehet. Kár, hogy nem hallhatom ezek után még egyszer szemből is az egészet.
Összeakadok a Sándor Judit, Hárs Ernő párral. Ernőnek gratulálok a Gide-féle oratóriumszöveg fordításához. Kérem is tőle a szöveget.
Udvardi Erzsi kiállítása a Csók Galériában. Bernáth Aurél tanítványból baráttá avatja az egy év alatt megőszült Erzsébetet. Egryhez hasonlítja, azzal a meghagyással, hogy vállalt nyomdokait követve más-más utakra tért. Az egyik falon az arany-ezüst alappal, világos színekkel szép öblöt kanyarított, hegyet mintázott, másutt inkább csak a nagyot akaró igyekezet méltánylandó. Egyébként sokan jöttek el a megnyitóra, és szívesen nézik a képeket.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap