1974_03. [4]

Fodor András naplója - 1974. március 1. péntek

Ladányi Mihály-est a FÉSZEK-ben. Telt ház van, de az igazi aktív ifjúság hiányzik. A szerző maga is inkább a fogahullató oroszlánt játssza. Meg kell hagyni, minden jól áll neki. Szellemessége fajsúlyosabb a Baranyi-, Soós-, Moldova-féléknél. Kristó Nagy bevezetője akár lexikonszöveg is lehetne, ha nem hemzsegne a hibáktól. Szükségesnek tartja még egy védőbeszéd elmondását is, melyben felettébb objektív tónusban dicséri a költő stílusának szándékolt csúnyaságát és balos voltát.

Látom a közönség sorába letelepedni Simonffyt a tökrészeg Császár Istvánnal. Hallom szinte, ahogy druszám a félseggel mellette ülőnek felém bökögetve mondja, mutatja: én vagyok én, de a delikvens alig tud fölnézni is, hamarosan kibotorkál. Dénes Margit sanzonkontinuója rémes, Margittai Ági ültéből szaval. Egyedül Koncz Gábor tesz ki magáért. Pompásan mondja a Dalt (először, másodszor, harmadszor aludtam veled.. .). Bizonyos, hogy Ladányi szövegei, még ha nem olvassuk is őket sokszor, kéretlenül beszállásolódnak emlékezetünkbe. Kormos lirizmusán túl ő a legjobb vagabundus költőnk. Még az is kitelik tőle, hogy első, Sinka-hatásra írt versé nél megjegyzi: - Itt van F. A., ő közölte le a Csillag-ban 1954-ben. (Talán inkább 1955-ben, egyébként tény, hogy Ladányi az én fölfedezettemként került elő, akárcsak Csanády, Hernádi, Tarbay, Békési...)

A szerző maga mondta, új versei közt vannak egészen jók, de a legnagyobb hatást azzal éri el, hogya szomszédos gobelinteremben borral várja egész közönségét. Sokan jönnek hozzám, többnyire nők. Egy cikkelyes sapkás férje, Sándor György műsorához invitál: Okvetlenül meg kell néznie... Pardi Anna újfent bocsánatot kér, amiért nem vállalta az elsőkötetes sorozatba való invitálásomat. (Később látom valakivel csókolózni.) Jelen van Ladányi. mindkét felesége. Mellém keveredik Császár. Valamiért a velem beszélgető Mátrai Esztert szidja, miközben barátságosan a szakállához ölel: milyen régóta szeretett volna már ismerni! Egy szőke rezonőr hölgy közben Császár Bársony Éváját gyászolja, Cs. I. ugyanis napok óta nem jár haza. Szép kis vircsaft! - mondom magamban, de mindezzel együtt jólesik benne lenni a zajlásban, hiszen Galambos igazgató nem győzi dicsérni a fenenagy mozgást, amit a házban támasztottam, így hát ez a jókedvű kavargás is működésem következménye.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Lukács Gábor [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. március 6. szerda

Pécs

Döglesztő nátha tört ki rajtam, mégiscsak el kell indulnom Tüskés Tibor családiasra tervezett szerzői estjére, hisz ez neki rehabilitációs ünnepe is lesz. Ahogy sejtettem, az állomáson vár. Mellette Varga Pista. Annyira fázom, annyira elgyötört vagyok, alig várom, hogya taxi fölvigyen bennünket a Surányi utcába. Ott van Tibor István bátyja, előkerülnek Anna mögül a gyerekek is. Mindenki kedves, de legjobban a hatalmas pohár forralt vörösbornak örülök. Később a tett színhelyén megint nagyon kutyául vagyok, csak Takáts Gyula, Csorba, Martyn és Konrád látványa élénkít föl. Ő véletlenül van itt a városban. Pártfogolom, leültetem mellém. Eggyel odébb Győző, mögöttem Bertókék. A szerencsétlen küllemű Bessenyei Gyurka bevezetése meglepetés. Szenvedélyesen szól lényeges dolgokról: Tibor józanságát, komolyságát dicsérve nem feledkezik meg szerkesztői érdemeiről.

A felolvasott részletek mind ismerősek, Pribojszky citerajátéka nekem már nem szenzációs, de a műsor tetszik a közönségnek.

Félek a néhány elmondandó gondolattól, miket délelőtt írtam föl fekete rostirónnal. Zsebkendőkkel kitömve, ahogy a színpadra lépek, váratlanul taps fogad (hátulról, a lányoktól jön). Könnyebben hibázok rá a közvetlen hangra. Amikor példálózom, néha levelet kapunk "Kedves Barátom" megszólítással, pedig aki írta, talán nem is a barátunk... jóleső felhördülést hallok. Meghatározom a barátság szerelem, munka melletti életfontos szerepét, tanúsítom, hogy kihalóban van, s azt, hogy T. T. alkalmas a barátságra. Ki ő valójában, tizenkét éve tudom. Vannak itt, akik nálamnál régebbről ismerik, van, aki csak ma este ismeri meg igazán. Bizonyos, hogy nem őróla mintázták a Tulajdonság nélküli embert. Nagyon is karakteres, vehemens, néha tán érdes, indulatos ember, de hogy egyéniségének jelentősége, ereje, súlya van, mindenki tudja, aki valaha találkozott vele. Sikerül jól fölolvasnom a Credót, a verset a barátságról, mely mindig veszélyben van, amelyiket mindig meg kell és lehet menteni.

Nem használom ki a hosszú tapsot, hisz az már az utánam következő Tibornak szól. Záróvallomásából nem hiányzik némi önsajnálat s némi élesség ("Talán nem említésre méltatlan..."), mivelhogy a Jelenkor főszerkesztése emlegetésekor az És-beli interjúból Szederkényi és Alföldy egyaránt kihagyta nevét.

Jó látni, mennyien s milyen olvadtan gratulálnak az ünnepeltnek. Anna szinte szerelmes boldogsággal dicsér szereplésemért, sose láttam ilyen boldognak. A gúnárnyakú Gábor is büszke most az apjára.

Konrádot én sikerítem oda Ervin beleegyezésével a Széchenyi téri szerkesztőségbe. Ott se láttam még ennyi embert. Győző kivételével mindenki a fedélzeten. Még Kellner is Kaposból, Martyn, Bécsy Tamás. Amikor ez utóbbival kezet fogok, bemutatkozik. Emlékeztetem első györöki találkozásunkra. (Inkább tettette magát szemlélőmként, mivel egyáltalán nem szíveli Tüskést.) Bertókékat jó kedélyűnek és igen kedvesnek érzem. Csűrös mellől élvezettel nézzük, ahogy Tibor Konrád mellett ül. Szederkényi visszatér a pécsváradi beszélgetésre, s engem az újra megszólalók utolsó mohikánjaként aposztrofál. A sok itt nyüzsgő ember a treuga dei jegyében őkörülötte forog, Varga Pista és Martyn a legkevésbé, Konrád sem, ki sajátos érzékeléssel nagyon buta fiúnak véli Tibor utódját. Pribojszky szívesen citerázik, de áhítatos csend itt bizony nem keletkezik. Később én viszem hozzá Takáts Gyulát, Marafkót, hívják meg a citerást máskor is.

A testi erő csodája, amit a jókedv és a jó ügy győzelmének tudata mível rajtam. Végül András-napi ráadást itatva környezetemmel, a csorgó esőben, jobbomon Annát karolva ballagunk a hegyre. Alig győzöm, de segítem mondani a reflexiókat. Az új pohár forralt bor megint használ. Hátam majd beszakad, mintha nem is tulajdon testemmel feküdnék a pöttyös huzatú ágyba.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Sztruhár Zoltán [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. március 13. szerda

Egy könyvcsomagból szomszédos újdonságként kerül elő Bisztray igen szép kiállítású Elfelejtett tele... (Varga Pista rajzai szépen érvényesülnek benne) és az új Szép versek-kötet, melyben először szerepel Lator is. A gerincen egymás alá kerültünk. Fényképemen a megereszkedett, mégis szögletes vonások már nem egy fiatalem­beréi. A Kabaré film jó híréből engem Christopher Isherwood írói hozzájárulása, Judy Garland lánya meg kedvenc angol színészem, a nyers és harmatos Michael York izgat előre is. A moziban már látom, elég érdekes önmagában a korhangulat szín-mozgás-zene által való rekonstrukciója. A sok szögletes gesztus, az idétlen férfias (fiús) nőiség híven idézi a harmincas évek elejének nálunk is eléggé ismerős Németországát. Hitler Jugend-fióka szentimentális éneke mögött (sorban állnak föl a söröző vendégei, és harsognak a diadal­mas jövőről, csak egy drótkeretes szemüvegű, ráncos képű öreg munkás marad ülve).

Helyenként azonban hosszadalmasak a film passzusai, és igazi átütő erejű szenzációja - Lisa Minelli kirobbanó tehetségén túl ­elmarad.

A Korok, emberek című Hazafias Népfront-kiadvány portréírói közé (József Attilával) engem is fölvettek. Várkonyi Ágnes beszélt rá a vállalásra, ma a szerződés is megjött a Magvetőtől. A kiadót a Belgrád rakparti eligazításon Sík Csaba képviseli. Mód Aladárné pedig a háziasszonyt játssza, mert ez a terv még férjétől ered. Eötvös-kollégisták közt (Németh Lajos, Tarnai) lépek be, látom Kereszturyt, Trócsányit, szemben a túloldalon pedig - ijesztően megsoványodva Csatári Danit. A felszólalások közül Dezső prédikátori felelősségre vonása érdekes: - Hol van Pannonius, Vitéz János, Pázmány, Teleki Pál, de akár Tisza István is? Hogyan lehet dramatizálni, ha a játékban nincs ellenfél. Akkor már mondjuk inkább azt, hogy A mi nagyjaink... Vekerdi a Bolyaiakért protestál.

Elmenőben volt igazgatóm nagy nyájassággal simogatja orcámat. Hölvényi csodálkozik, milyen jóindulattal nyilatkozgatom könyvtári helyemről, pedig az ifjúság már egyáltalán nem pályázik könyvtári státusokba. Hol vagyunk már a Lakatos Andrásék generációjától?

A Váci utcáig együtt haladunk: Sík, Vekerdi meg én. Csaba jelentőségteljesen morog, kiadja a kiadóbeli kudarcok titkát, Mátyás Ferenc ottlététől a fiatal novellisták antológiájáig. Engem közben úgy kezel, mint akivel legjobb rendjén megy dolga. Képes Gézával találkozik. Mi Lacival még másfél órát sétálunk, főként az Engels téren. Konzultálok Andrásról. Nagyon szereti őt, próbálja megér­teni. Perfekcionizmust emleget. Tökéleteset akar írni, ezért nem győzi szusszal. Én az új és új feladatvállalások illúziókergetését érzem veszedelmesnek. Mert a "Filmkultúra" becsukódása után most színházról szeretne ír Makrancos hölgyet nézni Karcsival, üzent Pécsre, hogy Bisztray könyvéről írna és a Fülep-tanulmányról se mondott le. Elszorul a szívem arra gondolva, hogy mindebből semmi sem lesz. Laci az általános helyzetet s benne az ő lehetőségeit illetően még pesszimistább. Milyen igaza volt Fülepnek, amikor kihúzódott az érdekharcok zsibvásárából. Illyés is csak most tanulja nagy keservesen, amit ő már régen és derűvel tudott elszenvedni: az egyedüllétet. Dühös Csoórira, ki a Tiszatáj-ban "lelőtt madárként" szenveleg, amiért Bata meggondolkoztató érvekkel írt róla. Mi az ilyet annak idején megköszöntük volna. És hát ki állt ki miértünk, amikor támadtak bennünket? Laci 1800 fixszel dicsekedhet. Legutóbbi, Köznevelés-beli cikke miatt felülről dörrentek rá a szerkesztőségre. Igazából csak a Valóság-ban és a Tiszatáj-ban érezheti otthon magát.

A Deák tér fele menet "Bechterewem"-ről mond vigasztalókat. Ne féljek a meggörbüléstől. Hála az orvosi diagnosztika fejlődésének, olyasmit mutathattak ki bennem, amit tíz éve még nem érzékelhettek volna. Kedves, hogy a metró állomástól egészen kapunkig kísér, mert nekem "Bechterewem" van. - Neked, szegény, még az sincs! - csúfondároskodom. Egymás karját csapkodva, akasztófahumorral kommentáljuk sorsunkat. A Hazafias Népfront-értekezletnek annyi értelme volt, hogy találkozhattunk egy­mással.

Sárika Mátis Lívia anyjától jön, a kórházból. Teljesen odavan szegény, már fölülni is alig tud, lábát se érzi. Lányai angyalian bánnak vele, de nekik is megvan a maguk baja.

Vacsora közben Illyés telefonját kapom. Rekedtes hangon köszöni előre műfordítói estjén való szerepvállalásunkat. Kéri, tolmácsoljam ezt a többieknek, ő beteg, nem jár ki. Hangja csakugyan egyelnyúzott kedélyű emberé. Annyit megkérdez, én hogy vagyok. Mondom, sikerült valami kórságot beszereznem, de a mondott bajt ő semmibe veszi. Amíg nincs szervi, belső nyavalyám, addig hagyján...

Bulla megjött a Leningrádban járt Vígszínházzal. Oda kellett mennie, hogy életében először igazán jó színházat lásson. Örkény kellemes volt és olyanok is, akiktől nem várt nyájasságot. Csűrös is morog Lakatos Fülepről vállalt tanulmányára. Egyelőre csak az bizonyos, hogy Vekerdi harmincoldalas esszéjét közli az Öregről a Valóság. Azt, hogy a 90 nagy magyar panteonjából Fülep is hiányzik, még ő se mondhatta ki ma a Duna-parton.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Szatmáry Éva Anett [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. március 19. kedd

Vekerdi Jóska szokott hibátlan eleganciával fogad bennünket. Fehér díszzsebkendő-szegélyének csak a túlságosan hegyes orrú cipő mond ellent. A könyvcsomókra most már - székeket pótlandó - vasalódeszkát is tett, de ezúttal kevesebb a résztvevő. Fügedi, Sarkadi, Ritoók, Tőkés, akikkel először összeterelődünk. Később Rusvay hozza - alig egy órára - Brusznyai lányát. Jön még Keresztury Horányi kocsiján, Major Jenő és Bornyi Sándor. Tőkés régi fényképeket mutat. Egyik talán a mi időszakunkban készült, József-napon: hamvasan fiatal rajta mindenki.

Vannak még 1910-es kollégiumi kirándulásról restaurált fotók is.ulásról Keresztury Paissal egyik-másik filoszt megneveztette Kunczot, Laczkót, Gomboczot, Melichet, Bartonieket ő mutatta meg. Hamarjában nagy vita kerekedik a bibliafordításokról Vekerdi - Keresztury közt Lator és az én asszisztálásommal. Dezső erről a témáról írta első kollégiumi dolgozatát, de nem sok meggyőző érvet tud mondani a Káldi-fordítás minden mást felülmúló minőségi fölényéről. Jóska viszont kapásból bizonyítja, mennyivel érthetőbb, ízesebb Károlyi nyelve. Szívesen hallgatózom volt igazgatónk körül, s végül, mielőtt búcsúzna Csatári nevével én provokálom a kollégium bukásáról való színvallásra. Révai behívta, s ott ült nála Csatári, Mihályi, Eperjessy és még egy ötödik, akire most nem emlékszik. Eperjessy fölolvasta a bűnlajstromát, amit ő sorra megcáfolt. A törvényszéki tanúk közül Csatári viselkedett legkorrektebbül. D. csibésznek nevezte őket jelenlétükben, s Révait Jóskaként szólítva megjósolta, hogy az ügy a Lutter-féle álmegoldásokkal meg fog bukni. Ahogy a témát dramatizálja, igazolódik korábbi megjegyzése, hogy bár életében sok ütés, sok seb érte, de ez - a kollégiumé - az, amely állandóan vérzik. (Fél füllel hallottam, hogy neje Marika, "teljesen mentális leépülésben" van, így hát éppen elege lehet szegény Dezsőnek.)

Öregszenek a filoszok! - mondta László. Ez legkevésbé Bornyin látszik, aki csak egy szakmunkásképző technikumban lett tanár, házassága se sikerült, de neki még arra is van figyelme, hogy szép magyar arcú feleségemnek kézcsókját küldje.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Cziglán Szilvia [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.