1974_04. [2]

Fodor András naplója - 1974. április 5. péntek

Fonyód - Bélatelep

A Szülőföld és irodalom témáról való hazai tanácskozást a Somogy szerkesztőségében ötlöttük ki. A szervezést felsőbb jóváhagyással a megyei könyvtár, személy szerint Kellner Bernát bonyolította. A meghívó láttán meglepett mégis, hogy a meghívón a "Somogy" mint hívó és résztvevő fél említve sincs. Írtam Kellnernek egy kemény hangú levelet, ideje volna abbahagyni tájainkon az örök divide elvet. Mert ha még passzívak is voltak Várkonyiék a társvállalkozás gyakorlati részében, akkor is a mi vállalkozásunkról, azaz közös ügyről van szó. No, megkaptam én is a dörgedelmes választ, a kitanítást arról, mi folyik itt a megyében, melyről én is megjegyeztem, "még a bal kéz sem tudja, mit csinál a bal kéz..." Az alkotóház előtt találkozom Kellnerrel. Még mindig háborog s nem érti, miért akarom én őt nagylelkűségből vizsgáztatni. No, végül is nem esszük meg egymást. Elvezi ő is a szellemi erőteret, mely az általunk összeállított névsorból valóságra válik.

Följegyzem, kik ülik körbe a Kellner, Tüskés, Bertók, Kocsis meg énelőttem lévő asztalokat: Őrsi Ferenc, Barcs János, Lakatos Kálmán, Szász Imre, Takáts Gyula, Honfi István, Schwenda, Németh Ernő, Oláh János, Mezey Katalin, Somogyi Tóth, Gulyás József, Kárpáti Kamil, Takács Imre, Várkonyi Imre, Csörsz István, Troszt Tibor, Tari János, Lukács József, Papp Arpád, Szita Ferenc, Sipos Gyula, Szűts László és Kulcsár Kati a Rádiótól.

Ahogy az idő halad, egyre nyilvánvalóbb, volt értelme ennek az összejövésnek. Jó érzés tölt el, hogy ennek a kenyérnek kovásza lehettem.

Tüskés referátumában messziről és körülményesen indul, de aztán odáig is elmerészkedik, hogy a somogyiság sajátságait, a jelképteremtő tájat, a szülőföld iránti odaadóbb, - a szegényebb szülőknek kijáró - nagyobb szeretetet, áldozatosabb munkavállalást is számba veszi. Szünet után Bertók Laci következik. Szép lírai vallomást olvas fel kissé szerény-tompa hangon. Én a Vavrinecz Bélának írt Somogyi Krónika szövegét veszem kézbe, térbeli, időbeli utazásra híva a társaságot. Fél óráig adom elő a Kanyar József-féle történelmi olvasókönyvre (Hatvan nemzedék vallomása Somogyról) alapozott, lírai betétekkel sűrűn illusztrált, zenei utasításokkal is ellátott oratóriumtervezetet. Olykor-olykor magam is meghatódom a verseken, Takátsén vagy Sipos Gyula Somogyi vadkörtefához írt elégiáján. Az első felszólalóként jelentkező Somogyi Tóth mindhármunkat dicsér, még a monoton felolvasásokon is átütött a bensőség ereje. Később Takáts összekulcsolt kézzel, fölemelt tekintettel, mintha azt mondaná: "Hú - - - ez nagyon tetszett..."

Megkapóan beszél Takács Imre. Elárulja, hogy legfontosabb versét, Az elsüllyedt földet Somogynak köszönheti, és Vas megye bizony példát vehetne tőlünk. Ihletetten, komolyan szól Szász Imre, Őrsi (az ő megjegyzése oratóriumomra: "Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált"), Szűts László is. Se Csörsz, se Oláh, de még Papp Árpád se borítja föl az asztalt. Az egész tanácskozás, Kocsis zárószava is konstruktív volt.

Bajlódunk még kicsit a rádiós nyilatkozatokkal. Tibor ugyan ezzel sem. Nemcsak a fejében van együtt a mondandó lényege, mindjárt a nyelve alatt is. A nem éppen tündökletes ebéd után várjuk az autókat. Ebben van valami lehangoló, ahogy a vendéglátók mind magunkra hagynak bennünket. Kellner is - viselve a sértett tigris pózát - elhúzta a csíkot, ráhagyva a továbbiakat Szitára. Tőle hallom, hogy a tanácskozás szervezését velük se osztotta meg a főnök. Konfliktusunkról is csak minap tájékoztatta.

Kit erre, kit arra visznek író-olvasó találkozóra. Sipossal, Barccsal Balatonszentgyörgyön kötünk ki. Rigó Lajost és két vörsi pedagógusnőt kivéve nincs igazi közönségünk. Állott cigarettafüst és olajkályha melege vesz körül bennünket. Barcs áhítattal készült erre a szereplésre. Van benne valami a régi népköltőből, beszélgetésbeli megjegyzéseiből is jó szeműnek, becsületesnek látszik. Sipos Gyulából meg mindinkább kiütköznek az öreg somogyi parasztok vonásai. Mélyzöngéjű hangját változatlanul szeretem.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Bencze Eszter [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. április 11. csütörtök

Nádudvar

Kaposvári szolgálat s a tegnapi, Irodalmi Színpadra állított költészetnapi műsor után, ma a Tiszántúlon kell ünnepi bevezetőt mondanom. A Rádió kocsija szállít, Óbudán mögém ül be Juhász és Berek. Egyszer már (1954 őszén Egerbe menet) tanúja voltam "behajózásuknak". A sima bársonykabátos költőtárs a nemzetközi nagymenők habitusát hordozza. Tagadhatatlanul van benne valami vonzó és jelentős, de valami fölvett semleges manír is, ami Günther Grasshoz éppúgy illenék. Beszélgetésünk nem mélyül el. Beletemetkezem Rózsa Endre verseibe, ám akaratlanul is hallanom kell a mögöttem ülő pár turbékolását, Rózsa versei ettől rosszabbakká lesznek...

Változik a helyzet, amikor a Pettyes vendéglőben összetalálkozik a két rádiós kocsi. Major grand seigneurként vendégel bennünket. Avar rávesz egy kis borivásra. Schirillát emlegetjük, aki a kenderesi Sport eszpresszó avatására "lefutott" ("Hosszú futásodra mindig számíthatunk"). Nézzük az Alföldet. Ha eső után volnánk, több gyönyörűségünk telne benne. Ferivel Horthyra vonatkozó emlékeinket idézzük. Így kerül szóba 1944 októbere. Kati szegedi munkáslány korából idézi az ottani eseményeket. Ahogy most előad, szimpatikus. A párról így hát érkezéskor jobb benyomásom van, mint induláskor. Mezei András számol be legérzékletesebben a fehér köpenyes tsz-nézésről. Részeg írókra számítottam, de állnak a lábukon. Féja ugyan egy fiút lánynak néz, erősen udvarol neki, míg föl nem világosítják. Én jobban járok, mert csinoska kislány szorongatja kezemet. Annyi róla is hamar kiderül, hogy már asszony, a hetesi Bakos Pista felesége, de már hatvani diáklányként ismert, s a lengyeltóti Antal Jóska keresztlánya.

Czine mellé ülök, hogy megbeszéljük a FÉSZEK-esti ügyet. Úgy tesz, mintha nem állapodtunk volna meg már szilveszterkor, hogy vállalja a határon túli magyar költők egyenkénti bemutatását, mely persze csak írásos formában lehetséges. Arról - szerinte - szó sem lehet. - Hogy képzeled? - néz rám dermedt ibolyakék szemmel. A magam módján dühbe gurulok ettől a fennhéjázó hiúságtól. Nagy László után írásban következni, az már nem cikk? Ha a nemzet vőlegénye nem rezegtetheti hangját, akkor már a nemzet s az érte vállalt feladat sem érdekes? Fölpattanok s faképnél hagyom... Végeztünk, akár egy életre. Ismét megtudtam, milyen a Czine és visszája. S milyen becsmérlően mondta: csináltassam inkább Pomogátscsal. Ezt fogom tenni, de az ő szószegő szélhámosságát nem bocsátom meg.

Féja, Sánta és egyéb jobb emberek Szabó István tsz- és TOT-elnök körül poharaznak. A moziterem közben dugig megtelt. Major kezdi az Ars poeticával, utána én következem. Dorogi egyeztette velem a műsort, így hangzik el Rózsa Endre verse első kortársi hitvallásként. Mezei másodszor is zavarba hoz: ő mondja legjobban a verseit, kontaktusban van a közönséggel. Csoóriné Julcsi fátyolos hangon utánozza a gimesi asszonyok éneklésmódját. Én a Zsoltárt mondom, éppen harangszókor. Valaki később megjegyzi, rezonáltak is rá a népek... Major a Születésnapomra mondásával remekel. Kétszeres poént csinál a záró sorok ríméből.

A közönség nem akar elmenni. Aláíratások... Mezei könyvét teszik az orrom elé. "Addig is, míg a szerző előkerül, melegen ajánlom..." Czine megkérdi, miért hagytam ott olyan sértődötten. Lássam be, amit kívánok, abszurdum. - Miért, csak Somlyó tudja ezt a műfajt, egy népi finák andungja se lehet hozzá?..

Ismét a vendéglátó házban. Avar mellé kerülve erősen iszunk, barátkozunk. Megvallom, nagyon szeretem az ő póztalanságát. Viszonzásul ő is bizalmas hozzám. Megtudom, apját nemcsak becsukták, de saját falujában úgy rugdosták halálra.

Amikor Juhászékat az egri útra emlékeztetem, hálásan csillan rám a tekintetük. Íme, szeretni is lehet őket, ha az ember megteremti a légkört, amit ők maguktól nem teremtenek meg.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Kántor Gabriella [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.