1974_05. [3]

Fodor András naplója - 1974. május 3. péntek

Extra szerencsétlenség, hogy kora reggelre (8 órára) kell a Múzeum utcába mennem polgári légvédelmi oktatásra. Benkő Zsuzsa mögé húzódva javítom A Dunánál-est Szegeden nyomott kéziratát, még mindig bizonytalanságban afelől, vajon engedélyezik-e vállalkozásomat. Az oktatásról szabadulva elő is vesz a nyugtalanság, hiszen most három hétre elutazom, tudnom kéne valami bizonyosat. Telefonálok a minisztériumba. Ódor Lászlóhoz kapcsolnak. Első volt, akivel majd egy éve közöltem elképzelésemet, most neki panaszkodom. Teljes megértéssel áll mellettem. Közben Funk - két hónapra szerződtetett helyettesem - jön, vele is a szomszédság problémáiról tárgyalok. Szerencsére el tudom kapni Garamvölgyinét. Akadozva beszél, de csupa jót mond. Marczali főigazgató-helyettes fúrta vállalkozásomat, de Tóth Gyula szembeszállt vele, kijelentette, rendben van, mindenképp meg kell csinálni. Így aztán nyomda is lesz, pénz is. Az engedélyezés Ódorra tartozik, megígérte, 24 órán belül intézkedik.

Elutazásom előtt, ma délután még hét-nyolc programot le kell bonyolítanom. Olyan is van köztük, mint fogsorom Binder Irén által való megkoronázása. Így, frissen koronázva megyek Horváth Feri festő "szolid" kanmurijára. Ahogy sejtettem, extravagáns lakásban él. Kékre festett, fogantyús bársony karosszék, fölötte kereszt (Hernádi jól mutat benne), fölakasztott WC-ülőkén kisbaba, galéria, réz- és kovácsoltvas tárgyak, faldísz régi akt-levelezőlapokból és az emlékezetes plakát a nővel koitáló lóról.

Páskándi - kigombolt lajbliban Rácz-Székelytől már tud róla, fúrják az estemet. Kihirdetem a győzelmet. Hallván, hogy Erdélyből nem jöhet senki, ígéri, hogy ő azért a közönség sorai közt ott lesz, Tímár Béla fog tőle verset mondani.

Gyula élvezi, hogy druszája Csák, már 1/2 7-kor fedezi magát otthon. - Szia, Mama - mondja a telefonba. Régi Walpurgis Nachtok részletei idéződnek. Szokásos férfikérkedés: ki, kivel, mikor utoljára...

Páskándi eleinte velem akar jönni a FÉSZEK-be, de aztán marad. 1/4 8 érek oda, egy liftben utazom a főszereplő Csukással, Biharival. A meghívók késve mentek ki, a közönség plusz része hiányzik. Örömmel köszöntöm Kormost, Tárgyaimról írt szellemes jegyzeteit ma olvastam a Kortárs-ban.

A vetítés miatt másként alakult az ülésrend, rosszabbak a hallásviszonyok. Csukás része jobban sikerül, mint Biharié. Decsényi szívesen beszélt volna még, de a kamarazenekar már nagyon nyugtalankodott. A zene és B. Farkas kisfilmje szép. Császár István írásának Horváth Sándor által érzékeltetett humora szenzációs. Csukás hívna még a bárba, de ehhez már nincs erőm.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Adolf Adrien [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. május 22. szerda

Bp.-Fonyód

Alig lépek a lakásba, fél szemem a postán, fülem már a telefon­kagylón. Szerencsére Tóth Gyula cseppet sincs Pomogáts szövege ellen, Garamvölgyiné is haptákba vágja magát s mondja a mentő megoldást, amit én is ajánlottam: a Szabó Ervin Könyvtár sokszorosítóját. Ezzel már indulhatunk is a bolgár követségre, sötét ruhában, kezemben ernyővel.

A kitüntetés kissé egyebugyán folyik. Barabás Tibor hatalmas érdemei (Svájcban Szervezkedett Dimitrov kiszabadításáért) íme, jutalmat kapnak. Sipos István, Nagypál Teréz, Szenczei igazán megérdemlik, a magam megbecsülését túlzásnak érzem. A követ, akár egy Tüzép-telepi dolgozó ünneplőben, de a tévéhíradó elkap bennünket, amint épp mellemre tűzi a plecsnit. Pezsgőt meg babakekszet kínálnak, Barabás négy pár csókot vált velem.

Itthon Sárika mutatja Dávid kisvasút-terepasztalához készült kapcsolótáblatervét. Hajmeresztő! Igazi mérnöki tervrajz. Fölhívom Nagy Lacit. Szíven üt, amikor azzal kezdi: Te elmégy, és itt mások dolgoznak helyetted. - Csak vicceltem - teszi hozzá -, irigyl em azt, aki dolgozhat. Nincs probléma bevezető-vállalása körül.

Cserélem a könyveket, koncentrálok. Holnap lesz Nino Nikolov szerzői estje, amit esetleg nekem kellett volna bevezetni. Sok mással együtt megy ez is a kútba. Ebben a három hétben szemlélhettük, mi minden követelőzés van rajtam, köröttem, amikor másutt vagyok szolgálatban. Jó ötlet, hogy Sárika kikísér az állomásra, így tudunk leginkább meghitten beszélgetni. A fekete kabátos feleséget most is csinos portékának látom.

Van helyem a vonaton, de két Kanizsára tartó, nagy hangon povedáló ifjú miatt átvonulok a szerelvényelejéből a végébe. Ott meg csak az utolsó pillanatokban észlelem Fonyódot, annyira elmélyedtem az írásban. Hónom alá kapkodott könyvekkel már a mozgó vonatból lépek le. - Csak előre! - szól utánam kedves aggodalommal rejtvény­fejtő fülketársnőm, ki még a Diagilev's Balletet utánamhajítja. Nagy eső esett, a raktár felé kerülgetem a sarat. Így kerülöm el az állomásra kijött Bözsit. Egy vasutas nő azt mondta neki, még Siófok előtt leszálltam. Hívta hát a szolgálatban lévő sógort Siófokon. Szegény, ő is töprenghet azóta: ott se szálltam le, itt se, vajon hová lettem?!

Baba melegebb hangján mindjárt megérzem, láttak a tévéhíradóban.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Tóth Fruzsina [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. május 31. péntek

Ahogy múlik a nap, mindinkább érzem a FÉSZEK-estért

hordott felelősség terhét. Takács Imre együtt ebédelt Nagy Lacival. Olvasta bevezetőjét. Vannak benne erős dolgok, de végtére "nem úgy csisszen el, ahogy kéne". Ebben az észrevételben talán a legutóbbi választmányi ülésen szereplés kettős rossz visszhangja is kísért. A népi faltörőknek Laci kevés, mivel a "csatákból csak előkelően kibotoz", a másik oldalon meg - teljesen alaptalanul-legszívesebben antiszemita hírbe kevernék.

3/4 8-ra a gobelinteremben lassacskán összegyűlnek a szereplők. Mindegyiknek van valami kis problémája. Garamvölgyiné olyan ideges, mintha még most is egy bizonytalan kimenetelű provokáció elhárítója volna, pedig tudom, hogy az eredményért izgul. Hát éppen ez az, ami engem is kínosan érint: nincs tele a nagyterem, nagyon is hézagos. Mindazok a hivatalosok, akiket Rácz-Székely fölhajtani vélt, hiányoznak. Nemcsak Polinszky miniszter, de az ígérkező Simó Jenő sincs jelen. Az irodalmi osztályról, a Kiadói Főigazgatóságról, az Irószövetség vezetőségéből - Garamvölgyinét kivéve - senki. Ma reggelre Garai is beteget jelentett. Mi más ez, mint hosszú, megfeszített szervezőmunkám bojkottja?

Valami kényszeredettség van abban, ahogy a félháznyi közönség elé kivonulunk. Nagy Laci mellőlem kel föl, s mondja el fontolt, kemény hangú prológusát. Követeli, hogy a határon kívüli magyar költészetet szellem szerint integrálhassuk. Ha más nemzetek líráját tiszteljük, fordítjuk, szerethessük végre nyíltan a környező országok magyar költőit is, akiket nem kell fordítani, akik több millió magyart képviselnek.

A bátor szavak után rossz szavalatok következnek, csüggesztő, hogy a közönség a műsort kiegészítő füzetet se használja célszerűen, s hogy ebben a nyomasztó légkörben a verseknek nincs igazi hatásuk. E. B. Lukacot sikerül illendően bemutatnom, de olvashatott volna fel a műsorhoz alkalmazkodóbban is. Kertész Lajos elfelejti bemondani, mit ad elő Bartóktól (Négy régi keserves, Scherzo, Ballada).

Tolnai várakozáson felül jól szerepel, versét is átélten mondja el Tímár Béla. Ő maga az Árva Csáthot olvassa remegő kézzel. Brasnyó írásaiból nem jön ki, amit beléjük gondoltam. Az előadók (Bodor, Ferenczy Krisztina) bizonytalanok, csak Jancsó Adrienne hiteles.

A szünetben hallom a jó és rossz véleményeket. A bojkotthangulatot azért mindenki érzi. Vekerdi fenntartás nélkül lelkes. Sárika beszélt Varga Pistáékkal, akik a szünetben elmentek. Itt van Gerzson Pali, Jeney Jutka, Benkő Rita. Czinének mondom: látod, hogy mégis készülhetett szöveges ismertetés. - Lexikonszövegekből! - vágja rá zavart fennhéjázással. (Perc múltán gratulál Pomogátsnak a teljesítményhez. Hát, ilyen legény ő.) Eljöttek természetesen Czigányék, Kormos, Csukás, Ágh, Parancs a költők közül, de aztán senki több. Kiss Feri a silány versmondásokra panaszkodik, de ő legalább sejteti, tisztában van, mennyi fáradozás kellett ahhoz, hogy ez az est létrejöhessen.

Magamban helyre téve a keserű tanulságokat, csak félszívvel figyelem az est további részét, amiben vannak azért jobb dolgok, például a Farkas Árpádtól elhangzott búcsúzó vers. Miután sorra került mind a huszonhat költő (Ozsvald Árpád, Veres János, Tőzsér Árpád, Cselényi László - Balla László, Kovács Vilmos -, Herceg János, Ács Károly, Fehér Ferenc, Domonkos István, Tolnai Ottó, Brasnyó István - Bartalis János, Szemlér Ferenc, Horváth István, Kiss Jenő, Kányádi Sándor, Székely János, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Magyar Lajos, Király László, Farkas Árpád), kiállok a dobogóra zárszót mondani. Kezemet idegesen rakom ide, oda, de szavaim közt biztonságos rend van. Kimondom, nem misztikus, hanem valóságos oka van annak, miért ily későn volt első ízben effajta est. Akadályai vannak, s nagyon vigyázzunk, hogy a külsőn kívül nehogy belső akadályai is legyenek. Mert az Ady-féle "ezer zsibbadt vágy" -ból így nemcsak erős akarat nem lesz, de maga a vágy is elzsibbad végképp. Megköszönöm az Írószövetség Költőszakosztálya nevében - mely úgy látszik, csak eszmeileg létezik, de mi néhányan mégiscsak hiszünk abban, hogy valóságosan is működik - a közreműködést, a figyelmet. A FÉSZEK hozzájárulását, amiért nevéhez méltón helyet adott a más-más tájról való, más-más hangon danoló, de az anyanyelv közös fészkén nevelkedett énekeseknek. Nagy Laci apró mosollyal elsőként mondja: jól beszéltél.

Ha azt nem is, amit reméltem, valami meghitt hangulatot azért össze tudunk hozni magunk köré. Beülünk a bárba Kormossal, Csukással, Takáccsal, Fábiánékkal szemben. Később az étterembe is lelátogatunk. Kis ideig a két Nagy testvér közt ülök. Laci emlegeti: meg kéne jelentetni a bevezetőjét.

Jobb híján azzal vigasztalom magam: a kudarc tanulságait sem szabad lebecsülni. Pomogátsnak nálamnál is rosszabb a szája íze. Bosszantja az érdemes emberek tüntető távolmaradása. Elmereng Juhász Ferenc magatartásán: hogy lehet ennyire közömbös. Meg kéne neki mondani. Bezzeg más ügyekért szolidaritást vállalt. Általánosságban pedig a szent nemzeti ügyek képviselete nálunk, úgy látszik, megmarad a pofázás szintjén. Kormos véleménye is lesújtó a költőtársakról: - Monomániás, önző banda; csak magukra gondolnak.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Batiz Judit [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.