1974_06.[3]

Fodor András naplója - 1974. június 7. péntek

Békéscsaba

A bársonykabátos Lipták Pali hamari ebédjéről jövet medveölelésben részesít, végigvezet könyvtárán, melynek minden részlegét, zegét-zugát fölényesen ismeri; a fonotékát éppúgy, mint a nyomdai traktust. Ahogy annak idején, amikor először láttam, most is elbűvöl a belső ívvel, erkéllyel, cserépkályhával és a folyóiratok rengetegéveI díszes olvasó. Maga Pali kis munkaszobában, régi üvegedények mögött üldögél. Előszedi egy kéziratornat, a legelsőt, amit Szolnok megyei kiszállásunkon, 1951-ben összebarátkozásunk emlékére dedikáltam neki. Újra aláírom a "Kegyetlen tavaszt " annak örömére, hogy igazunk lett egymásban és sok másban, a kegyetlen évszakok ellenére. . . "

Pali emberi szimata páratlanul jó. Ahogy például a műtermében forgolódó Csák Gyulát leírja, tökéletes találat.

Délután Bulla Karcsiékat is kocsinkba invitálva megyünk Mezőberénybe. A tanácselnök fogad bennünket a színházépületnek készült rezidenciáján, melynek helyén valaha Orlai Petrichék háza is állt. Innét indult el Petőfi végzetes erdélyi útjára, Bem seregéhez. Szemben a lányneveldében lakott Szendrey Júlia. A tanácselnök romános arcú. A faluban magyarok, tótok, svábok élnek, hír szerint példás békében.

Vártam valami ünnepélyességet, de ennél több, amit kapok. Soha kisebb településen ilyen kulturált helyen nem voltam az országban. Pali maga díszítette a falakat képeivel, a gyerekkönyvtári részt ál-gyerekrajzokkal, s a nagy könyvtári részleg végén itt is van mód lemezhallgatásra. (Nemhiába mondta minap volt kolléganője, Szabad Olga, Lipták a második Kossuth-díjat is megérdemelné a megye könyvtárainak példás, művészi leleményű berendezéséért.)

Harminc-egynehányan ülnek velem szemben, de olyan szépen, összeszedetten, felöltözötten, mint egy színházi előadáson. Így aztán nekem is megkönnyítik a bemutatkozást. Közvetlen hangú versekkel járom körül a témát a Pusztaberénytől a buzsáki Mulatságon át Petőfiig. Aztán néhány kérdésre felelek, amiket papíron kaptam. 1/2 9-kor intervallum: menjünk a büfébe. A piknik alapon összeho­zott eszem-iszomnak is van hangulata. Barátaim ámulnak-bámulnak, Pali csöndesen mosolyog a háttérből. A pedagógusok aktív érdek­lődése fonódik körém. Szólok nekik többek közt a Jancsó-filmekről, tanulmányírói módszeremről, ötéves írói hallgatásom okairól. B. Karcsi szerint vadakat mondtam, de pártemberek is voltak jelen, s nem tiltakoztak. A könyvtárosnő férje, dr. Valentinyi első monda­tában megvallja: ő tót, felesége német, de mindketten magyarnak érzik magukat. Köszöni, hogy őszinte voltam, hogy nem írok le semmit belső meggyőződés nélkül.

Még egy órás szabad társalgás után a szüntelen érdeklődés, kölcsönös bizalom élményétől zsongó fejjel térünk vissza Csabára.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Dudarjev Vitális [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. június 11. kedd

Csatári Danival való Mignon cukrászdabeli találkozásunknak az Arcok, korok-kötet József Attila-tanulmánya az oka. Felkért lektorként gyönyörűnek mondja írásomat, közvetett megjegyzései jelentéktelenek. Nem is ezért ülünk itt - vallja be -,hanem hogy a régi kollégiumi dolgainkat újrakössük. Kiderül, amit sejtettem is, hogy Dani az 1949 őszén végbement vérengzésben teljesen ártatlan, végbemeneteléről is keveset tud, hiszen tavasztól kezdve már nem élt a kollégiumban. De amit a torz fejleményekről hall, arra közvetlenül reagál. Beismeri, hogy ő nagyon későn ébredt föl, de valóban ott vonult az 1956. október 23-i menetben. (Emlékeztetem, integetett nekünk, az utca partján állóknak, álljunk be a sorba.) Pontosítva azt is megjegyzi, nem egyetemistákkal, hanem a DISZ-szel menetelt, mindez elég volt arra, hogy utána huzamosan háttérbe szorítsák, műveit nyolc évig nem adták ki. Pándiék engesztelhetetlenségében ráismer saját szakmája kóros tüneteire. Igazán nem nacionalizmusból mondja, de nyomorult dolog, ahogy belülről őröljük értékeinket. Egyetlen disszonáns hang sincs beszélgetésünkben. A kollégium lerontásában való előzetes buzgólkodásban vállalja a maga bűnrészét, eléggé homályosan emlékszik a mozzanatokra. Keresztury szimpátiáját viszonozza. Részemre legkellemesebb, hogy irodalmi működésemet, verseimet szemmel követte. Az idő foglyában megérezte a régi közös élmények motivikus továbbélését, sőt úgy látta, bennem tapintható ki József Attila szürrealizmusának pozitív hatása. Tetszik, ahogy a pincérnőnek ,,keiccsókolom"-mal jelzi, hogy fizetni szeretne, s az is, ahogy jövendőbeli meghitt összetalálkozásunk esélyére céloz.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Zsitva Anna [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. június 14. péntek

Gergely Ági hazatért Amerikából. Kicsit soványabb lett, árnyasabbak a vonásai, de meglepően nyílt és vidám. Nyoma sincs benne elkaszált József Attila-díj miatti rosszallásnak. Mutatja három versem fordítását, amelyet egy Grinell nevű költővel csinált. Igen sikerültnek látszanak, pedig a Bartók-vers is köztük van. A kinti nyolc hónapot is higgadtan ítéli már meg. Másutt talán élhetett volna kedvérevalóbban, csak épp a Közép-Nyugatot s benne a Mayflower-házat érezte kibírhatatlannak. Az utóbbihoz képest az És-beli bolondokháza is elviselhető. Legpozitívabb kijelentése, hogy: jobban bírja az önállóságot. Egyetlen célzással se mond ellene kiteljesedett toleranciájának.

Este hét órakor a Fiatal Művészek Klubjában Szabados Árpád kiállítását nyitom. Tolongnak köröttem vagy kétszázan. Most a két héttel ezelőtti FÉSZEK-esthez képest a fordítottját érzem: a sok nyüzsgő ember miatt nincs érvénye szuverén igyekezetemnek.

Csűrös Miklós szerint a bensőséges irónia hangoztatásában igazam van. Jólesik, hogy Szabados papájával, Farkas Ádámmal, Gerő Gyulával találkozom. Sárika is szívesen áll meg egy-két Szabados-mű előtt.

Árpád kicsi-a-bors-de-erős felesége nagyobb társasággal lakásukra invitál, ahol is belém köt, amiért szép bevezetőmben a fiatalkori Szabados "elszánt derű"-jét emlegettem, mert hiszen ő hozta ki Őt "az öngyilkos német keménység"-ből. Árpádot ez a hitvita nemigen izgatja, lelkesen mutogatja nekem régi dolgait, szeretete már-már túlzottnak látszik. Banga Ferenc barátja viszont azt sugallja: Árpád sorsának szerencsés alakulását is nekem tulajdonítja, én beszéltem rá a pedagógiára. Kell-e nekem, rossznak ítélt jellemzésem után ez a férj által elismert érdem?

Tíz évvel ezelőtti Óbudához kötődésem, előadásaim idején valóban meghitt kapcsolat kezdődött köztünk, de a mai tanulság szerint aligha lesz folytatása. Nem szeretem a barátokat okító feleségeket.

A másik szobában közben Bulla körül folyamatos részvéttüntetés zajlik. Hámori főszerkesztő közölte Vele, mostantól ő az 1. számú munkatársa, kérjen, amit akar. Illés Jenő fulmináns levelet írt, Apáti nem ad többé írást a Kritiká-nak. Ismeretlen telefonálók hívják, vigasztalják a fiút. Még egy bájairól híres, csak keresztnevén emlegetett hölgy is rámutatott, asztalukhoz telepedve: -"Nekem ő kell..."

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Barta Bernadett [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.