1974_07. [2]

Fodor András naplója - 1974. július 1. hétfő

Bekövetkezett, amire mindig számítottam: eltűnt egy éppen használatban lévő naplófüzetem. A sors iróniája, hogy Norvégiában, Oslóban lopták el, az ottani Keleti pályaudvaron, új, fontos holmikkal tömött fekete szatyrommal. Ahogy kezdtem hozzászokni, hogy "lyuk lesz az életrajzon", azonnal gondoltam a reparálásra is. A pótfüzetet az elején és a közepén egyszerre kezdtem el, július elsejei és szeptember eleji dátummal. A noteszbejegyzésekből, levelekből, emlékezetből rekonstruált adalékok az év végéig a nyár hiányait is befoltozták.

1974. július 1. hétfő.
(Azonos dátumú levélből)

"...a fonyódi állomáson hagyott biztonságból mára elég komikus módon hullottam ki, amikor munkahelyemen megláttam Az idő foglya című beharangozott új kötetemet, a róla recenziót írt Vajda Kornél asztalán. Lélegzetelállítóan csúnya! - mondtam magamban, de legalábbis abszolút jelentéktelen. A borító hólyagos felülete olyan, mintha fűrészporban hengergették volna. Belül a fénykép is nagyon rossz. Se egyik, se másik, hanem a legkevésbé alkalmas harmadik, melyen világmegvető ajkbiggyesztéssel államra könyökölök. Erre azt is lehet mondani, a leleplezett póz mégiscsak az enyém, megérdemeltem, de legalább a fotós Pánczél Tibor nevét írták volna át a fénykép hátlapjáról a kolofonba. S ezzel még nincs vége a bajoknak. A fülszövegen az olvasható, hogy született 1927-ben. Ez Matyi bűne, én figyelmeztettem rá, hogy hibás az általuk leadott eredeti gépirat. De különben is, miként lehetséges, hogy egy családon belül ne tudjuk, melyik az öcsénk, melyik a bátyánk? Érthetetlen, ennyi buzgólkodás közt, Matyi szerkesztése, a műszak jóindulata mellett hogy jöhetett létre ilyen gyenge kivitel? De legalább a papír és a nyomás jó..."

A jelzett, későbbi időpontban bemegyek a Szépirodalmiba, de nincs, ki átadja példányaimat. Domokos szabadkozik: amikor a terv készült, ők szebbnek gondolták, még azt a kifordított hólyagos borítópapírt is.

- Azért most már hozzá tudsz szokni? - kérdezi később. Ezért az egyetlenegy részvétteljes gesztusáért is nagyon lehet szeretni Matyit. Nem is érdekel többé a téma. Különben is, az első, akinek dedikálok belőle, Bulla, egészében szépnek találja a kötetet.

Ma folytatódik az írószövetség múltkor félbeszakadt választmányi ülése. Dobozy igyekszik minden szelet kifogni a vitorlákból, pedig ezúttal Pándi is felvonult, olyan új fegyverhordozókkal, mint Csanádi Imre. (Oda is ül, arra az oldalra, ahol P. P. szokott elhelyezkedni.)

Sánta egy fohásszal mindenkit türelemre int. Ezt később többen ismétlik, leghathatósabban Király. (Vigyázzunk a vitára, mert általa még nagyobb lesz az ellentét.) Pándi különben fojtott hangon tisztázza magát. Ő nem volt itt a múltkor, de nem bánja, áll elébe a faggatásnak, akár a támadásnak is, ám bizonyos feltételeket elvár. Fekete Gyula meg Pándit figyelmezteti, a vitákbeli becsületbe gázolást éppen ő kezdte... És ez így megy eleitől végig. Közben Óvári Makszi tájékoztatta a társaságot... semmiről.

A szünetben, amikor néhányan - Eötvös-kollégisták is - össze verődünk a főrangú, KB-titkár Óvári körül, s kimondom tréfából: - Ő volt a gólyanyúzó elnököm, ugyanúgy reagál, mint Pécsen az ifjúvezető-képzős kemény parancsnokból professzorrá lett Török Béla: "De azért egész jól kibírtad..."

Egyetlen derűs pont a továbbiakban, amikor Tatay a jámbor szőlősgazda hangján megkérdi, hogy Aczél végtére följebb ment, vagy lejjebb ment? Megszoktuk, hogy lakásügyben, válóperben, egészségügyben ő mindig van. Amikor autókarambolom volt Grazban, nem a konzulátusnak telefonáltam, hanem Aczélnak. Másnapra ott volt a 2000 schilling. (Elénk derültség.) Óvári válaszában mindenkit megnyugtat: Aczél most háromlábú széken ül, biztosabban, mint eddig, s minden panaszos ügyben bátran lehet hozzá fordulni.

Dobozy, kinek felesége pár napja lefordult a székről s meghalt, úgy vezeti az ülést, hogy tízszer becsomagolja a robbanóanyagot. Majd megvitatjuk, hogyan készítsük elő a megbeszélést, melyen vitaelőkészítő viták módozatait előkészítjük. (Nagyjából ebben a tónusban elmélkedik a teendőkről.)

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Dóczi Dorottya [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. július 3. szerda

Hernádi elvitte, elolvasta, most élőszóban is kifejti, mi tetszett neki új verstermésemben. Még ravaszabban egyszerűek. A feleség levele jellegű írásokban pedig a Valóság költői töltést kap.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Dóczi Dorottya [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.